TEREM

UCI szabályzat – Part VIII

A versenypálya szabványos teremkerékpár-pálya méret, úgy a kerékpárlabdánál, mint a művészkerékpárnál. 14 méter hosszú és 11 méter széles. Ezt egy 30 cm magas, 60 fokban döntött palánk határolja. A pálya felülete nemzetközi versenyeken fa, vagy lakkozott fa felületű. A kapu belső mérete 2×2 méter. A kapufa vastagsága 3 cm és 5 cm között szabadon választott, anyaga: fém/acél.

A labda gömb formájú vászon borítja. A súlya 500 g és 600 g között van, az átmérője 17-18cm és a belseje faforgáccsal és lószőrrel van töltve. Lövéseknél a labda sebessége a 70-80km/h sebességet is elérheti.

A játék a labdával, a kerékpár kerekeivel és a testtel lehetséges, persze a kezek és a lábak alkalmazása nélkül (a kezekkel mindig a kormányt kell fogni, míg a lábaknak folyamatosan a pedálon kell lenniük), de a fejelés megengedett.

A csapatok 2 játékosból állnak: kapusból és védőjátékosból. Szükség esetén pozícióikat szabadon cserélhetik. A játékidő 2×7 perc felnőtt kategóriában, a két félidő között szünet van, amely 2 perc hosszú és utána a csapatok térfelet cserélnek. Junior kategóriában 2×6 perc és iskolás kategóriában 2×5 perc a játékidő.

A büntetőterületen belül,−vonallal határolt 2 méter sugarú félkör a kapu előtt−csak egy játékos védekezhet. A védőjátékos (kapus) itt kézzel megfoghatja a labdát. Az ellenfél csak akkor mehet be a büntetőterületbe, ha a labda is bent található és akkor is csak egy támadó. Amennyiben labda nélkül megy be a támadó játékos, abban az esetben a védekező csapat jön szabadrúgással.

A büntetőrúgás 4 méter távolságból kell elvégezni a büntető pontról. Büntetőrúgást vonnak maguk után: a durva szabálytalanságok, ha mindkét védő a büntetőterületen belül tartózkodik, stb. Abban az esetben, ha valamely csapat a palánk fölött kirúgja a labdát, akkor azon a ponton, ahol a labda elhagyta a játékteret az ellenfél jön labdaberúgással.

Szöglet esetén fix pontról kell elvégezni a szögletrúgást, úgy hogy csak egyszer érintheti a lövő játékos a labdát. A szögletpont 2 méter távolságra van az alapvonaltól és 4 méterre a középvonaltól. A szögletrúgást rálőni a kapura és leadni a csapattársnak is szabad. Az a játékos, aki leteszi a játék közben a lábát, elveszti a jogosultságát a játék alól, amíg nem kerüli meg saját alapvonalát. Ilyen esetben, ha hozzáér a labdához szituációtól függően szabadrúgás, de akár büntetőrúgás is adható.

A kerékpárlabda története

1883. szeptember 14-ét találta ki Nicholas Edward Kaufmann, úgy hogy egy ember a kerékpárja, azaz annak az első kereke segítségével terelte, terelgette a saját kutyáját és végül innen jött a nagy ötlet. Ezután Washingtonban mutatta be az ameriaki kerékpárakrobata a nyilvánosságnak szülővárosa, Rochester körében. Egy másik kerékpáros, John Featherly volt a csapattársa. E remek bemutató lett a kerékpárlabda-játék születésnapja.

Először a kerékpár egy magasabb fajtájával játszottak, az amerikai Star-Bicycle-lel, ami hamar népszerű lett és eljutott Európába is. Két berlini kerékpáros, Paul és Otto Lüders a Bundesverein Sport Berolina-ból voltak 1901-ben az első európaiak, akik hivatalosan kerékpárlabdáztak. Vendégtermekben, tornatermekben, sportpályákon ahol parkett vagy hasonló talaj volt, játszottak a kerékpárosok kerékpárlabdát. Legtöbbször kettő a kettő ellen, vagy füvön hat-hat ellen. A Bund Deutscher Radfahrer javaslatára1930-ban páros terem-kerékpárlabda és hatos gyep-kerékpárlabda kategóriában világbajnokságot is rendeztek. Az első páros aki címet szerzett Lipcsében a drezdai Scheibe/Bernd kettős. Gyep-kerékpárlabdában a francia hatos győzedelmeskedett Németországgal szemben Antwerpenben.

A hatos kerékpárlabda-játék mellett az ötös-kerékpárlabda is fejlődött (itt még nem voltak nemzetközi versenyek), azonban a páros kerékpárlabda gyorsan eljutott a messzi Japánba, Szingapúrba, Hong-Kongba és Malaysiába is, majd még gyorsabban vált népszerűvé. Az európai nemzetek azonban dominánsabbak maradtak.

Kezdetben a páros kerékpárlabda a németeknek volt a játéka. 1951-től 1954-ig és 56-ban Willi és Rudi Pensel voltak a másodikak, majd 1955-ben 1957-ben világbajnokok lettek. Ezután lettek a svájciak nyerték a világbajnokságokat. Végül 1965-től 1989-ig jött a világ legjobb kerékpárlabda-párosa Csehszlovákiából: Jan és Jindrich Pospisil, akik 21szer nyerték el a világbajnoki címet. Visszalépésük után nyerték meg 1990-ben a Steinmeier testvérek és 1991-ben és 1992-ben a King testvérek a világbajnokságot. 1993-ban először rendeztek VB-t Európán kívül, Hongkongban. Itt tudott Svájc 33 év után újra a dobogó legfelső fokán állni. 1994-ben Saarbrückenben újra a King testvérek nyerték el a világbajnoki címet. A következő években is Németország vihette haza az aranyérmet. 1998-ban a Latzel – Hormann páros győzedelmeskedett, azonban 2000-2001-ben a gärtringeni Lomuscio testvérpár bizonyult a legjobbnak.

A kerékpározás a XIX. században indult, amikor az emberek különböző fesztiválokon és ünnepségeken már akrobatikus elemekkel tarkított “bajnokságokat” rendeztek. A teremkerékpár sport hazánkban 1994-ben hintette el magjait Komárom-Esztergom megyében. Nagy Györgyi testnevelő, szertorna edző, egy testnevelő továbbképzésen kapott lehetőséget az új sportág kipróbálására. A Komárom-Esztergom megyei Sportszövetségen keresztül Baj község és Worms városa között testvérvárosi kapcsolat alakult ki, amely a sportág alapjait teremtette meg. A Baj KSE Kerékpárszakosztály mentora a Wormsi egyesület lett, Hans Born vezetésével.

A teremkerékpározás mindkét ágában, (a művészikerékpár és a kerékpárlabda) 1995-ben megrendeztük az I. Nyílt Teremkerékpár Országos Bajnokságot, Nagy Györgyi, Hartmann Péter, Dér Gusztáv, valamint Pintér Izabella irányításával. A kezdetekben egyetlen kerékpárral, a csodakerékpáron gyakorolták a Baj KSE versenyzői az új elemeket.

A művészi kerékpár egy olyan sport, ahol a sportolók versenyezhetnek, hogy ki tud szebb és nehezebb elemeket bemutatni. Egy kicsit hasonlít a műkorcsolyára és a tornára, akrobatikus elemeket tartalmaz, a versenyzőktől egyensúlyérzéket, koncentrációt és bátorságot kíván. A művészi kerékpározás egy látványos és finom sport, amit élvezetes nézni és művelni egyaránt.

Versenyzők felállása: női és férfi egyes, női és férfi páros, női és férfi négyes (hatos) formáció ill. vegyes párosok.

Kerékpárok: különleges örökhajtású kerékpárokat használnak, a meghajtó és a meghajtott lánckerék közötti 1:1 arányú áttétellel. A kormány is speciális, a versenyzők állnak ill. ülnek is rajta. A kerékpárokat visszafelé is könnyű hajtani.

Pálya:

a) Középpont
b) Rövid oldal
c) Hosszú oldal
d) Belső kör (4 méter átmérő)
e) Külső kör (8 méter átmérő)
f) Negyed kör jel

Versenyidő: 5 perc / fő vagy csapat

Egyéni indulók értékelése: a versenybírók pontozzák az elemek nehézségét, pontosságát, a körök, félkörök és egyéb görbületek teljességét. A két keréken történő elemek a “könnyebb” elemek közé tartoznak, kisebb pontszámokkal. A nehezebb és időigényesebb elemek nagyobb hibalehetőséget is rejtenek, több pontot érnek. A versenyzők kiválasztják a nekik megfelelő 30 elemet úgy, hogy beleférjenek az időbe és minél több pontot érjen. A gyakorlatok sorrendjét a Versenylapokon rögzítik, a bírók is ezeken értékelik a gyakorlatot. A versenyzők saját zenét vehetnek igénybe. Csak 5 perc áll a versenyző rendelkezésére, hogy bemutassa a 30 elemet, ha lejár az idő, elveszíti a lemaradt gyakorlatokat és ez sokszor negatív előjelűvé is teheti a végeredményt. A nap végén összesítik az elért pontszámokat és kategóriánként győzteseket hírdetnek.

Páros indulók értékelése: a gyakorlat első felében mindkét versenyző saját kerékpárján mutat be elemeket egymással szinkronban. A második felében egy kerékpáron végeznek különböző elemeket. Itt nagyon kell figyelni a gördülékeny váltásokra, hogy ne fussanak ki az időből.

Csapatversenyek: 4-es és 6-os felállásban – szintén szinkronban – végeznek gyakorlatokat a versenyzők (malom, szalag stb).