Szabó Zsófia: egy álmom vált azzal valóra, hogy magyar bajnok lettem

Az aktuális magyar országúti bajnok Szabó Zsófia a 2020-as idényt a belga Doltcini-Van Eyck Sport színeiben kezdte. A huszonhárom esztendős kerekes dietetikusnak készül, ráadásul munka mellett próbál hétről-hétre felkészülni a versenyekre. A szezon a Dubaji Körversennyel indult számára, melyet egy belga egynapos követett. A koronavírus-járvány Európában való megjelenése azonban az ő számításait is keresztülhúzta. A történtek ellenére azonban pozitívan áll a dolgokhoz, bízik abban, hogy lesz még lehetősége idén a bizonyításra.

Mielőtt rátérnénk a 2020-as szezonra, tekintsünk vissza az előző idényre. Pályafutásod eddigi legnagyobb győzelmét arattad az országos bajnokságon.

– A 2019-es szezonom sajnos egy vírusos megbetegedés bélyegezte meg, ezért is értékes számomra ez a győzelem. Mindig jó érzéssel tölt el visszagondolni rá, sok motivációt ad és körvonalazódott bennem, hogy gyors lábakkal áldott meg a sors. A nemzeti trikolort viselni leírhatatlan érzés, egy álmom vált azzal valóra, hogy magyar bajnok lettem.

A 2020-as idényt már a Doltcini-Van Eyck Sport csapatánál kezdted. Hogyan jött a lehetőség?

– Szerencsére több lehetőség közül is választhattam, de tetszett a csapat hozzáállása a versenyzőkhöz, a szemléletmód valamint a versenynaptár, hiszen szinte az összes neves viadalon rajthoz állt a csapat az elmúlt években. Viszonylag bő kerettel rendelkezünk, de mindezek ellenére is próbálja a szakmai stáb előteremteni a legjobb feltételeket a felkészüléshez és a versenyzéshez.

Mesélj az év első versenyeiről?

– A Dubaji Körversenyen indult a 2020-as idényem. Hatalmas élmény volt eljutni az Egyesült Arab Emírségekbe, pláne úgy, hogy nem tudtam edzőtáborozni a télen, így jól esett végre 30 fokban tekerni, bár sikerült a verseny előtt egy kissé lebetegednem. Segítői szerepkört kaptam, általában én mentem hátra a kulacsokért, valamit a sprint felvezetésből is aktívan kivettem a részem. Annak ellenére, hogy ez volt az első közös versenyünk, jól működtünk együtt és Nicole Steigenga révén sikerült is megnyernünk az utolsó szakaszt. Az Omloop van het Hageland során, nem voltam túl szerencsés. Belekerültem egy nagyobb bukásba még a verseny első felében és túl sok időt vett igénybe, hogy újra a kerékpárra pattanjak. Hiába próbáltunk többen is felzárkózni, hamar kilátástalanná vált a helyzetünk.

A koronavírus Európába való begyűrűzése után, hogyan jutottál haza?

– Az volt a terv, hogy két hetet itthon töltök a Hageland és a Nokere Koerse versenyei között. Egy keddi nap készültem volna visszarepülni Belgiumba, és ha jól emlékszem vasárnap jelentették be, hogy a versenyek elmaradnak. Ekkor sajnos már látható volt, hogy itt egy komolyabb probléma fogja felütni a fejét.

Miként zajlanak most az edzésnapjaid, mi az aktuális helyzet a csapatodnál?

– Mivel nem tudjuk pontosan, hogy a szezon miképp folytatódhat, így főként állóképességi edzéseim vannak, sprintekkel, intenzívebb napokkal. Motiváltnak érzem magam, és örülök, hogy van lehetőségem azt csinálni, amit szeretek. Ez a gazdasági helyzet nagyon sok csapat számára végzetes lehet, nehéz lesz talpra állni, de bízom benne, hogy sikerülni fog. Az utolsó értesüléseim szerint a csapatomnak nincsenek komolyabb problémái, a szponzorok kitartanak mellettünk.

Hogyan folytatódhat a 2020-as idény, milyen remények fogalmazódtak meg benned?

– Próbálok pozitívan állni a dolgokhoz, reménykedem a legkésőbb szeptemberi újkezdésben. A vírus miatt több idő jut a céljaimra, hiszen az egyetem és a munka sem vonja el a figyelmem és az időm az edzésektől. Valószínűleg sok verseny el fog maradni, de bízom benne, hogy még lesz lehetőségem ebben az idényben a bizonyításra.