A Nantes-i BMX Racing Világbajnokság magyar vonatkozású eredményeiről már beszámoltunk. Kicsit gondolkodtam azon, hogy a cikk keretén belül megemlítem a 13 éves Timon Köhler parádés negyedik helyét, hiszen édesanyja révén magyar származású Timon több egyéb szálon is kötődik hozzánk. Aztán az jutott eszembe, hogy megér ez egy önálló interjút is, hogyan, milyen úton jutott el ez a srác a vb döntőig, mert bármilyen furcsa, többé-kevésbé a szemünk előtt történt mindez.
Talán öt évvel ezelőtt találkoztunk személyesen Gencsapátiban a Köhler családdal, két vidám kisgyerekkel akik elég jól beszéltek magyarul, és anyukájukkal Anettel, aki máig hibátlanul őrzi anyanyelvét. A srácok egész nap önfeledten bringáztak, hol a pályán, hol mellette, együtt az itthoniakkal, ugyanis éppen szabadságukat töltve itt nyaraltak. Ettől kezdve persze csak-csak odalestünk a versenyek végeredményeire és bizony láttuk, hogy Timon korosztályában az Európa Kupákon általában döntős helyeket szerez! Hoppá! Lehet hogy ez nem is olyan játékos bringázás? Azóta persze már sok víz lefolyt a Dunán és a srácok is jó barátságba keveredtek a magyar versenyzőkkel, sokat vannak itthon és sokat edzenek közösen. A rendkívül jó vb szereplés után, már Benátkyban az éppen aktuális edzőtábor helyszínén beszélgettünk az elmúlt évekről és az eredményekről!
– Úgy látom egyre céltudatosabban, egyre profibban készültök a szezonra, a versenyekre. Amellett hogy a jókedv és a vidámság most is a sajátotok, de minden mozdulatotokon látszik, Ti ezt nagyon komolyan gondoljátok. Mikor vált ez ennyire élessé, honnan, hogy indult ez el nálatok:
Anett: – A kezdés, mint ahogy általában lenni szokott, tulajdonképpen a véletlenen múlt. Férjem nagyon szeret kerékpározni, és arra gondoltunk, a gyerekeink is tanulják meg az alapokat edzőtől, szakembertől. Éppen akkor jött velünk szembe egy hirdetés a helyi BMX klubtól, hogy 5-12 éves korig keresi a BMX suliba a jelentkezőket. Kapóra jött nekünk, Timon akkor hat és fél éves volt és beírattuk, mondván hogy itt jól megtanulja a kerékpár kezelését és később majd mehet az apjával a hegyekbe. Igen ám, de Timon már a második foglalkozás után ragyogó arccal jött haza, hogy ez a világ legjobb sportja és ő csak ezt akarja csinálni! Na, hát így tervezzen az ember… – neveti el magát az anyuka.
Timon veszi át a szót: – nagyon megtetszett a BMX! Éjjel-nappal azt akartam csinálni! Amikor már klubtag lettem, és két edzés is volt a héten, én folyamatosan könyörögtem Anyunak, hogy a többi napon is vigyen el akár BMX pályára, akár pumpapályára, mert nagyon izgalmas volt ez az egész. Alig vártam, hogy életem első regionális versenyén elindulhassak és óriási élmény volt, hogy második lehettem! Ez aztán további erőt adott az edzésekhez.
– Két hétre rá, egyszer csak jön haza a gyerek – mondja Anett – hogy lesz valami Európa Kupa Kampenben és hogy menjünk el! Hát én azt se tudtam, mit válaszoljak! Szerencsére a férjem partner minden ilyenben és akkor eldöntöttük hogy egye fene, nézzük meg! Hát alig hittünk a szemünknek, Timon 2. lett a holland vb 5. helyezett Deor Goorman mögött! No, ez volt az a pillanat, amikor mi szülők is úgy gondoltuk, ezt érdemes komolyan venni nekünk is.
– Timon, mondd, hogy emlékszel vissza erre az időszakra? Sokat edzettél, sokat dolgoztál már akkor is az eredményekért?
Timon: – (mosolyogva) Én csak arra emlékszem, hogy nagyon akartam nyerni! Két edzés volt hetente, de mi minden nap mentünk és minden nap, estig nyomtuk valahol a bringázást. Volt egy pumpapálya a környékünkön, ahol volt egy hosszú, hét ugratóból álló kombináció. Ez volt a kedvencünk! Megállás nélkül ezt gyakoroltuk, hogy ki tudja először ugrani és hogyan, milyen technikával. Lestük az idősebbeket, hogy mit csinálnak és majmoltuk őket éjjel-nappal. Amikor nyolc évesen sikerült az Európa Bajnokságon ötödiknek lennem, mindenki azt mondta, hogy a technikám miatt tudtam ezt az eredményt elérni, mert az legalább egy korosztállyal magasabb szint volt!
Anett folytatja: – valóban, mindent úgy oldottunk meg, hogy mindig nálunk volt a BMX. Szabadságra is úgy mentünk, hogy felpakoltuk a bringákat, megkerestük az úton az összes pályát amit érinthettünk, megkerestük az ottani csapatokat, együtt edzettünk velük és így új helyszíneket, új embereket ismertünk meg, új kapcsolatok alakultak ki. Így jutottunk el Veszprémbe, Sopronba és Gencsapátiba is, ahol Vincze Geri edzései nagyon megtetszettek. Ennek már egy több éves kapcsolat az eredménye és ma már Gerivel közösen állítjuk össze az edzéseket, az edzőtáborokat, szóval a felkészülésnek és az eredményeknek jelentős részében Gerinek is szerepe van. Örülök hogy évek óta partneri viszonyban vagyunk és eredményesen tudunk együttműködni.
– Ez mind szép és jó, de hogy lehet ennyi edzésmunkát a tanulással összeegyeztetni? Mi a helyzet az uborkaszezonban, otthon, télen?
Timon: Az eredményeimre való tekintettel bekerültem egy sportgimnáziumba, ahol kötelező beadni a heti edzéstervet, amit jóvá is hagynak és annak megfelelően kell dolgoznom. 10 éves koromban bekerültem a svájci BMX válogatottba, de emellett a monti szakágban is elértem a válogatottságot, tehát így hétfőtől péntekig minden nap van edzésem, van úgy hogy kettő is naponta. Bringázás, sprint, lazítás, erősítés, erőnléti edzés az edző előírása alapján váltakozik. A monti és a BMX nagyon jól kiegészíti egymást, mert egyikben fejlődik a gyorsaságom, másikban az állóképességem és mind a kettő nagyon fontos mind a két szakágban. Vannak napok, amikor országútira ülünk és akkor meg az alacsony pulzusú edzéseket végezzük el. Szóval egy precíz, előre összeállított, minden napra kiterjedő edzésprogram szerint készülök.
Anett folytatja a gondolatot: – A válogatottságnak nagyon örültünk, mert ezért tudott ebbe a sportiskolába bekerülni, ez biztosítja a napi edzéslehetőséget és evvel a módszerrel együtt tudnak dolgozni a legjobbak, ami a fejlődéshez elengedhetetlen. Azt azonban el kell mondanom, hogy az iskolai felvételin és a színvonalas edzéseken kívül minden mást ebben a korban még nekünk, szülőknek kell finanszírozni, tehát a mez, a nevezés, az utazás, az edzőtáborok költsége mind a mi zsebünket terheli.
– Az utóbbi időben itthon elég sok vita volt azon, hogy kell-e egyáltalán valamilyen limitet elérni ahhoz, hogy valaki a vb-re utazzon. Hadd kérdezzem meg, nálatok kell-e valamilyen szintet teljesíteni?
– Hogyne kellene! – válaszolja Anett. – A bajnokság első 10 helyezettjének van lehetősége kijutni a vb-re, de nálunk korcsoportonként általában több mint 30 induló van, és a bajnokság színvonala helyenként akár egy Európa kupa szintjét is eléri. Szóval nagyon nagy meccsek vannak a szintért. A gyakorlat azt mutatja, hogy általában az első három szánja rá magát, hogy utazzon. Timon “csak” második a bajnokságban, mert az a Ben Lüthi a bajnok, aki most a vb-n második lett. Szóval egyáltalán nem sétagalopp a kijutás.
A távlatokról, tervekről érdeklődöm, amikor bekapcsolódik a beszélgetésbe Vincze Gergely magyar BMX szövetségi kapitány, aki már évek óta együtt dolgozik Anettékkal.
– Nagyon jó a kapcsolat Timonékkal – veszi át a szót Geri – és persze megemlítem a kisebb testvért Nathanielt is, aki nem kevésbé tehetséges, (7 évesen harmadik, 8 évesen pedig hetedig volt az eb-n,) mert egy nyelven beszélünk! Soha nem volt kérdés az edzés mennyisége sem és az edzés minősége sem. Ez egy álom egy edző számára! A célokat, az edzőtáborokat mind Anettel közösen beszéljük meg, de mindig úgy alakítjuk a programot, hogy abban egy-két magyar versenyző is részt tudjon venni. Meg kell mondjam, nálunk még messze nem elfogadott a napi, esetenként a napi két edzés a BMX-ben, ezért nem meglepő módon elég kevesen használják ki ezeket a lehetőségeket. Visszatérve Timonra, valóban kiemelkedően jó a technikája, inkább nekem kell figyelmeztetnem, hogy nem árt néha a fizikával egy kicsit magázódni, mert volt már többször, hogy sziszegve álltam lábujjhegyen a „produkció” láttán. Most éppen azért voltunk kint Benátkyban, mert kimondottan a nyolc méteres rajtdombot és a pro szakaszokat gyakoroltuk, ami pár év múlva döntő szerepet fog játszani a “Men Junior” kategóriában. Az is érdekes, hogy hallatlan gyorsan tud a pályákhoz alkalmazkodni. Már az első nap megtalálja a variációkat, ráérez a ritmusra, amivel a többiek csak napok után tudnak megbirkózni.
A végszót Timonnak adom:
– Milyen célok bujkálnak a fejedben? Lehet erről beszélni?
– Hááát… – mosolyog csibészesen – vb dobogó nélkül nem nagyon szeretnék a jövőben hazautazni!
Az, hogy a jövő mit hoz, persze ebben a korban még egy sok ismeretlenes egyenlet. Egy azonban biztos: a sporthoz, edzésekhez és az eredményekhez való alázatos és elszánt magatartás az egyik garanciája lehet a későbbi eredményeknek. Nem szeretnénk mi magyarok nagyobb szeletet kihasítani a sikerből mint amennyi jár, de miután több szálon is kötődünk Timon eredményeihez, nem baj, ha kicsit magunkénak is érezzük a sikereit, sőt, az se lenne baj, ha példaként kezelnénk és igyekeznénk követni őt! Hajrá!
* A BMX Racing sportban a világbajnokság első nyolc helyezettje a következő évre megkapja a helyezésének startszámát. W4 a vb negyedik helyezettjének startszáma.