Szarka Gergely: a kialakult helyzet nem eltántorít, hanem motivál

Mindig nagy megtiszteltetés, ha a valaki megkülönböztető trikót viselhet a mezőnyben. Sajnos a koronavírus-járvány okán ez most viszonylag kevés alkalommal adatott meg az aktuális magyar bajnok Szarka Gergely számára, aki a 2020-as idénynek már egy olasz dilettanti csapat színeiben vághatott neki.

Mielőtt rátérnénk a 2020-as szezonra, tekintsünk vissza az előző idényre. Pályafutásod eddigi legnagyobb győzelmét arattad az országos bajnokságon. Miként emlékszel vissza erre a versenyre?

– Nagyon nehéz volt az a verseny, igazából sokáig nem is fogtam fel azt, ami történt. Elég nívós mezőny gyűlt össze. Előnyünkre vált, hogy a csapatunk nagy létszámban képviseltette magát. Célunk volt, hogy mindenféleképpen elmenésben legyünk, Vas Balázs és Pápai Ádám pedig teljesítette is ezt a feladatot. Lényegében innentől csak tenni kellett a kereket. Az utolsó két körben kezdődött a tűzijáték. Egy kisebb sorral tudtam elszakadni, ami eléggé erős volt, néha összedolgoztunk, néha viszont csak kóstolgattuk egymást. Ekkor még úgy gondoltam, hogy nem lesz esélyem a végén, elég magas pulzusszámmal tekertem, de később egy olyan szituáció alakult, amely kedvezett számomra, hisz a többiek elkezdtek nézelődni. Megpróbáltam, bár az első kísérletemnél Peák Barna még felhúzta rám a sort, de körülbelül ötszáz méterrel a vége előtt újból megindultam, és ez az akcióm kitartott a célvonalig.

2020-ban az Epronex-BSS Oil Team színeit egy olasz csapatéra cserélted. Mutasd be kérlek ezt a klubot.

– Az idei évben egy olasz dilettanti sor, a Team Stipa Milano színeit képviselem. Abruzzo tartományban, Sant’Egidio alla Vibrata városában van a klub székhelye. Stubán Ferenc segítségével kerültem ebbe a csapatba, miután megkértem, hogy segítsen nekem a 2020-as szezon tekintetében. Hosszú folyamat volt, de az utolsó utáni pillanatban találtunk egy olyan alakulatot, ahova még be tudtam kerülni. A feltételek itt tökéletesek ahhoz, hogy a legjobbat hozhassam ki magamból.

Mesélj az év első versenyéről?

– Az év első versenye a Firenze-Empoli egynaposa volt. Kifejezetten ideges voltam a rajt előtt, mivel nem csak egy új szezon kezdete volt ez, hanem egy új csapatban, új környezetben kellett bizonyítanom. A verseny végig nagy feszültséget hozott, sokszor szűk utakon haladtunk, így érthető módon mindenki elől akart helyezkedni. Sajnos volt egy bukásom, amiből fel kellett zárkóznom, de három csapattársam is visszamaradt, hogy segítsenek ebben. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem vett ki belőlem, de szerencsére visszaértem. Az utolsó három kilométer nagyon nehéz volt, lényegében ez döntött, végül itt szakadtam le a mezőnyről. Csalódott voltam, hiszen még láttam a távolban célba érkezni a mezőnyt, de miután kifújtam magam a csapatbusznál át tudtam gondolni a történteket. Nem volt miért szomorkodni, mivel az év első versenye mindig nagyon hektikus, és nem kellett sok ahhoz, hogy partiban tudjak maradni a legjobbakkal.

A koronavírus Európába való begyűrűzése után, hogyan jutottál haza?

– Solymosi János koordinálásával jutottam haza Hrenkó Norbi társaságában. Egészen a szlovén határig kellett elvonatoznunk, ahol Jani várt minket egy kisbusszal. Mondanom sem kell, hogy kifejezetten kalandosra sikerült az utunk, mivel különböző ellenőrzőpontokon kellett átjutnunk. Néha rámenősnek kellett lenni, hogy lássák rajtunk a rendőrök, hogy eltökéltek vagyunk.

Miként zajlanak most az edzésnapjaid, mi az aktuális helyzet a csapatodnál?

– Ilyenkor azért átértékelődik az emberben az, hogy lehet mégsem magától értetődő néhány dolog az életben. Az edzőmmel természetesen egyeztettünk a kialakult helyzetről, és mivel nem tudjuk, hogy meddig maradnak a korlátozások, addig tudjuk csiszolni a formát, amit valószínűleg júliusra vagy augusztusra kell kihegyezni. A csapattal folyamatosan tartom a kapcsolatot, és amint körvonalazódik az első verseny időpontja, azonnal utazom is vissza.

Hogyan folytatódhat a 2020-as idény, milyen remények fogalmazódtak meg benned?

– Remélem, hogy júliusban vagy augusztusban már versenyezhetünk. Nyilvánvalóan nem lehet tudni, hogy meddig húzódik el ez az egész, de abban biztos vagyok, hogy engem ez a kialakult helyzet nem eltántorít, hanem motivál. Nem könnyű ez a szituáció, de ilyenkor van alkalom arra, hogy fejben összerakja magában az ember a dolgokat, és tisztázza, hogy mit miért is csinál. Mivel kifejezetten későn fog kezdődni a szezon, ezért arra számítok, hogy egy nagyon sűrű versenynaptár vár ránk. Az idei évet én semmiféleképpen sem tekintem elveszettnek. A célom mindenképpen az, hogy jó eredményeket érjek el, ezáltal felkeltsem más csapatok érdeklődését. Ez egyszerre könnyű és nehéz feladat is. Nehéz, mivel az olasz versenysorozatban nagyon erős mezőnyben kell helytállni, viszont nagyon sok menedzser van jelen, így a továbblépés elérhető távolságba kerülhet.