Nem példa nélküli a kerékpársportban, hogy egy versenyző más sportágból érkezve érjen el sikereket: a szlovén Primoz Roglic például juniorként síugrásban nyert csapatban korosztályos világbajnoki aranyérmet, hogy aztán számos egyéb sikere mellett a Vuelta a Espanát háromszor, a Giro d’Italiát egyszer nyerje meg és olimpiai bajnoki címet, valamint vb-ezüstöt szerezzen időfutamban. A belga Remco Evenepoel a futballcipőt akasztotta szögre a kerékpározás kedvéért, a többi között egy Vuelta-siker, mezőnyben és időfutamban egy-egy világbajnoki cím lett a jutalma. Hazai sportolók esetében is láttunk hasonlót, elég csak az (eredeti sportágában is változatlanul aktív) olimpiai bronz- és világbajnoki ezüstérmes rövidpályás gyorskorcsolyázó Jászapáti Petra közelmúltbeli bajnoki címeire gondolni pályakerékpárban.
Hasonló utat remél befutni Zsankó Petra, aki a gyors- és görkorcsolyasportot hagyta maga mögött, a júniusi ob-n U23-as bajnok lett időfutamban úgy, hogy a legjobb női időt tekerte, majd Pannonhalmán a tavalyi abszolút harmadik helyét másodikra cserélte a mezőnyversenyben. Ezt követően augusztusban ötödik lett időfutamban az U23-asok között a glasgow-i vb-n, majd szeptember 9-én a békéscsabai kritérium ob-n, egy héttel később pedig a magyarhertelendi hegyi ob-n is megvédte címét.
A 22 esztendős vasszécsenyi lány szülőfalujában kezdett kezdett sportolni, majd Szombathelyre került, az iskolában javasolták neki a mozgást felesleges energiája levezetésére. Kosarazott, röplabdázott, majd jött a korcsolya. Edzésekre előbb busszal, majd a tömegközlekedési nehézségek miatt kerékpárral járt, ez a tréningek előtt és után húsz kilométer tekerést jelentett minden alkalommal. Többet görkorcsolyázott, mint nagypályás gyorskorcsolyázott, előbbiben korosztályában negyedik lett az utcai pályán zajló maratonon, kifejezetten feküdtek neki az állóképességi versenyek. A világjárvány kitörésének évében már gyorskorcsolyázott Budapesten, miközben a győri Széchenyi István Egyetemen tanult környezetmérnök szakon.
„A városligeti nagy jégen tudtunk csak edzeni reggel hattól kilencig, a hajnali 3.50-es vonattal mentem a fővárosba, edzés után pedig vissza az egyetemre. A járvány alatt aztán nem lehetett menni sehová, jég sem volt a Városligetben, így edzeni sem tudunk, a bringa volt az egyetlen, amivel ki tudtam menni a szabadba, mivel a kollégium is bezárt és hazaküldtek minket Győrből” – idézte fel. Hozzátette: az edzések után sokkal jobban megy neki a tanulás, akkoriban csak a kerékpározással tudta kellően lefárasztani magát ahhoz, hogy jól tudjon teljesíteni az egyetemen. Ezek a tekerések akkor a szintfenntartást szolgálták.
„Szombathelyi bringásokkal találkoztam, akik megkérdezték, hogy versenyző vagyok-e, mire mondtam, hogy igen, csak nem éppen bringán” – emlékezett vissza. Eleinte ódzkodott elfogadni az invitálásukat, mivel nem tudta, hogy férne bele a korcsolyázás mellett, aztán egyszer egy közös edzésen megnézte a jelenlegi edzője, Kispál Csaba, ő pedig elkezdett barátkozni a kerékpározás gondolatával, mivel ez nincs annyira kiszolgáltatva a körülményeknek, mint a jégtől függő gyorskorcsolya. A korcsolyából a nagyobb tüdőkapacitást és a hosszú verseny végi robbanékonyságot hozza magával, megvoltak a kellő alapjai ahhoz, hogy a bringázást ne a sor végén kullogva kezdje meg.
„Elindultam egy kőszegi hegyi versenyen, de akkor még eléggé koris alkatom volt, testesebb voltam, úgy voltam vele, hogy semmi esélyem nem lesz egy hét kilométeres távon, amiben volt ötszáz méter szintemelkedés. Alu bringám volt taposópedállal, magam sem tudom, hogy nyertem meg. Az első hegyi ob-mra is így mentem, hogy kipróbálom magam immár bringásként, és ott is győztem” – mesélt első kerékpáros sikereiről Zsankó Petra. – „Szóval a covid kényszerített rá a váltásra és nem bántam meg, remélem, a jövőben még inkább beigazolódik, hogy jó döntés volt.”
Az egyetemi alapképzést azóta befejezte januárban, a műszaki menedzser mesterképzés első félévét pedig passziváltatta, hogy ki tudjon költözni a csapatához, a Massi-Tactichoz.
„Korábban mindent magamnak intéztem, így a felszerelést is, a csapatnál pedig viszonylag jól ki voltam szolgálva, több magas szintű versenyre eljutottam. Tapasztalat szempontjából hasznos volt, az év mentálisan pedig jellemformáló eddig.”
Az országos bajnokságra támogatás hiányában a saját bringájával ment, az időfutamra pedig kölcsönkapott egyet Szalay Dánieltől, aki maga a második helyen zárt a felnőtt férfiak között (Valter Attila mögött, ám Fetter Eriket megelőzve), és aki sokat segített a beállításokban és a specifikusabb edzésekben. Ezt a kerékpárt használta az ob után a vb-n és a drenthei Eb-n is.
„A világbajnoki eredményt nem éltem meg nagy durranásnak, mivel előtte beteg voltam, jobb számokat vártunk és vártam én is. Korosztályos, „csak” U23-as eredmény, ugyanakkor bizakodásra ad okot, hogy csak barátok támogatásával sikerült az élmezőnyben zárnom úgy, hogy az előttem végzett négy lány mind profi csapatban teker, ahol a háttér is más. Ehhez mérten nem rossz, de megelégedni semmiképp nem tudok vele, nagyon messze a cél, amit szeretnék még elérni bringán.” Ez pedig a World Tourba kerülés lenne, mindenképp célja a csapatváltás és két csapattól már volt is megkeresése a világelitből.
„Ha sikerülne, attól több önbizalmam lenne, hisz bebizonyosodna: tényleg itt a helyem és van itt keresnivalóm.”
Nem tudja még bekategorizálni magát, hogy melyik területen lehet igazán eredményes, még útkeresésben van ebben a tekintetben.
„Mindenben látok még fejlődési lehetőséget, csupán a szakmai és technikai háttér hiányzik ehhez” – mondta. Elárulta, hogy a jövőben szívesen kipróbálná magát akár pályán is: „hiányzik ez a koris fíling”, és úgy véli, minél sokoldalúbb egy versenyző, annál jobb. Bízik abban, hogy ha egy új csapat több figyelmet és időt tudna rá fordítani mezőnyben és időfutamban is, akkor sokkal magasabb szintre is elérhet.
„Ha jobban segítenének a beállítások vagy épp a táplálkozás kapcsán, akkor előrébb tudnék tartani. Cél, hogy World Tour-csapatban tekerhessek és elismert sportoló lehessek, miként az is, hogy motiváljak másokat, hogy később is el lehet kezdeni, mint az átlag, és hogy ha nincs meg mindened, hanem hajtasz alázattal, akkor is bármi összejöhet, hiszen részben minden rajtad múlik” – fejtette ki.
„Nehéz összeegyeztetni, de tudja az ember, hogy valamit valamiért” – fogalmazott immár a szeptemberben nappali tagozaton elkezdett szorgalmi időszak és az edzések kapcsán. – „Azért választottam ezt, hogy ha véletlenül lesérülnék, legyen B opcióm. Fontos, hogy minden bringásnak legyen tartalék terve, emiatt képeznünk kell magunkat minden téren.”
Példaképei nincsenek, ám Kispál Csabára és Szalay Dánielre felnéz és bástyáknak tartja őket bringás pályafutása alatt.
„Ők igyekeznek elhitetni velem azt, hogy bennem sok potenciál van és magasra juthatok kellő kitartás, odafigyelés és támogatás mellett. Nos, ők ebben segítenek minden téren lehetőségeikhez mérten. Azt kívánom, bárcsak egyszer annyit köszönhetnének nekem, mint én nekik. Mindenképp szeretném elérni, hogy egyszer még büszkébbek legyenek rám, mint most, és megmutassam, hogy igen: megérte, hogy ennyit foglalkoztak velem a saját szabadidejükhöz és lehetőségeikhez mérten.”