Valter Attila a 22. helyen végzett az országúti kerékpárosok egyéni időfutamában szombaton a párizsi olimpián.
A francia fővárosba pénteken este megérkezett eső, amely az előrejelzések ellenére szombat délutánra sem vonult el, így a női kerekesek után a férfi időfutam 34 indulójának is meg kellett küzdenie a makacs kitartással hulló esővel. Az ugyanakkor a versenyzők számára egyértelműen kedvező volt, hogy a szervezők által kijelölt, 32,4 kilométeres, szinte teljesen sík pálya igazi időfutam nyomvonalú volt, kevés volt benne a kanyar és kifejezetten sok, keményen megtekerhető egyenessel bírt.
A kerekesek az Invalidusoktól indultak, majd elhajtottak a III. Sándor híd előtt, onnan keresztülhaladtak a Saint-Germain-des-Prés negyeden, aztán a Sully hídon átjutva a Szajna túloldalán a Bastille térig vezetett az útjuk. Innen a Jacques Anquetil velodrom mellett haladtak el, majd tettek egy nagy kört a Vincennes-i erdőben, ahonnan visszafordulva a Nemzet tere felé tekertek, aztán a Bastille tértől ugyanazon az útvonalon jutottak vissza, amelyen odafelé mentek, s végül a III. Sándor hídon értek célba.
Valter Attila előzetesen nem indult volna az egyéni indításos számban, kevéssel az olimpia előtt “hullott az ölébe” a lehetőség, amivel ő élt, ugyanakkor azt már előzetesen jelezte: nem akar majd nagyot kockáztatni, mivel nem számít specialistának, előkelő helyre pedig nem lenne esélye.
A magyar sportoló mindezek ellenére szemre jó iramban tekert, igaz, az már az első, 13,1 kilométeres ellenőrző ponton nyilvánvalóvá vált, hogy valóban nem lesz esélye a legjobb tíz közé kerülni, végül pedig 38:45.68 perc alatt teljesítette a távot, ezzel a 22. helyet érte el.
“Nemrég, két hete tudtam meg, hogy indulhatok, amikor már megvolt az idejegyem, holnapra. Úgyhogy eléggé megváltozott a programom, de gyakorlatilag egyből mondtam, hogy persze, hogyne akarnék jönni. Olimpiáról van szó és nagyon szívesen magamra húzom a magyar válogatott mezt” – mondta az előzményekről az MTI-nek a kétszeres magyar időfutambajnok. – “Egy picit azért tudtam készülni az időfutamra, de nem kifejezetten sokat. Csodát pedig nem lehet tenni.”
A Visma-Lease a Bike magyar klasszisa a versenyéről elégedetten beszélt, mint mondta, ki tudta hajtani magát, mégy úgy is, hogy nem kockáztatott, mert nem akart elesni a vizes úton.
“Az eső miatt egyértelműen óvatosabb voltam, nem érte volna meg nekem most elesni. Viszont úgy érzem, hogy ha egy évet készültem volna rá, akkor is maximum tíz másodperccel mentem volna jobbat” – jegyezte meg Valter, hozzátéve, hogy 50 kilométer/órás átlagot tudott menni, ami nagyon jó. – “Szerintem éppen azért tudtam jól menni, mert stresszmentes voltam. Az óvatosság mellett a maximumot ki akartam hozni magamból és ez így is történt.”
Az érmekért olyan klasszisok versengtek, mint a Tour de France-on hat napja harmadik, vb-címvédő Remco Evenepoel, a kétszeres világbajnok olasz Filippo Ganna, az Európa-bajnok brit Josh Tarling, vagy Valter – a tokiói mezőnyversenyben ezüstérmes – klubtársa, Wout van Aert.
A legjobbak csatáját végül Evenepoel nyerte meg, közel 15 másodperccel megelőzve Gannát, aki a szakasz során kis híján elesett. A bronzérmet Van Aert szerezte meg, Tarling pedig a negyedik lett, annak ellenére mindössze két másodperccel elmaradva a belgától, hogy technikai hiba miatt menet közben kerékpárt kellett cserélnie. Evenepoel a sikerével valamennyi jelentős versenyen nyert már időfutamot: az olimpián, a világbajnokságon, az Európa-bajnokságon, a belga bajnokságon és mindhárom háromhetes körversenyen.
A verseny után az M4 Sport kamerái előtt elmondta, nem pont ilyen esős időre számított, hiszen egy hónapot készült a melegre.
„Mentem jó pár időfutamot már idén, de ez keveset számított igazán, talán ez ment idén a legjobban. Azt érzem, hogy kihajtottam magam és elégedett lehetek a teljesítményemmel. Se az időt nem tudom, de a helyezést, de elégedett vagyok. Úgy állok hozzá, ahogy Késely Ajna mondta délelőtt, én sem leszek olimpiai bajnok időfutamban soha. Lehet, voltak ilyen álmaim, de ugyanúgy szeretnék küzdeni, szeretném élvezni, nem szabad, hogy ez rányomja a bélyegét az életemre, a mindennapjaimra” – mondta a magyar kerekes.
„Rengeteg bukás volt a nőknél, ez az én bátorságomból is sokat elvett. Lehetett az egyenesekben haladni, de elesni nem éri meg. Tudtam, hogy nem az éremért harcolok, próbáltam megóvni magamat az országúti mezőny versenyére. Nem mentem lassan, de azért igyekeztem. Inkább minden kanyarban veszítek egy-egy másodpercet, ami mondjuk húsz másodperc, mint hogy elessek és megsérüljek”.
Elmondta, nagyon rázós volt az út, akárcsak Budapesten, ami rendesen kirázza az embert, ennek ellenére élvezte a viadalt, a magyar szurkolókra még ki is tudott mosolyogni. Jelenleg nem az olimpiai faluban laknak Vas Kata Blankával, ami edzés tekintetében sokkal jobb, de már nagyon várja, hogy három nap múlva beköltözhessen, nagyon szeretne már a többi magyar sportolóval együtt lenni.