Dér Zsolt: új motiváció, paraguayi csapatban – TdH interjú

BringaSport – 2015.07.21 – Üde színfoltja lesz a paraguayi Start-Massi csapata az augusztus negyedikén rajtoló Tour de Hongrie-nak. A dél-amerikai sor első számú embere hazánk egyik kiemelkedő kerékpárosa, Dér Zsolt lesz, aki már gőzerővel készül a viadalra.

– Hogyan fogadtad a hírt, hogy újra lesz Tour de Hongrie?
– Nagy kár, hogy a Central European Tour versenyei elmaradnak, ennek fényében viszont jó, hogy legalább egy magyar verseny belekerült a nemzetközi versenynaptárba. A Kékestető befutóját leszámítva szinte minden szakasz kedvez nekem, célom, hogy több etap során is a dobogóra állhassak.

– Épp most váltottál csapatot és a Magyar Körön már a Start-Massi színeiben állsz rajthoz. Hogyan jött a lehetőség?
– Sajnos odahaza nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt szerettem volna, így jobbnak láttam, ha váltok. Már így is túl sokat vártam a csodára! Nagyon nehéz az év ezen időszakában klubot találni, de Maurizio Frazert már jó ideje ismerem, így sikerült hozzájuk szerződnöm. Előreláthatóan még legalább harminc-negyven versenynapom lesz idén, ami nagyon jónak ígérkezik az otthoni helyzetet követően, hiszen az év első felében mindössze tizenöt alkalommal álltam rajthoz.

– Kanyarodjunk egy kicsit vissza a múltba, hogyan és miképp kerültél kapcsolatba a kerékpársporttal?
– Ez a szenvedélyem gyermekkoromban alakult ki. Édesapám is versenyző volt, ő kedveltette meg velem ezt a sportot. Mint a gyerekek többsége, én is több sportágat kipróbáltam, de mindig is a kerekek után áhítoztam, és határozottan tudtam, hogy a későbbiekben ezzel szeretnék majd foglalkozni.

– Magyarországon 2006-ban találkozhattunk először a neveddel, amikor a Team Endekaban versenyeztél, majd a 2007-es esztendőt már a P-Nívó-Betonexpressz 2000 színeiben töltötted. Nem is akárhogyan, hisz rengeteg versenyt nyertél. Hogyan emlékszel vissza ezekre az esztendőkre?
– Véleményem szerint nincs könnyű dolga a térségből származó sportolóknak, kiváltképp a kerékpárversenyzőknek. Ezért is történt meg az, hogy több csapatban versenyeztem és egy-két év után mindig váltásra kényszerültem. Sajnos sem Magyarországon, sem Szerbiában nincsenek olyan egyesületek, amelyek a serdülőkortól egészen a felnőtt korosztályig végigkísérnek, pontosabban profi szintű versenyzőt faragnak belőled. Szóval ahhoz, hogy jelenleg is versenyezzek, nélkülözhetetlen volt folyamatosan más, jobb csapatok, feltételek keresése. Véleményem szerint jól beilleszkedtem mindegyik gárdába, kiváltképp 2007-ben a P-Nívó-Betonexpressz 2000-be, amit az eredmények is megmutattak. Jó volt az összhang és megvolt a bizalom közöttünk, ezért is tudtunk eredményesek lenni.

– Majd jöttek a Centri della Calzaturánál töltött évek.
– 2008-ban jött egy csábítóbb lehetőség és Olaszországba igazoltam. Nehéz volt felvenni a versenyek ritmusát, hiszen a viadalok nagy része kétszáz kilométer környéki távon és többnyire dimbes-dombos terepen zajlott. Két évet töltöttem ebben a csapatban. Olasz versenyeken sajnos nem volt kiemelkedő sikerem, ellenben olyan kondíciót szereztem, hogy a “könnyebb” 1.2-es és  2.2-es versenysorozatban magabiztosan tudtam tekerni és eredményeket elérni. 2010-ben, amikor komolyabban érezhetővé vált a gazdasági válság, egyik külföldi versenyző sem kapott újabb szerződést a csapatnál. Mivel ebben az évben szinte mindannyian Szerbiában “ragadtunk”, formálódott egy szerb kontinentális csapat, a Partizan. Sajnos ez sem volt hosszú életű, mert az eredmények ellenére a támogatók ott sem tudták felismerni eme sport szépségeit és lehetőségeit. Ezután a kragujevaci Radnickiban folytattam, továbbra is ambiciózusan.

– 2013-ban már magyar színekben versenyeztél az Utensilnord csapatában.
– Bordonali urat személyesen nem ismertem, de versenyeztem az általa vezetett korábbi csapatokkal, valamint nem mellékesen üdítő tényként hatott, hogy korábban milyen nevek fordultak meg nála. Ez bizalmat és garanciát sugallt. Tetszett a lehetőség, továbbá nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Kerékpáros Szövetség bizalmat fektet belém, és hasznosnak, szükségesnek tartanak a magyar kerékpársport népszerűsítésében. Ez plusz motiváció, de egyben plusz felelősség is.

– 2013-ban részt vehettél a firenzei világbajnokságon, majd egy év múlva Ponferrádában is ott voltál immáron az egyéni időfutam indulójaként.
– A firenzei csapatidőfutam világbajnoki indulás kiharcolása hatalmas eredmény volt a részünkről. Ponferrádában először indultam egyenkénti időfutamban világbajnokságon, ráadásul ilyen hosszú távot még nem is mentem korábban. Az volt a cél, hogy a lehető legjobbat hozzam ki magamból. Nem voltam elégedett, de nem voltam elégedetlen sem. A helyén kell tudni kezelni a dolgokat, és azt hiszem, hogy ez nekem sikerült.

– Visszakanyarodva az augusztus eleji Tour de Hongrie-hoz, milyen versenyeken állsz rajhoz előtte? Miként készülsz a visszatérő Magyar Körre?
– Az országos bajnokságok és a Tour de Hongrie közötti időszakban nyolc-tíz versenyen indulok még, amelyek között sok belga kermesse lesz (a tavaszi klasszikusokra hajazó regionális egynaposok – a szerk.). Ezen felül ott leszek az 1.2-es francia Grand Prix de la ville de Pérenchies, a spanyol 1.1-es besorolású Circuito de Getxo, valamint a német Sparkassen Giro Bochum viadalán. Érdemes tudni, hogy szinte mindegyik versenyen számos World Tour versenyző is rajthoz áll. Elvárásaim alapján augusztusra jó formában kell lennem. A csapatomtól minden segítséget megkapok majd, így megpróbálom a lehető legjobbat kihozni magamból.

Forrás: www.tourdehongrie.hu / Mihály Norbert
Fotó: Jozef Cooreman