Szezonértékelő interjú Fetter Erikkel

A lényeg, hogy jól zárult – lehetne a mottója Fetter Erik idei szezonjának, aki idén még EOLO-KOMETA színekben tekert, de jövőre már Team Polti Kometa lesz a csapatuk neve. Betegségek, sérülések, kihagyott hetek, versenyek, aztán végre újra jó forma és egy emlékezetes támadás a horvát körön – bőven akadtak izgalmak. És szinte még csak most ért véget a szezon, de Erik már Spanyolországban van edzőtáborban, ahová ugyan a csomagjai nem érkeztek meg időben, de ez nem lehetett akadály, és gőzerővel készül 2024-re.

Mostani blogposztunkban az edzések mellett az utazásokról is kérdeztük a fiatal versenyzőt; vajon van idejük várost nézni, és melyik az a város, ahová legszívesebben visszamenne turistaként?

A versenyek terén melyik volt a két szélsőség idén?

Kezdem a negatívval, ami egyértelműen a Giro d’Italia volt. Nagyon vártam, sokat készültem rá, és örültem, hogy másodjára is megkaptam a lehetőséget, hogy starthoz állhassak. Testileg és mentálisan is a nehéz volt a verseny alatti betegség és az, hogy emiatt fel kellett adnom a küzdelmet. A legpozitívabb idei élményen pedig a horvát CRO Race volt, ahol az összesített 9. helyet szereztem meg. Szuper volt, hogy a csapatunk minden nap meg tudta mutatni az erejét. Nekem pedig külön öröm, hogy volt olyan etap, ahol az én támadásom rostálta szét a mezőnyt. Megérte tehát a munka a sok kihagyás után, és még most decemberben is úgy megyek az edzőtáborba, hogy ez az erő bennem van.

Picit visszakanyarodva: a szezon után Máltára utaztatok a csapattal. Itt is voltak edzések vagy ez inkább csapatépítő volt? Mit szólsz ahhoz, hogy jövőre Team Polti Kometa lesz a nevetek?

Ez inkább nyaralás volt, ami egyben a jövő évi csapat összekovácsolásáról is szólt. Nagyon jól éreztem magam, klassz csapatunk lesz jövőre is. Örülök, hogy a KOMETA továbbra is névadó szponzor marad. Példaértékűnek tartom, hogy egy cég ennyire elkötelezett legyen a profi kerékpársport támogatása mellett, és külön kiemelném, hogy még az utánpótlásra is figyelmet fordít. Szeretek fiatalokkal találkozni egy-egy bringás rendezvény kapcsán, jó látni a lelkesedésüket. A Polti érkezését egyébként már évközben tudtuk, nem volt meglepetés, nekik nagy kerékpáros múltjuk van. Az EOLO pedig megmarad, csak nem névadó szinten.

Új edződ lesz a következő szezonban. Mit vársz ettől a változástól?

Igen, a volt edzőmmel úgy döntöttünk, hogy 3 év közös munka után váltok. Samuel Marangoni lett az új edzőm, akivel már több egyeztetésünk is volt, sokat várok ettől az új felállástól. Szeretném, ha sikerülne újra konstans eredményt nyújtanom az év során, és próbálok az elvárt szint felett teljesíteni. Ennél a csapatnál hisznek bennem, és ha jó a formám, akkor jó szerepeket kapok, és ott lehetek olyan versenyeken, amiken szeretnék.

Mit csináltál az utolsó verseny és az edzőtábor közti hetekben?

Ilyenkor amennyit csak tudok, találkozom a barátaimmal, és igyekszem sokat elővenni az olasz nyelvkönyveimet is. Kiélvezem azt is, hogy a kedvenc útvonalaimon tekerhetek. A Pilisben nemrég adtak át erdei utakat, ezeken is nagyon szeretek edzeni, és a Két-bükkfa-nyereg emelkedőt is gyakran teljesítem. Az edzőtábor előtt egyébként Firenzében voltunk orvosi vizsgálatokon, különböző méréseken.

Tudtatok várost nézni is? Firenze csodálatos lehet ilyenkor.

Erre sajnos most nem volt lehetőségünk, mert szinte az összes időt a vizsgálatokkal vagy az arra való várakozással töltöttük. Egyébként sem jellemző annyira, hogy a csapattal beleférjen a városnézés, mert általában a teljesítményre fókuszálunk ilyenkor, amihez sok pihenésre is szükségünk van, tehát nem pakolhatják tele programokkal. Málta ebből a szempontból üdítő kivétel volt nemrég. Amikor a válogatottal messzebbre utazunk, akkor marad több időnk turistáskodni is. Ennek főképp az az oka, hogy a távoli versenyekre érdemes korábban érkezni, hogy tudjunk akklimatizálódni.

Melyik úti cél volt a legérdekesebb, és melyik az, ahová biztosan visszamész?

A legérdekesebb Ausztrália volt, ahol egy magyar családnál laktunk és ők sok mindent megmutattak nekünk Sydney-ben és a környékén is. Ahová pedig magánemberként is nagyon szeretnék visszamenni, az az USA. Amikor a Mountain Bike világkupa miatt ide utaztam, akkor New Yorkban és a környékén tölthettünk pár napot. Onnan úgy jöttem el, hogy na, ide biztosan visszatérek.

Köszönjük a beszélgetést, sok sikert kívánunk!