Remek döntős helyek a BMX Racing Európa Bajnokságon!

Franciaországban, Besanconban rendezték az idei BMX Racing Eb-t, ahova összesen 18 magyar versenyző szerezte meg a részvételi lehetőséget. Három korcsoportban is döntős helyeket szereztünk, ennek fényében mondhatjuk, az egyik legeredményesebb Eb szereplésünket értük el.

Pedig korántsem volt minden ideális az utazást megelőzően. Farkas Bendegúz (Boys 15 éves) például, aki az utóbbi idők egyik legbiztosabb döntő-esélyes versenyzője, egy Európa Kupán elszenvedett vállficam miatt hat hetes pihenőre kényszerült és éppen csak hogy edzésbe tudott állni az Eb előtt. Másik döntő-gyanús szereplőnk Lukács Nándi (B8) pedig az OB előtt gyűjtött be egy kulcscsont törést, ezért sajnos nem is tudott  csapattal utazni. Voltak viszont újak is és itt elsősorban a soproni nehézbombázóra, Mészáros Krisztiánra gondolok, aki a Cruiser 40-44 évesek között állt rajthoz és parádésan szerepelt. Meglepetés volt az is, hogy az utolsó pillanatban jelezte részvételi szándékát Bujáki Bence, aki egy közel 10 éves profi pályafutás után visszalépett a Challenge osztályba és ott próbált szerencsét – nem is eredménytelenül. Fontos momentum volt továbbá, hogy Vincze Gergely szövetségi kapitány a helyszínen közvetlenül láthatta és irányíthatta a magyar csapatot. Ezúttal őt kértük meg egy rövid értékelésre.

“Nagy dilemma volt az utazásom, mert a csapat részéről évek óta jogos igény hogy személyesen legyek jelen, de a végtelenségig leszűkített szakági keretbe egyszerűen nem tudjuk beilleszteni a csapatvezető költségeit” – kezdi beszámolóját a kapitány. – “Már korábban is látható volt, hogy muszáj összefogni a csapatot a sikeres szereplés érdekében, ezért most úgy döntöttem, hogy saját költségre ugyan, de bevállalom az utazást! Egyrészt természetesen érdekel, hogy ki hogyan oldja meg a feladatát, másrészt nem akartam veszni hagyni a közösen elvégzett munkát! Hozzáteszem, eddig is úgy volt, hogy itthon néztem a közvetítéseket és ami hibát felfedeztem a pályán azt telefonon rögtön megbeszéltem a versenyzőkkel. Most végre többé-kevésbé, de egységes csapat képét mutattuk és azt hiszem, ez meg is látszott az eredményeken. Fontosnak tartom, hogy az indulók már ilyen fiatalon megtanulják a versenyek alatti viselkedést, táplálkozást, bemelegítést és hogy minél kevesebb terhet cipeljenek, minél inkább a futamaikra tudjanak koncentrálni. E nélkül sajnos esélytelen a jó helyezés. Egyébként ez is csak az éppen elégséges minimum szint, látva a többi csapat felkészültségét, ahol, külön szerelő és masszőr is segíti az edző munkáját.

Az értékelést a lányokkal kezdem, mert négyen is képviselték a színeinket. Benke Bianka (G11, Sopron BMX Team) már rutinos versenyzőnek számít, tőle minimum középdöntőt vártunk, de meglepetésre egy nagyon harcos, elszánt bringázással beküzdötte megát a döntőbe, ahol a jól megérdemelt hetedik helyen zárt. Biusnak nagy gratula! Sajnos a többi lánnyal kapcsolatban már nem tudok ilyen pozitív eseményekről beszámolni. Reicher Flóra (G11, Ajkarendeki BMX SE.) szereplését érdeklődve vártam, mert sajnos róla egy ideje szinte semmit nem tudok. Hazai versenyeken, OB-n nem vesznek részt, közös edzésekről szintén hiányoznak. Ismerve az előzményeket, a negyeddöntős hatodik helye sajnos nem volt meglepetés számomra. Flóra esetében is igaz, hogy a tehetség, megfelelő edzés és versenyrutin nélkül nem sokat ér. Kocsis Kata G9, Gencsapáti BMX Team) (4-7-5) selejtezőkkel nem jutott tovább. Már az edzéseken látszott, hogy a rajt utáni első ugratótól megszeppent egy kicsit, minden futamban belefékezett, de ekkora tempóvesztést már nem tudott ledolgozni a pályán. Kár, mert egyébként jól kezeli a kerékpárt. Czisztler Hannával kapcsolatban (W17-24, Sopron BMX Team) folyamatosan az motoszkál a fejemben, hogy egy minimális edzéstöbblettel viszonylag könnyen elérhetné a Challenge élmezőnyét. Kiválóan rajtol, célratörően közlekedik a pályán, de mégis, valami kicsi mindig hiányzik nála! A selejtezőkben ragyogó 2-4-2 vel indított, könnyedén ugrott be a negyeddöntőbe, de ott egy hatodik hellyel meg kellett elégednie. Hannának a tudása alapján egy középdöntő a minimum elvárás. Talán majd jövőre.

A fiúk szereplése egy igazi meglepetéssel indult! Mészáros Krisztián (Cruiser 40-44) végre tudásához és képességeihez méltón szerepelt, óriásit küzdve bejutott a döntőbe, ahol a 4.-5. helyen egy sajnálatos koccolás miatt csak a nyolcadik helyre tudott befutni. Nagyon örültünk ennek az eredménynek!

A legkisebbeknél folytatva, Gombos Bors (B8) tavaly döntős volt, ezért idén is reméltük tőle a jó helyezést. Sajnos nem tudta megismételni a bravúrt, a negyeddöntőben nyolcadik lett. Kívülről úgy nézett ki, hogy talán az áttétel nem stimmelt nála, annyira pörgött a lába, de mintha nem haladt volna rendesen.  Én részemről még Kocsis Bendegúztólreméltem minimum egy negyeddöntőt mert tudása alapján oda vártam volna. Sajnos a 7-4-6 kevés volt az üdvösséghez.

Sérülése és kihagyása ellenére nagyon vártam Farkas Bendegúz (B15) szereplését, hiszen tavaly Eb döntős volt, az Európa kupákon dobogós, sőt győztes helyet is tudott szállítani. Bende kiválóan menetelt a selejtezőkben (1-2-2) majd egy 2-2-es nyolcad és negyeddöntő után a középdöntőben egy apró hibát vétve, az első nem továbbjutó (5.) helyen zárt, ami összességében a kilencedik helyet jelentette számára. Biztos vagyok benne, hogy ha nincs az a szerencsétlen kényszerpihenő, akkor megvan a döntő. Szép menet volt!

A többi versenyző szereplését külön nem részletezem, együttesen osztok meg velük kapcsolatban néhány gondolatot. (Réczeg Bence B9-P78, Gombos Misa B10-P94,  Kleé Balázs B13-P77, Vörös Zalán B13-P83, Csuport Ádám B14-P79, Kiss Barnabás B15-P66, Czisztler Dani B16-P96, Mátics Zétény B16-P77, ) Először is mindegyiküknek gratulálok, mert megfutották az induláshoz szükséges szintet, vállalták a megpróbáltatásokat nem csak ők, a szüleik is. Ezért köszönet jár! Azonban itt is megjegyzem, hogy nekik nagyon erősen el kell gondolkodni a továbbiakon, mert az világosan látszik, hogy jelen edzettségi állapotukban az Eb-szint nincs elérhető távolságban! Evvel egyiküket sem szeretném megbántani, sőt, inkább ösztönözni akarom őket egy komolyabb, alaposabb munkára, vagy adott esetben egy más, könnyebben, reálisabban elérhető cél kitűzésére. Mindkettőhöz komoly megfontolás és elhatározás szükséges és ha igénylik, mindkettőben igyekszem maximálisan segíteni! Aki Eb-zni akar, annak tudomásul kell vennie, hogy rendszeresen és sokat kell külföldi pályákon edzeni, versenyezni! Ennek viszont az anyagi feltételét is elő kell teremteni, amit érdemes előre átgondolni. Kellő felkészülés nélkül az Eb-kre kiutazni ugyanis csak egy felesleges pénzkidobás. Ez persze hatványozottan igaz a vb szereplésre is! Néhányan ágáltak a válogatási rendszerünk miatt, de pont ezért kötöttük a minősítést egy Európa Kupa szerepléshez, hogy mindenki legalább életében egyszer lássa, mi az a szint, amit el kell érni, amihez közelíteni kellene! Az eredményes szerepléshez viszont ez még édeskevés. Lássuk be, a hazai viszonyok jelenleg egy Alpok-Adria szint eléréséhez elegendőek. Ehhez jók a pályáink, ezek a versenyek elérhetőek viszonylag kevés utazással és szerényebb anyagi teherrel.” – fejezte be értékelését a szövetségi kapitány.

A végére hagytuk a Franciaországban élő, volt profi versenyzőnk Bujáki Bence rövid beszámolóját, akit nem csak saját szerepléséről kérdeztünk, hanem arról is, mi a véleménye a jelenlegi magyar csapatról?

“Egy év teljes szünet után álltam újra rajthoz, mert az Elit kategóriából csak egy év kihagyás után lehet visszalépni a Challenge osztályba” – kezdte rövid értékelését Bence. – “Bevallom, nem is nagyon edzettem az utóbbi időben, mert a civil életben az edzősködés mellett már pályaépítéssel is foglalkozom kint Franciaországban, többek között ezt az Eb pályát is mi építettük a kollégáimmal. Utolsó pillanatban döntöttem az indulás mellett és ez meg is látszott az eredményemen – nem voltam topon. Sajnos elég amatőr módon elizgultam a döntő rajtját, ami meg is pecsételte a helyezésemet. Utólag bánom már hogy nem döntöttem el időben az indulást, mert látva az ellenfeleket, akár nyerni is tudtam volna. Viszont most úgy érzem, újra van lendületem és motivációm a további versenyzéshez, persze már nem olyan komolyan mint profi koromban, de folytatni fogom! Úgy látom, a magyar BMX a sokéves döcögés után felívelő szakaszban van és látok is egy-két tehetséget. Zömében szervezett, jó hangulatú csapat képét mutatták kint a verseny helyszínén és Vincze Geri jól fogta őket össze. Ez úton is gratulálok a döntősöknek, szép munka volt! Tudom, hogy a többiekhez képest töredék pénzekből utaznak és edzenek, ennek ellenére én bizakodó vagyok a magyar csapatot illetően!”

Bence, egy utolsó kérdés! Ha a magyar csapatnak szüksége lenne a Te profi múltadra és szakmai tapasztalatodra, a lehetőségeid szerint fogsz vagy tudsz nekik segíteni?

“Mindenképpen!”