Újra a főmezőnyben
A sportért felelős államtitkárság a minap mutatta be a következő időszak sporttámogatási modelljét, melynek alapjául a sportágak kategóriákba sorolása szolgál. Az első kategóriába azok a sikersportágak tartoznak, melyek rendszeresen szállítják az érmeket a világversenyekről. A kerékpár a második kategóriába került, azok közé a sportágak közé, melyektől olimpiai kvóták, dobogós vagy pontszerző (azaz 1-8.) helyezések, esetleg érem várható. A kevésbé eredményes, illetve jelenlegi adottságaik alapján szerényebb potenciállal bíró sportágak a további három kategóriában vannak. Az egyes kategóriákba tartozó sportágak szövetségei a tőlük várható eredmények értéke szerint differenciált finanszírozásra számíthatnak. Az, hogy a kerékpár a második kategóriába került, egyértelmű siker, az elmúlt évek munkájának és eredményeinek elismerése, ugyanakkor komoly elvárásokat támaszt a sportággal szemben. Ennek apropóján a Magyar Kerékpáros Szövetség elnökét és sportigazgatóját, Princzinger Pétert és Vízer Barnabást kérdeztük.
Kádár Kristóf.: Valter Attila, Fetter Erik, Peák Barnabás, Vas Kata Blanka – jól ismert nevek, immár nem csak a kerékpársport szűkebb berkeiben, hanem általában a sportrajongók, megkockáztatom, az átlag újságolvasók körében is. Kikre lehet még büszke a szövetség rajtuk kívül?
Princzinger Péter.: Kétségtelen, hogy az említett négy versenyző hozott olyan eredményeket, amelyek elérték az átlagosan tájékozott olvasó ingerküszöbét is. De szép számmal vannak mások is. A legjobb nemzetközi eredményeket a felnőttek között Benkó Barbara, Dina Márton, Filutás Viktor, Lovassy Krisztián, Lovassy Patrik Rómeó, Schön Martin és Szalontay Sándor, a fiatalabb – U23-as, U19-es, U17-es – korosztályokban pedig Buzsáki Virág, Csengői Bálint, Drijver Bertold, Fülöp Ádám, Greman Szonja, Jászapáti Petra, Kercsó-Magos Zsuzsanna, Pakot András, Sáry Boglárka, Takács Zsombor és Vas Barnabás érték el. Róluk a sporttudósításokban a következő években egyre többet fogunk hallani. Vagyis a TOP10-es eredményeket nem a kérdésben említett négy, hanem összesen huszonkettő versenyzőnk produkálta. És akkor még nem említettük a náluk is fiatalabbakat, például Berencsi Benedeket, Kovács Bélát, Krausz Kristófot, Naszádos Sabát, Szilasi Dánielt, akik a saját korosztályukban több szakágban is rendre maguk mögé utasítanak kifejezetten erős mezőnyöket.
Vízer Barnabás: Ha értékeljük a mögöttünk lévő 5-6 év eredményeit, a világ- és európai versenyeken – Európa- és világbajnokságokon, világkupa sorozatokon, Ifjúsági Olimpiákon, Tour de Hongrie-n, kategorizált UCI versenyeken, a világ kerékpársportjának ikonikus versenyein – több, mint ötvenszer értek célba magyar bringások az első 10 hely valamelyikén az U17-es, az U19-es, az U23-as és az ELITE kategóriákban. Tehát a versenyzőink minden korcsoportban többen felvették és folyamatosan állják a versenyt az adott korosztályok nemzetközi mezőnyeinek legjobbjaival.
K.K.: Valter az élő bizonyíték rá, hogy létezik az út, „a csömöri havasokból a WorldTourba”. Hogy léphet erre az útra egy tehetséget mutató magyar gyermek? Mi kell ahhoz, hogy végig tudjon menni ezen a lépcsőn, melynek a végén UCI dobogóra állhat vagy a WorldTour szerződése lehet?
P.P.: Induljunk ki abból, hogy Magyarországon a 2000-es évek közepén évente született kb. 97-99 ezer, a közelmúltban évente kb. 90 ezer gyermek. Közöttük se nem kevesebb, se nem több a tehetségesek aránya, mint bármely más nemzet fiai és lányai között. A jó adottságok mellett alapvető fontosságú a család támogató hozzáállása, főként az első években. Amikor egy gyerekről már egyértelműen tudható, hogy van benne potenciál, onnan kezdve a legfontosabb – ahogy a kérdésben is olvasható – maga a „lépcső”, az előmeneteli rendszer, a perspektíva. Kicsit bővebben: széleskörű tehetségkutatás, majd erre épülő tehetséggondozás, végül célirányos tehetségmenedzsment.
V.B.: Ugyanezt szoktuk utánpótlás-piramisnak is nevezni, ami arra utal, hogy korcsoportok szerint felfelé haladva egyre kevesebb, de egyre jobb fiatal versenyző van a felkészítési folyamatban. A tehetségkutatáshoz sok klub, sok nevelő edző és sok válogatóverseny szükséges. Ezen belül kiemelkedő jelentősége van a nevelő edzők szakmai felkészültségének és pedagógiai képességeiknek. A tehetséggondozáshoz magasabban képzett, a nemzetközi szintre is rálátással rendelkező edzők és sokkal komolyabb infrastruktúra kell. A tehetség-menedzsment pedig mindezeken felül erős pénzügyi hátteret, kiterjedt élő kapcsolatrendszert, valamint professzionális üzleti kompetenciát és kommunikációt feltételez.
Az elmúlt években leraktuk az alapjait annak a rendszernek, amely biztosítja a fiatalok számára a kerékpársporton belül, adott esetben szakágak közötti átjárással a megfelelő előmenetel lehetőségét. Van még vele teendő, folyamatosan fejleszteni kell, de már működik. A cél, hogy egy-egy versenyző a lehető legtöbbet ki tudja hozni abból a tehetségből, ami benne van. A korábban említett nevek és eredmények bizonyítják, hogy nem öt- vagy tízévente előforduló statisztikai véletlenekről van szó, hanem egy jól működő „inkubációs környezetről”, ami egy-két évente „kitermel” 2-3, esetenként 4-5 ígéretes versenyzőt. Egyértelmű trend külföldön is és mára itthon is, hogy a fiatalok több szakágban is kipróbálják magukat, sokak több szakágban is eredményesek. Ráadásul ezek a szakágak egymásra épülnek, a gyerekek profi versenyzővé történő felkészítésében egymást erősítik. Nincs is ezzel semmi baj, a sportág számára nem feltétlenül az a fontos, hogy mondjuk Vas Barnabás országúton, montiban, vagy cyclocross-ban éri el a legjobb eredményeit, hanem az, hogy magyar nemzeti mezben álljon UCI dobogón.
K.K.: Sokszor, sok helyen lehet hallani, olvasni, hogy egy magyar kerékpárversenyző számára az egyetlen lehetséges út a sikerhez: elkerülni egy külföldi profi csapathoz. Ez viszont nem csak bonyolult, de olykor költséges is, hisz gyakran előfordul, hogy az alsóbb kategóriákban nem a versenyző kap fizetést, hanem neki kell fizetnie érte, hogy a külföldi sorban készülhessen és versenyezhessen. így működik a rendszer? Ha igen, ez probléma?
V.B.: A kerékpársport így működik. A legtöbb profi csapatnak van úgynevezett „fiókcsapata”, némelyiknek több is. Ezek olyan „megfigyelőket” alkalmaznak, akik országról országra járják a versenyeket, kutatják fel az ígéretes versenyzőket. Így egy-egy tehetséges sportoló már 15-16 éves korában valamelyik profi csapat fiókcsapatának a látókörébe kerülhet, lehetőséget kaphat „próbajátékra”. Ha pedig ott jól teljesít, szerződtetik. Ez egyáltalán nem baj, sőt, kifejezetten jó, ha a sportolóink így kerülnek be a sportág nemzetközi vérkeringésébe.
Mostanra egyre fiatalabb korban és egyre színvonalasabb csapatok mezeiben láthatjuk a magyar tehetségeket. Hogy a nevekről se feledkezzünk meg: Buzsáki Virág (Strüby-Bixs Team), D. Kovács Dávid (Telcom On Clima Club), Dina Márton (EOLO-Kometa), Feldhoffer Bálint (EOLO-Kométa) Fetter Erik (EOLO-Kometa), Filutás Viktor (Adria Mobil), Horváth Adél (WSA Green Team) Hrenkó Norbert (SOLME-OLMO), Kusztor Péter (Novo-Nordisk), Lepold Zoltán (A.S.D.Pedale Scaligero) Magyar Gergő (EOLO-Kométa), Mészáros Bence (UC Monaco), Müller Péter (BEAT Cycling), Orosz Gergő (Cross Team Legendre), Peák Barnabás (Intermarché Wanty Gobert), Pollner Balázs (EOLO-Kométa), Szabó Zsófia (Andy Schleck-CP NVST-IMMO LOSCH), Szarka Gergely (Giotti Victoria – Savini Due), Szíjártó Zétény (UC Monaco), Tóth-Almási Borbála (Four ES International Project), Valter Attila (Groupama FDJ/Team Jumbo-Visma), Vas Kata Blanka (SD Worx), Zsankó Petra Team (Cookina ASKÖ ARBÖ Graz).
Huszonhárom magyar versenyzőnk teker külföldi csapatban, amely szintén történelmi és azt mutatja, hogy a hazai kerékpársport tud és képes jól teljesíteni, tanulni és tudást hazahozni a nívós kerékpáros nemzetektől.
P.P.: Ami az országúti kerékpározást illeti, pár év szünet után újra nyitva áll az ajtó azon versenyzők előtt, akik egy hazai csapatban keresnek előmeneteli lehetőséget: 2023-tól az Epronex Hungary kontinentális szintre lép, és magyar színekben áll rajthoz, UCI által kategorizált, nemzetközi versenyeken. Ezzel megteremtettük az eddig hiányzó lépcsőfokot, amely adott esetben ugródeszka lehet a legjobbak számára akár nívós külföldi konti csapatok, akár a ProTeam-ek, esetleg a WorldTeam-ek felé. A csapat a UCI Continental Team regisztrációhoz szükséges minden feltételt teljesített, minden adatot feltöltött a UCI rendszerébe. Az Epronex-Hungary ütőképes versenyzőkből fog állni, akiket profi segítő személyzet szolgál ki, de egyelőre ennél többet erről nem szeretnék mondani. A konkrétumokat a csapat menedzsmentje a szokásos év végi sajtótájékoztatóján jelenti majd be.
K.K.: Ha jól értem, akkor az említett piramis készen van. Mi következik mindezekből a jövőre nézve?
V.B.: A recept végül is egyszerűnek is mondható: az utánpótlás-piramis minden szintjének szereplőivel az adott szint funkciójának megfelelően kell foglalkoznunk. Az egyik dolog, ami világosan látható, hogy a tehetségek kiválasztódása nem függ össze szorosan a tehetségkutató műhelyben bringázó gyerekek számával. A 200 fővel dolgozó klubból is, meg a 20 fővel dolgozó klubból is általában 2-3 kiemelkedő versenyző kerül ki. Ezért fontos megerősíteni a piramis alsó szintjét, szintjeit, hogy évről-évre rábukkanjunk ezekre az ígéretes tehetségekre.
A másik tény, hogy sok esetben a több szakágban is tehetséget mutató multitalentumoké a jövő. Ezért az egyes szakágaknak nem szabad egy-egy versenyző „kisajátítására” törekedniük. A klubonként 2-3 fiatalnak minél előbb professzionális támogatást kell biztosítani, minden szakágakban, amelyben ígéretesek, eredményesek, azaz, a figyelmünk és a forrásaink másik részét hangsúlyosan az UP válogatott keretek felkészítésére és versenyeztetésére kell koncentrálnunk.
P.P.: Ezek mellett perdöntő, amit korábban már érintettünk: a perspektíva. Egy fiatal sportoló karrierje során jóformán minden hétre jut egy élethelyzet, ami adott esetben a sporteredmények elmaradásához, a sportkarrier elhagyásához vezethet. A mi felelősségünk az, hogy a versenyzőt egy támogató környezet vegye körül, és hogy minden ilyen esetben a reális alternatívák egyike a kerékpáros karrier folytatása legyen.
Végül, de nem utolsósorban, a rendszer akkor működik hatékonyan, ha a versenysportból kifelé tartó, az aktív karrierjüket lezáró sportolóink felhalmozott tudása, tapasztalata, kapcsolatrendszere, elkötelezettsége nem vész el, hanem – edzőként, csapatvezetőként, a staff tagjaként, segítőként, vagy akár versenyszervezésben, vagy a létesítmény üzemeltetés, a sportdiplomácia vagy a sportág PR és kommunikációs programjai keretében – így vagy úgy, de a sportágban hasznosul.
#HelloHungary – A hazai kerékpársport kiemelt támogatója