Cser Máté negyedik az enduro világkupán a mastereknél
A 2024-es UCI Enduro Világkupa a Ligur-tenger feletti Finale Outdoor régióban kezdődött, amely régió az enduro őshazájává vált. A világ legjobbjai egy ötszakaszos versenyre készültek, 57 kilométeres pályán, 2570 méteres ereszkedésben, a hegyek mélyére, Észak-Olaszországban. Kezdjünk bele! – mondták a szervezők, és kijelölték 2024 első Enduro világkupájának szakaszait.
Mi az az Enduro? A legösszetettebb hegyikerékpáros sportág, ahol hosszú rugóutas összteleszkópos kerékpárokkal a lejtmenet közel olyan élvezetes mint downhill, de a feljutást önerőböl oldják meg a sportolók, nem pedig felvonókkal. Így hosszú kompromisszummentes túrákat lehet tekerni, melyekben a lejtő legalább olyan élvezetes, mint az emelkedő. Enduro-Trail Bike Hungary FB
Finale Ligure adott helyett idén elsőként az EDR versenysoroztának. Ikonikus hely, ikonikus pályák, tenger, pálmafák és igazi olasz sport iránti őrület jellemezte a verseny 3 napját. A versenyzőknek mondhatni hatalmas szerencséjük volt, mivel a versenyt megelőző hetekben igazi ’olasz tél’ uralta a térséget, ami sosem látott mennyiségű csapadék- és 5-15 fokos hőmérsékletben mutatkozott meg. Ez egyébként egyáltalán nem jellemző ebben az időszakban. Nah de jött a verseny és velük a napsütés. Így igazi Finale Ligure poros pályákon és 30 fokban méretettek meg a versenyzők.
A verseny 57 km hosszú, ami 2570 méter szintet ölel fel. Amiből az 5 mért szakasz 18,4 kilométert tesz ki. Ez annyit jelent, hogy 18,4 kilométeren keresztül kell teljes gázzal, és 100%-osan fókuszálva versenytempóban downhillezni. A versenyzők a pályákon maximum kétszer, de legalább egyszer kötelezően kell edzniük. Tehát ennyi kilométer pálya nem csak fizikailag, de mentálisan is megterhelő a résztvevők számara. Pénteken az edzés zajlott, szombaton az EDR verseny, vasárnap az E-EDR. Szóval ez volt a verseny dióhéjban, és most lássuk a mért szakaszokat kicsit részletesebben:
Első szakasz a Base Nato pálya volt, ami 2,6 km hosszával és 381 szintjével könnyű pályának számít. Base Nato pályái az elsők között lettek építve. Tekintélyes múltra tekintenek vissza épp úgy, ahogy maga a hely is, ahonnan indulnak. Ez nem más mint az 1961-ben létrehozott amerikai hadsereg rádió állomása, aminek a hidegháborúban volt jelentősége. Mára a terület lakatlan, de bárki számára látogatható a épület együttes. Itt elit női kategóriában Isabeau Courdurier lett a leggyorsabb, míg az elit férfi kategóriát Richie Rude nyerte.
Második szakasz az Ingegnere pálya, a maga 3,8 kilométerével és 484 m szintjével. Ehhez a pályához már tekerve kellett felérnie a versenyzőknek, míg az első pályához a helyi felszállító cégek segítségével jutottak fel. Mentségükre szóljon, hogy a Colle de Melogno 1028 méter magas, és szó szerint tengerszintről indulnak a versenyzők. Isabeau és Richie még mindig az első helyen.
Harmadik szakasz Supergroppo az egyik, ha nem a leghosszabb pálya a térségben. 7,2 kilométer hosszú. A pálya technikailag könnyű. Ami a nehézségét adja, az a viszonylag lapos, tekerős mivolta. Ilyen hosszal ’csak’ 653 méter eséssel rendelkezik. Ez a pálya egyébként nem volt a része az open kategóriának. Hattie Hardnen nőiben, míg Slawomir Lukasik férfi elitben felülkerekedtek.
Negyedik szakasz Rocche Gianche. És itt kezdődött a ’fekete leves’. Szó szerint, mert hogy ez a pálya úgy fekete, ahogy van. Ezt mutatja az is, hogy a pálya az év többi részén zárva van. Ugyanis ez a rövidke mindössze 2 km hosszú pálya ad helyet annak sziklakertnek, ami előtt jobb elmondani egy Mi Atyánkat, és csak utána elindulni rajta. 252 szint rejlik ebben a pályában. De ez a ’tömör gyönyör’ sajnálatos módon ez egyik junior versenyző nagy bukásához vezetett, amit a szakasz teljes lezárása követett a mentés miatt. Mivel a junior női kategória, és mindkét elit kategória a rajt helyen ragadt, így a szervezőknek hamar kellett döntést hoznia, ami nem lett más, mint a szakasz teljes törlése, a már meglevő eredményekkel együtt.
Így kerültünk az ötös számú szakaszhoz, ez nem más, mint a DH men, ami oly pompás… Tegyük hozzá, hogy a gyors újra szervezés, és kordinális ellenére is több, mint egy óra késessel érkezett az elit mezőny. Így 7 órakor, a gyönyörű naplementében, tengerrel a háttérben gurult át a top 10 leggyorsabb a finish vonalon. Dh men. A legikonikusabb pálya Finale Ligure régióban. Egy veretős, panoráma downhill pálya 2,8 km hosszan, 283 szinttel. A szurkolók is itt összpontosulnak, a hangulat hatalmas. Ez egyik legjobb versenyélmény szurkolói szemszögből szerintem ezen a pályán tapasztalható. Ez a pálya minden évben része volt az EWS-nek. Egyszer hagyták csak ki, de következő évben már vissza is került a repertoárba. Valamin egyszerűen csak nem kell változtatni. Ez a pálya a védjegye a versenynek. Hattie Hardnen ismét a leggyorsabb nőként teljesítette a szakaszt, míg a férfiaknál Richie Rude újra elsőként került ki a versenyből.
Itt kell hogy megemlítsem a magyar vonatkozott is, mert volt magyar indulója az O-EDR master kategóriájának. Open kategóriában, 35+ -sak között Cser Máté 4. helyen végzett. Csak ebben a kategóriában 19-en versenyeztek. Elit kategóriában közel 200 induló állt rajthoz. Open kategóriában a 120-hoz közelített a nevezők száma.