Giro d’Italia – a második hét történései
Az elmúlt hét folyamán hat szakasszal folytatódott az Olasz Körverseny, melyek közül az utolsó kettő már az összetett verseny állását is jelentősen befolyásolta.
A második pihenőnapot követően egy viszonylag érdekes karakterisztikájú etapra került sor. Pescara és Jesi között ugyan komoly emelkedő nem, de annál több a klasszikusokra hajazó rövid, de meredek fal nehezítette meg a karaván előrehaladását. A penzum végén sprint döntött, egy mostanság már klasszikusnak mondható sprint, Biniam Girmay (Intermarché-Wanty-Gobert Materiaux) és Mathieu van der Poel (Alpecin-Fenix) között, ami az eritreai kerekes történelmi sikerét hozta. Ami a magyarokat illeti Valter Attila (Groupama-FDJ) a 75. (+ 1:02), Fetter Erik (EOLO-Kometa) a 106. (+ 5:08), míg Peák Barnabás (Intermarché-Wanty-Gobert Materiaux) a 127. (+ 9:51) helyen végzett. Az összetettben továbbra is a spanyol Juan Pedro Lopez (Trek-Segafredo) vezetett ekkor.
A verseny feléhez érve, Santarcangelo di Romagna és Reggio Emilia között egy mondhatni már szokásos Girós sprinterszakasz várt a kerekesekre. A Groupama-FDJ sora is kivette a részét a napi munkából – Valter Attilát is láthattuk dolgozni. A mezőnyhajrát éppen a francia sor próbálta felvezetni, majd Fernando Gaviria (UAE Team Emirates) indult meg, akit az utolsó pillanatban egy fél kerékkel sprintelt le az olasz Alberto Dainese (Team DSM), aki pályafutása legnagyobb sikerét aratta győzelmével. Valter a főmezőnnyel a 85. pozícióban érkezett – Fetter a 104. (+ 22 mp), míg Peák a 127. (+ 23 mp) helyen gurult át a célvonal.
A tizenkettedik szakasz Parma és Genova között futott többek között a harmadik kategóriás Passo del Bocco, a La Colletta és a Valico di Trensasco megmászásával. A rajtot követően azonnal megindultak a próbálkozások, Peák Barna is igyekezett elmenésbe kerülni, ám a szökés csak viszonylag nehezen alakult ki, s sajnos magyar versenyző nélkül. A hazaérő elmenésből Stefano Oldani nyerte a sprintet, ezzel karrierje első profi győzelmét szerezve. Fetter a 70. (+ 9:08) lett, Peák a 76. (+ 9:08), míg Valter a 100. (+9:08) helyen zárt.
Másnap Sanremóból indulva egy eléggé látványos etapra került sor Cuneo irányába, melynek során ugyan a harmadik kategóriás Colle di Navát is meg kellett mászniuk, mindezek ellenére előzetesen ez a nap a sprintereknek kedvezett. A mezőnyhajrát a francia Arnaud Demare (Groupama-FDJ) nyerte, ezzel már a harmadik győzelmét szerezve az idei Girón, miközben az Intermarché-Wanty-Gobert Materiaux csapatából Peák Barnabás sprintelt, aki az előkelő 13. helyen zárt, ezzel az idei eddigi legjobb magyar Giro-szakaszeredményt szerezve – Fetter Erik 83. (+ 1:04) pozícióban érkezett, míg Valter a 135. (+ 7:44) lett.
A tizennegyedik etap újra a jól megszokott olasz körpályás versenyek hangulatát idézte, ráadásul a leküzdendő szint a szakasz mindössze 147 kilométeres hosszához képest is egy alpesi penzumhoz hajazott. A brit Simon Yates (Team BikeExchange-Jayco) tizenöt másodperc előnnyel hazaérve már a második győzelmét ünnepelhette az idei viadalon. Legjobb magyarként Valter Attila a 31. (+14:41) helyet csípte el, Fetter Erik az 52. (+ 26:47), míg Peák Barnabás a 83. (+ 31:39) pozícióban érkezett a torinói célba. Az összetett versenyben pedig Richard Carapaz (INEOS Grenadiers) vette át a vezetést.
A tizenötödik etap az Aosta-völgy felé vette az irányt, a hegyek birodalmában pedig három kőkemény emelkedő, a Pila Les Fleurs, a Verrogne és hegyi befutóként a Cogne rémisztgette a mezőnyt. Az utolsó hetven kilométerből, pontosan negyvenhat kilométer volt a hegymenet. Az első hetven kilométer során több kisebb csoport igyekezett elszakadni, de tíz-húsz másodpercnél egyik sem jutott messzebb, mígnem a polleini gyorsasági részhajrához közeledve egy huszonhét fős sor lépett el benne Fetter Erikkel. Természetesen az emelkedőkön darabjaira hullott az elmenés Eriket megfogta az esélyesek sora, miközben a spiccen az olasz Giulio Ciccone (Trek-Segafredo) mindössze egy nappal azután, hogy csapattársa elveszítette a rózsaszín trikót, tetemes előnnyel nyerte az idei viadal egyik legnehezebb szakaszát.
„Közel sem éreztem ma magam olyan jól, mint az elmúlt napokban, ami nagy kár, hiszen pont ma voltam ilyen jó szökésben. Először öten szakadtunk el a mezőnytől, és úgy nézett ki, hogy ez lesz a szökés, de aztán mondták a fülünkre, hogy érkezik még körülbelül húsz versenyző, és hogy várjuk meg őket. Káprázott a szemem, hogy milyen nevek csatlakoztak hozzánk. Elkezdtünk együtt dolgozni, bár sajnos nem volt túl nagy egyetértés, de azért haladtunk. Az első hegyen gond nélkül ott tudtam velük maradni, volt ugyan pár kis akció, de szerencsére át tudtam őket venni. Aztán a második emelkedőn eléggé beindult a verseny, elkezdődtek a komoly támadások. Ez már egy picit sok volt, a legerősebbeket már nem tudtam követni, úgyhogy onnantól óriási küzdelmek árán pár versenyzővel nyomtuk együtt a végéig. Húsz kilométerrel a vége előtt ért be minket a mezőny, velük tudtam menni pár kilométert, Fortunatónak adtam még egy zselét is, próbáltam ezzel segíteni őt. Majd leszakadtam az elejéről, mert nem kis tempót diktáltak, így már túl sok értelme nem lett volna nekem ott küzdeni. Onnantól kezdve amilyen lassan csak tudtam, úgy tekertem be a célba” – így Fetter, aki végül szűk tizenhét perc hátránnyal a 45. helyen érkezett, Peák a 93. (+ 32:21), míg Valter a 127. (+ 38:31) pozícióban abszolválta a szakaszt. Az összetett versenyben továbbra is az ecuadori Carapaz áll az élen, Valter az 51. (+ 1:27:27), Fetter a 78. (+ 2:07:13), Peák pedig a 122. (+ 3:08:08) a rózsaszín trikóért folyó harcban.