Somogyi Miklós vette át Telegdi Attila megüresedett posztját a pálya szakág élén. A sportág nagysága a jelen helyzetről beszélt és kitért a terveire is. Elődje, Telegdi Attila nagyjából egy évig vezette a pálya szakágat, majd a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség (MOKSZ) elnökének választották.
Amint az 1984-es Los Angeles-i olimpia helyett vigaszként rendezett Barátság versenyeken győztes Somogyi Miklós elmondta, tudomása szerint az ezután beadott pályázatok nem lettek sikeresek. Mivel ő még versenyzői időszakukban dolgozott együtt a most edzőként tevékenykedő Szabolcsi Szilviával és Lovassy Krisztiánnal, a jelenleg aktív bringások közül pedig Szalontay Sándor, Borissza Johanna, Filutás Viktor, Drijver Bertold is megfordultak a keze alatt a KSI-nél, így közeli az ismeretség. (Korábban ugyanis volt már szövetségi kapitány, 23 évig felelt az utánpótlásért, de volt például az akkor még önálló Magyar BMX Szakági Szövetség elnöke is.)
„Akkor felvetettem Vízer Barnabás sportigazgatónak, hogy ha meg tudunk egyezni, akkor elvállalom” – idézte fel – ahogy a sportágban mindenki ismeri – Soma. A nyugdíjáig egy év van hátra, amint rámutatott, „már nem vagyok fiatal”, de úgy, hogy nem neki kell „mindenhova utazni, szaladgálni”, szívesen csinálja.
„Persze az irányításba újra bele kell vetni magam, változtak a feltételek, a nemzetközi szabályok, amiket át kell nézni újra, de azért van tapasztalatom már benne” – szögezte le Soma, aki természetesen az elnökséggel is egyeztetett a teendőkről.
Visszatekintve úgy vélte, a szakágat Telegdi előtt sokáig vezető Pataki Ibolya nem csinálta rosszul a munkáját, „csak a kommunikációja meg a harcossága hátráltatta egy kicsit a munkáját”. „Mindenki, mindenki, aki nemzetközi vagy magas szinten versenyez, ha öregebb, ha fiatal, arra számítani kell, mert óriási érték, mivel mindenben, tényleg mindenben el vagyunk maradva” – fejtette ki. Meglátása szerint ahhoz képest, amilyen anyagi körülmények között működnek a nyugati csapatok és válogatottak, „elenyésző kis pont vagyunk ebben a történetben”. „De mégis mindig sikerül azért egy-két éven belül fölhozni olyan embereket, akit odafér a 8-10. vagy esetleg jobb helyezésre, erre büszkének kell lennünk” – vélekedett.
Rátért az olimpiára, amely mindig lényeges szakmai cél, ugyanakkor ebben a kérdésben szkeptikus, mivel a „csapatszámokra építik a fő kvalifikációkat”, az egyéni számokban nehezebb a kvótaszerzés, „bár most ebben is változás van”. „Ezzel is ügyeskedni kell és rafináltnak lenni, olyan pontszerző versenyeket kiszúrni, ahova sokan nem mennek el, hogy ezáltal pontokat gyűjtsünk, mivel az olimpiára kijutás az mindig kulcsfontosságú dolog volt. De most már ugye Eb-re, vb-re, mindenhova kell kvalifikáció. Ezeket mind át kell gondolni, a lehetőségeket mérlegelni, megnézni, mennyi pénzünk van rá. A felszerelést is kell pótolni, mert hát kőkorszak, ami van, nagy része, hogy mindenben el vagyunk maradva” – fejtette ki.
Az utánpótlásra rátérve kiemelte például Horváth Mátét, de azért úgy látja, mindig feltűnik egy-egy tehetség.
Lényegesnek tartja a Kőbányai BringAréna klimatizálását, mivel ezzel meglátása szerint a téli szezonban „sokkal több gyereket be lehetne vonzani”, mivel így ugyanolyan hideg van, mint kint. „Ha ezt fel tudnánk tíz vagy akár tizenkét fokra nyomni, akkor azért sokkal több gyerekkel tudnánk edzést végezni, mert ráadásul Budapest a legveszélyeztetettebb a kerékpársport részéről az óriási forgalom miatt” – emelte ki. Arra a kérdésre, hogy a nyugdíj után hogyan tervez a folytatással, azt felelte: ha elfogadják a munkáját és „beindul ez a sport része”, akkor nem zárná le egy év múlva, hanem az olimpiai ciklus végéig tervezne. – „Aztán lassan majd a fiataloknak kéne átadni ezt a stafétát.”