BMX Freestyle

Szepesi Tibor: Amerika valóban egy teljesen más világ

A magyar BMX válogatott versenyzője, Szepesi Tibor közel 2 hónapos amerikai edzőtáborban vett részt, ugyanis 2020-as szezonjára való felkészülését a sportág legendás ikonjával, Daniel Dherssel, illetve a BMX közösség kiemelkedő képviselőivel kezdhette meg.

A fiatal magyar sportoló számára igazán kalandosan indult az új év, hiszen több hónapos privát edzőtáborban készülhetett az idei versenyszezonra. Idejének nagy részét Holly Springs-ben, azon belül is Daniel Dhers Action Sports Complex-ben töltötte. Most azonban a tábor végeztével hazaérkezett és megosztotta velünk tapasztalatait és élményeit.

Ha 3 dolgot ki kéne emelned, hogy mit nyertél ettől az úttól, mi lenne az?

Iszonyatos önuralommal és fegyelemmel kellett végig rendelkeznem, ugyanis nagyon feszített volt a napirendem. Nem késhettem, nem aludhattam el, mert akkor fontos dolgokról maradtam le. A harmadik dolog, amit ki tudnék emelni azok az élmények. Még csak most kezdtem el felfogni és feldolgozni, hogy mennyi dolog is történt velem és mennyi új tapasztalattal gazdagodtam viszonylag „rövid” idő alatt.

Van valami, amit máshogy csinálnál, ha újrakezdenéd?

Semmit nem csinálnék máshogyan. Talán annyit, hogy bátrabb lennék a trükkök tekintetében, vagyis többre mentem volna rá. Ezt ugyanis az utolsó hétben akartam megtenni, azonban a vírus miatt előbb haza kellett jönnöm.

Próbálom úgy élni az életemet, hogy ha egy hét vagy egy hónap múlva visszatekintek egy időszakra ne bánjak meg semmit, és maximálisan kihasználjam azt az időt, amit akkor kaptam.

Egy kimondottan zavart időszakban indultál haza. Hogyan telt a hazaút? Mit tapasztaltál?

Az indulás eléggé érdekes volt. Reggel 7-kor csörgött a telefon, hogy törölték a járatunkat North Carolinaból Chicagóba, átraktak minket egy másik gépre, ami Dallasba ment, így 6 órával hosszabb lett az utunk. Onnantól szerencsére minden rendben ment. Betartottam az előírásokat, maszkot viseltem, amikor csak tudtam kezet mostam… Ami meglepő volt, hogy sehol nem mértek lázat, nem kellett többet várni.

Amikor mentünk át az ellenőrzésen a hölgy megkérdezte, hogy honnan jöttem. Mondtam, hogy Amerikából, mire kérdezte, hogy előtte hol voltam. Mondtam Neki, hogy Kínában. Ott lesápadt és elkezdte kiabálni az egyik kollégájának, hogy Kínában voltam, mire körülbelül 150 ezer ember akart szemmel megölni. Gyorsan közöltem vele, hogy októberben voltam Kínában. Ott megkönnyebbült és mondta, hogy akkor megúsztam a karantént. Az fura élmény volt.

Aznap, amikor mi jöttünk összesen 503 gépet mondtak le. Az előttünk és az utánunk lévőt is. Nagyon sokat gondolkoztunk azon, hogy hazajöjjek-e. Hivatalosan pár napon belül lezárják Amerikában a határokat, vagyis se ki, se be. A pálya, ahol eddig is edzettem az is bezárt, azonban privát edzéseket tartanak, vagyis tudtam volna bicózni, ugyanis eddig is ezen vettem részt. Viszont ott volt a másik oldalon, hogy mi van, ha elkapom, illetve, ha bármi rosszul sülne el. Nem szerettük volna megkockáztatni, hogy ne tudjak eljönni, mielőtt a vízumom lejárna így inkább hazajöttem.

Milyen érzés ilyen hosszú távollét után újra itthon lenni?

Az illatok nagyon meghatározok voltak számomra. Amikor kiléptem a reptérről már akkor is éreztem, hogy hazajöttem. Teljesen más illat volt, mint Amerikában. A másik az időeltolódás. Este fél 7-kor landoltunk Budapesten és nagyon jó érzés volt, hogy nem kellett számolgatnom, hogy hány óra van, hanem azonnal fel tudtam hívni a családtagjaimat, szeretteimet. A vezetés is teljesen más volt. Kint automata váltós autót vezettem, sokkal nagyobbak, szélesebbek az utak, mint itthon, valamint a közlekedési táblák és a vezetési morál is más. Először bevallom furcsa volt, de szerencsére gyorsan belejöttem.

Az önkéntes házi karantén előtt muszáj volt bemennem egy benzinkútra tankolni. Furcsa volt, hogy nem dollárban vannak kiírva a dolgok. Az eladóval először angolul kezdtem el beszélni annyira berögzültek kint ezek a dolgok, ugyanis napi szinten fordultam meg heteken keresztül a benzinkutakon. Maga a tankolás is teljesen más volt kint. Ott úgy van a rendszer, hogy vagy fizetsz kártyával, vagy bemész, megmondod, hogy a 6-os kútnál állsz és X összegért szeretnél tankolni és csak úgy tudsz.

Ami viszont a legnagyobb furcsaság, úgymond hiányérzet, az a napi 2- 3 bicózás. Annak a hiányával már az önkéntes házi karantén első napja óta szenvedek.

Mit gondolsz az edzőtábor sikerességéről?

Szerintem abszolút elértem azt a célt, amiért kimentem. Két trükk kivételével az összes kitűzött trükköt be tudtam adni. A két kimaradtat az utolsó 1 hétre tartogattam, mert veszélyesek. Úgy voltam vele, hogy ha az előzetesen felírt trükkök 80%-át meg tudom tanulni, akkor már sikeres volt a kint létem. Rengeteg kapcsolatra és tapasztalatra tettem szert. Az, hogy egy FISE erősségű pályán gyakorolhattam hatalmas pluszt hozott számomra.

Kapcsolódó hírek

Back to top button
Close
Close
X
X