Cyclo-cross

A cyclocross szakágról szövetségi szemmel

Interjú Fejes Miklóssal, a cyclocross szakág vezetőjével

Mit kell tudunk Fejes Miklósról?

Tegnap töltöttem be a 48-at, ám még most is max. 30-nak érzem magamat. Van egy nagylányom, aki idén végez az Az ELTE Bölcsészkarának, média mesterképzésén, de már most nagy sikerrel bontogatja szárnyait az újságírás, szépirodalom területein. Nagyon büszke apa vagyok!

Második házasságomat “koptatom” idén ötödik éve, amelyben megtaláltam azt az embert, aki mindenben mellettem van, segít, támogat és rengeteg mosollyal varázsolja szebbé az egyébként sem unalmas hétköznapjainkat. A munkámat tekintve értékesítési szakembernek, divatosan kifejezve sales manager-nek tartom magamat. Az elmúlt 30 évet is ebben a közegben töltöttem, néhány év kihagyással. Dolgoztam telekommunikációs cégnek is, de a legnagyobb sikereket az új-autó kereskedelemben értem el. A legtöbb tapasztalat, tréning, és ezekkel tudás is innen került a birtokomba.

A kerékpársporthoz 2009-ben kerültem közelebb, amikor a jóbarátom megálmodta a HegyiBringát, amely minden oldalról megközelítette a kerékpározást az elmúlt 8 esztendőben. Készült rengeteg fotó MTB versenyeken, majd egy weboldal ahova ezek és más hasznos információk kerültek fel erről a sportról. Aztán volt HegyiBringa bolt, ami hasznos kiegészítőket forgalmazott kerékpáros eseményeken. Persze nem maradhatott el a versenyeken való aktív részvétel sem, így megalakult a HegyiBringa SE is. Szintén a csapatunk égisze alatt rendeztünk 7 éven keresztül MTB maratont Erdőbényén, majd 2 éven át Sátoraljaújhelyen is. És bizony a kora legnívosabb cyclocross versenyeit is kis csapatunk álmodta és valósította meg az EtyekCross versenyekkel. Ezeken a versenyeken keresztül lett belőlem bringás szpíker is.

Mondhatom, hogy a HegyiBringával a kerékpársport majd összes bugyrát átjártam. 🙂
Idén már harmadik éve, hogy a családi pillanataimon kívül az életem teljesen a bringázásról szól. Fő állásomban Magyarországon az egyik legsikeresebb kerékpár márkának dolgozom sales representative pozícióban. Másodállásomban kerékpáros és más sportrendezvényeken keltem a hangulatot szpíkerként, de idén már belekóstoltam az esküvői ceremónia mesterek életébe is. Társadalmi kötelezettségemként a Magyar Kerékpáros Szövetségnek dolgozom cyclocross szakágvezetői pozícióban. Ha marad még idő és energia, akkor természetesen én is a nyeregbe pattanok és “falom” a kilométereket szintemelkedéseket. 🙂

Mondj 5 dolgot, ami jellemző rád!

Az 5 legfontosabb sarokkő velem kapcsolatosan, hogy:
– A megoldásban és a feladatban hiszek. Mindent meg lehet oldani, ha van hozzá elég erő, motiváció, kedv!
– Hiszek abban, hogy alapvetően minden ember jó, csak vannak olyanok, akiket valami letérít erről az útról. Őket vissza is lehet téríteni, ha megtaláljuk hozzájuk a megfelelő megfejtő kulcsot.
– Azt gondolom, az ember feladata a földön a tanulás. Minden szinten. Ha valamit megtanultunk, jön a következő feladat és így telik el az életünk. Sosem lesz unalmas!
– Életem végéig dolgozni fogok. Ha nem lenne mit tennem, akkor helyem sem lenne a földön.
– Csak a Happy End-ben hiszek. Tudod, ahogy minden mese véget ér: A kis királyfi megmenti a királyleányt, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Hogyan csöppentél a cyclocrossba és hogyan lettél szakágvezető?

Amint azt már korábban is említettem, a csapatom belevágott a versenyszervezésbe a SuperCross sorozat keretében, és megcsináltuk a nagyon emlékezetes EtyekCross versenyeket. Ebben az időben mindenki lelkes volt. A szervezők, a versenyzők, a nézők és mindenki. Ekkor jött létre, legalizálódott a Magyar Kerékpáros Szövetség berkein belül a cyclocross szakág, amelynek első évében Vinczeffy Zerge Zsolt volt a vezetője. Ő az első szezon végével leköszönt erről a tisztségről, és egy szakági Brain Storming után Eisenkrammer Karcsival párban addig “fűtöttek”, amíg kötélnek nem álltam és elvállaltam ezt a tisztséget. A 2017/2018-as szezon volt a második, ami az irányításom alatt futott végig.

Mit csinál egy szakágvezető?

Lényegében mindent, ami a szakággal kapcsolatos és még többet is. 🙂

Úgy kell ezt elképzelni, mintha egy kreatív ügynökséget irányítanál, ami a saját vállalkozásod. Mindenre működőképes megoldást kell találni! Persze, mindent előre kell kitalálni, és modellezni a megoldásokat. Szezon közben már nincs lehetőség a sarkalatos pontokon változtatni, mert akkor összedől a rendszer, és attól fogva csak a Jóisten menthet meg a versenyzők, versenyszervezők haragjától. 🙂 Természetesen ezekben a feladatokban nem vagyok egyedül, hiszen ott van a szakági tanács, amelyben több lelkes és hozzáértő ember segíti a munkámat. Na, például ennek a csapatnak az összetartása, motiválása is egy fontos, és sokszor egyáltalán nem könnyű feladat. Mivel a cyclocross szakágnak nem volt szövetségi múltja, a szabályrendszerek felállítása is a mi feladatunk volt. Azt gondolom, hogy ezzel a feladattal idén nagyrészt végeztünk is, bár finomhangolások még vissza vannak. Természetesen ezeken felül még rengeteg feladata van a szakág vezetőjének. Például a folyamatok menedzselése mellett anyagi forrásokat is elő kell teremteni a működéshez, majd azokkal el is kell számolni. Szponzorokat kell találni és azokat ki is kell szolgálni, stb., stb. Mondom, mintha ha egy pörgős vállalkozást menedzselnél.

Milyen volt a 2017/2018-as szezon?

Furcsa érzéseim vannak így a szezon vége felé. Amikor az előző szezont lezártuk, nagyon sok addig velünk dolgozó és új versenyszervező tett fogadalmat, hogy ebben az évben is velünk tartanak. Sajnos nem így lett, így kettő vagy három versenyt a jelentkezési határidők után sokkal később tudtunk a sorozatba integrálni. Ami ebben a legmeglepőbb, hogy ezek a versenyek is simán hozták azt a magas színvonalat, amely a régebbiektől már elvárt, és talán még felül is múlták azt. Jó volt látni, hogy mind az induló, mind a szurkolói létszám tovább növekedett. Elkészült a szezon közepére a hivatalos szakági szabályzat, amelynek bevezetésében a bírói “tagozat” határozottan sokat segített. Egyértelműen tovább fejlődtünk az előző évhez képest, mégis nekem maradt egy kis hiányérzetem. Talán a végszót kimondani nem is az én feladatom, hanem a sportágban résztvevő tagságé. Erre lehetőségük is lesz ugyanúgy, mint az előző szezon végeztével a magyar Kupa összetett díjátadója keretében.

Célok a 2018/2019-es szezonra?

A következő évad is csak fejlődéssel képzelhető el. Mivel már ismeretesek a következő szezon támogatásának a számai, egyértelmű az első lépés, ez pedig a szponzorok keresése. Van egy kiváló termékünk, ami egészséges, extrémnek is mondható és téli olimpia pályázó. Ezt a terméket egyre többen teszik a magukévá, fogyasztják, és ezt pedig egyre többen nézik és követik. Bolond az, aki nem támogatja meg ezt a sportot, nem hirdeti magát nálunk, hiszen jelenleg ez a szakág a hazai kerékpársportnak egyértelműen az egyik bázis téglája. Vagyis a termékünk eladható. Ha ezt sikerül jól eladni, akkor abból a plusz bevételből tovább lehet növelni a versenyek támogatását, hogy azok még erősebbek és nívósabbak legyenek. Ha vannak erős és nívós versenyeink, akkor lesznek erős versenyzőink is, és még jobban kedvet kaphat ehhez a szakághoz az utánpótlás és élversenyzés is. Ekkor viszont már őket is meg kell támogatni, hogy ne álljon semmi a fejlődésük útjába. Szóval, szeretnénk új támogatókat, versenyszervezőket szerezni, növelni a versenyzői bázist mind az utánpótlás, mind az élversenyzés tekintetében, és ha ez megvan, akkor ez hozza magával a nézői létszámnövekedést is.

Mint szakágvezető, mire vagyok a legbüszkébb?

Arra, hogy mindösszesen 2 év alatt bebizonyítottuk a csapatommal, hogy van jövője a kerékpársportnak Magyarországon! Megmutattuk, hogy lehet egy viszonylag rövid idényt megtölteni Kupafutamokkal és nívós Bajnoki futammal. Megmutattuk, hogy van igény minőségi versenyekre, megvan a tömegbázis ahhoz, hogy kimozdítsuk télen is a komfortzónájukból a kerékpárosokat. És talán a legfontosabb, hogy hoztuk a két évvel ezelőtt felállított célunkat. A cél az volt, hogy egy minta szakágat hozzunk létre, amelyben megmutatjuk, mitől lehet az jó és azt hogyan lehet megcsinálni.

Miben van szükség változásra?

Nem nagy dologban… Vagy inkább mégis. Az emberi gondolkozásra gondolok. Át kell hangolni az embereket a versenyzőket a sikerre, az abszolút pozitív gondolkozásra. Jelenleg azt látom és hallom, hogy az emberek mindenre legyintenek, és azt mondják, az úgy sem lesz jó. Pedig én állítom, tudom, hogy jó lesz! Mennyivel könnyebb lenne az út a jóhoz, ha közben arra gondolnánk, hogy ez jó lesz a végén, és nem az járna a fejekben, hogy úgysem?

Nézz meg egy verseny előtti vagy utáni beszélgetést, üzengetést a Facebook-on. Mindenki azzal van elfoglalva, hogy mi lesz, vagy volt rossz. A jót természetesnek veszik, pedig a rengeteg munka abban van, és nem az elmulasztott vagy elrontott dolgokban. Ezzel kedvét szegik a szervezőnek a folytatástól, és ők is úgy mennek haza, hogy a verseny nem marad pozitív emlék. Igaz?

Változtassunk ezen! A munka és az élmény maradjon meg a fejünkben, és akkor mindenkinek sokkal könnyebb lesz a folytatás.

Kell-e és lehet-e bővíteni a hazai cyclocross közösséget?

Határozottan IGEN a válaszom!

Egyrészt gondoljunk bele, hogy kik képezik a hazai cyclocross közösséget?
Elsőnek mindenki a versenyzőkre gondol, hát kezdjük velük a matekot. Többször számoltuk már ki azt, hogy mi az a maximális tömeg, amit egy nap alatt a pályára lehet engedni, és úgy a 400 főben állapodtunk meg. Egy rajtban max. 70 ember, mert a pálya nem bír el többet. Egy nap maximum 6 futam, mert a nappal nem enged többet.

Akkor hogyan? Több lehetséges változat is van (jegyzem meg, bár már itt tartanánk).
1. Legyenek a versenyek kettő, vagy több naposak. Az első napon (napokon) az előválogatás megy, és a főnapon a legerősebbek csapnak össze kategóriánként.
2. Legyenek régiós válogató versenyek, és a rangosabb versenyekre (kupafutamok) már csak a jobbak mehetnek.

Nekem az utóbbi a szimpatikusabb, mert így lehetne a vidéki versenyzőket jobban integrálni a versenysorozatokba. Tavalyi felmérésünk alapján a jelenlegi versenyzői bázis 75-80%-át a budapesti és annak vonzáskörzetéből származó emberek teszik ki.

Másrészt ne feledkezzünk meg a szurkolói bázisról. Ha követjük a VK, EB, VB futamok közvetítését, akkor láthatjuk, hogy a nálunk nagyobb CR múlttal rendelkező országokban milyen hatalmas tömeg szurkol a kordonok mellett. Ha kiszolgáljuk rendesen a szurkolói bázist, ha foglalkozunk velük, úgymond programot csinálunk nekik, ők jönni fognak. Én ebben hatalmas perspektívát látok. Nem beszélve arról, hogy a támogató, a szponzor is akkor jön, ha látja a tömeget, a potenciális fogyasztót. Ideális esetben ez a két dolog automatikusan generálja egymást. Ezt láthatjuk például Belgiumban vagy Hollandiában is.

Milyen az ideális cyclocross verseny?

Hú, ezt én megint talán másik irányból közelíteném meg. Számomra az ideális versenyen minden gördülékenyen megy. Mindenki a saját dolgával foglalkozik.  A versenyigazgató csekkolja a feladatokat az irodájában, a bíró szabályozza a versenyzőket, a versenyző versenyez (és betartja a szabályokat), a szurkoló szurkol, a műsorvezető tájékoztat és fokozza a hangulatot az előre odakészített anyagból, az időmérő időt mér, és így tovább, és így tovább. Szóval semmi extra!  Persze ezt kivitelezni nagyon kemény munka, hosszú évek tapasztalata kell hozzá, meg a csillagok együttállása. A legfontosabb az, hogy minden résztvevő úgy élje meg a napot, hogy az -sajnos- gyorsan lepergett, hiszen mindenki tette a dolgát, majd mosolyogva haza megy pihenni, regenerálódni és magában azt mondja: Ez jó volt! Alig várom, hogy újra ott legyek!

Forrás
www.vuelta.hu
Mutass többet

Kapcsolódó hírek

Egy hozzászólás

Hozzászólás

Close