Az év, amikor a magyar kerékpársport kilépett a világszínpadra

Túlzás nélkül állíthatjuk, története legmeghatározóbb évét tudhatja maga mögött a magyar kerékpársport. Nem győzelmekre, vagy érmekre kell gondolni, bár abból is akadt jó pár. Nem abban mérhető a siker. Annál sokkal többen. – írja az m4sport.hu az alább olvasható nagyszerű összefoglaló cikkében.

Pedig szerencsére nem írhatjuk, hogy nem volt előjele a kiemelkedő esztendőnek, hiszen már 2020-ra nagyot léptünk előre az előző évekhez képest.

Úgy várhattuk a tavalyi idényt, hogy Magyarország, illetve Budapest Giro-rajtot rendez, és hogy Peák Barnabás (Mitchelton-Scott) és Valter Attila (CCC Team) személyében kettő magyar lesz ott a profi mezőny élvonalában, a World Tourban, amire korábban még nem volt példa. Később Peák az első magyar lett, aki indult a legnagyobb, 129 éves múltra visszatekintő országúti versenyen, a Liége-Bastogne-Liége-en, a Tour de Hongrie-t látványos támadással megnyerő Valter pedig Bodrogi László után a második, aki részt vett a Giro d’Italián (amely a koronavírus-járvány miatt Budapest helyett Szicíliából rajtolt).

Dina Mártont és Fetter Eriket nagyon jó helyen tudhattuk Alberto Contador és Ivan Basso csapatában, a főszponzor révén magyar kötődésű Kometa Xstra Cycling Teamben (idén EOLO-Kometa). Pelikán János (Androni Giocattoli) és Kusztor Péter (Novo Nordisk) prokonti istállónál volt, és a 2020-as, valamint a 2019-es magyar bajnok, Filutás Viktor, illetve Szarka Gergely is kontinentális szinten tekert a Giotti Victoriánál. Vas Kata Blanka pedig három szakágban villantotta meg oroszlánkörmeit: terepkerékpárban (U23-as vb- és Eb-ezüst, világkupa-győzelem), hegyikerékpárban (U23-as vb-ezüst) és országúton is (U23-as Eb-6.).

Bodrogi Lászlót csak egy bizonyos Fabian Cancellara tudta megelőzni a 2007-es vb időfutamában

Gyorsan hozzá kell tennünk, mindez közel sem volt magától értetődő. Az utóbbi másfél évtizedben, Bodrogi legszebb éveit, majd országváltását (2008-tól francia színekben folytatta) követően nagyítóval kellett keresni a magyar neveket a nagyobb versenyek rajtlistáján, és alig-alig találtunk. Szeghalmi Bálint éppenséggel 2011-ben az olasz Lampréval belekóstolhatott a World Tourba, és ne legyen kétségünk afelől, hogy ízlett is neki a Paris-Roubaix, vagy a Flandriai Körverseny hangulata, rajta kívül viszont Kusztor volt az egyetlen, aki ott lehetett például a Milánó – San Remón, vagy akár „csak” egy WT-versenyen, háromhetesekről nem is beszélve.

2020 ehhez képest sikerült úgy, ahogy. Teljes joggal lehettünk bizakodóak, de arra valószínűleg kevesen számítottak, ami idén jött.

Az időközben a profi mezőny egyik legnagyobb múltú sorához, a Groupama-FDJ-hez igazoló Valter révén rögtön az év első World Tour-versenyén láthattunk magyart. Napokkal később a felnőttek között első profi évét teljesítő Fettert, valamint Peákot kereshettük az ikonikus fehér murvás útszakaszairól híres Strade Bianche mezőnyében, de utóbbi olyan egynapos klasszikusokon is részt vehetett tavasszal, mint a De Panne, az E3 Saxo Bank Classic (lánykori nevén E3 Harelbeke), a Dwaars door Vlaanderen, a GP Indurain, a De Brabantse Pijl és a La Fléche Wallonne. Ne szaladjunk azonban ennyire előre, mert addigra már rázhattuk az öklünket örömünkben.

Bodrogi László nevéhez fűződnek a legnagyobb országúti sikereink. 2000-ben bronzérmes, 2007-ben ezüstérmes lett a világbajnokságon egyéni időfutamban, de 4. és 5. helye is van 2002-ből, illetve 2001-ből. Megfordult többek között a Quick Step, a Crédit Agricole és a Katyusha csapatánál, hét háromhetesen (három Tour,egy Giro, három Vuelta) indult, szakaszt nyert a Párizs-Nizzán, a Vueltáról egy 2., a Tourról egy 3. hely a legjobb eredménye.

Valter Attila március végén ott volt a veretes névsort felvonultató Katalán Körön, és ha már indult, előbb a nyolcadik helyen haladt át a célvonalon az 5. szakaszon, majd a 7., záróetapon a harmadik lett! Tizennégy évet kellett visszamennünk az időben, hogy ehhez fogható magyar eredményt találjunk, 2007-ben Bodrogi László a második lett a Vuelta egyik időfutamán.

Mialatt Valter Katalóniában villantott, Dina Márton Olaszországban, a Giro d’Italia két jelentős felkészülési versenyén tette oda magát. Az EOLO-Kometa magyarja a két olasz legendáról elnevezett Settimana Internazionale Coppi e Bartalin három napig viselhette a hegyi pontversenyben élen állónak járó zöld trikót, amelyet csak az utolsó szakaszon veszített el. Majd jött a versenynaptár egyik legszebb többnapos versenye, a Tour of the Alps, ahol egyrészt Valterral és Fetter Erikkel kiegészülve háromfős magyar kontingens volt jelen, másrészt Dina megint magára ölthette a hegyi trikót, és ugyanúgy hajszálnyira, pontosabban egy szakaszra volt a szenzációtól (nem mellesleg Fetter negyedik, Valter ötödik lett a fiatalok között összetettben).

A nagyszerű tavasz Giro-kerettagságot ért Dina Marcinak

Trikót nem hozhatott haza, azt viszont soha senki nem veszi el tőle, hogy például a négyszeres Tour de France-győztes Chris Froome-ot sprintelte le egy hegyi hajránál, vagy épp a mezőny egyik szökésspecialistája, Alessandro De Marchi dicsérte meg egy elmenésben.

Az igazi „ajándék” még hátravolt: a Giro d’Italia. A tavaly, élete első háromhetesén összetettben 27. helyen záró Valter esetében nem lehetett kérdés, hogy ott lesz a torinói rajton, a grátisz Dina indulása volt. Merthogy a 25 éves kerekest nevezte az EOLO-Kometa, igaz Fetter Erik kárára, aki ezzel kimaradt a Giro-keretből. (Öröm az ürömben, hogy Fetter így kapitányként vághatott neki csapata másik kiemelt versenyének, a Tour de Hongrie-nak, amelyet 2020-ban súlyos balesete miatt kénytelen volt kihagyni.) Mondani sem kell, ez volt az első alkalom, mikor kettő magyar bringás tekert egy háromhetesen. De hogy?!

Május 11., Giro 4. szakasz. Mindketten bekerültek a nap szökésébe, ami eleve nagy szó egy ilyen erősségű mezőnyben, Valter ráadásul a hatodik helyen gurult be a 187 kilométeres etapon, összetettben feljött az ötödik helyre, és megszerezte a legjobb 25 éven aluli versenyzőnek járó fehér trikót.

Igyekszünk kerülni az olyan jelzőket és kifejezéseket, mint sporttörténelmi, soha nem látott, minden idők… és így tovább, mert Dunát lehetne rekeszteni belőlük. Legyen elég annyi, hogy ő volt az első magyar, aki megkülönböztető trikót viselhetett a három háromhetes valamelyikén.

Ilyen az, mikor a hátadat nézi a Giro d’Italia mezőnye

De erre is rá tudott tenni egy lapáttal. Pontosabban többel. A következő napon egy helyet javított összetettben, majd jött a hegyi befutóval végződő 6. szakasz Grotte de Frasassi és Ascoli Piceno között.

Az sem kis dolog, hogy a legnagyobb esélyesektől alig lemaradva, a 12.-ként haladt át a célvonalon, de átvette a vezetést összetettben, azaz a szakasz végén felhúzhatta a legendás rózsaszín trikót! Egy 22 éves csömöri srác!

Jelzőket megint nem írunk, talán el is fogytak, csak annyit, hogy aki ezek után nem tudott lelkesedni, az nem ismeri a sportágat, és nem tudja, mekkora eredmény ez, és milyen súlya van a Maglia Rosának. Ha a rózsaszín trikós például megáll elvégezni a dolgát szakasz közben (nyilván nem a hajrában, sprintfelvezetésnél, hegyibefutónál, vagy éles helyzetben), akkor körülbelül mindenki megáll elvégezni a dolgát. De legalábbis lelassít, és bevárja

Szóval adott egy magyar kerékpáros, aki azért nem tudja magára húzni a Giro d’Italia fehér trikóját, mert a rózsaszín van rajta. Ízlelgessük egy kicsit!

Ha másnap az első kilométeren lemarad, már akkor felejthetetlen évünk van, de hol volt még a vége. Három napot tekert rózsaszínben, mielőtt a Tour-győztes Egan Bernal levette róla, hogy aztán ki se engedje a kezéből a Giro végéig. Valter Attila végül a fantasztikus 14. helyen zárta az olasz körversenyt, Dina Márton a 100. lett összetettben 21 versenynap és 3411 kilométer megtétele után.

A girós kettős Olaszországban öregbítette a magyar kerékpársport hírnevét világszerte, a Tour de Hongrie szervezői itthonról tették ezt meg. Olyan versenyt rendeztek ugyanis, ami egy, például az olaszhoz hasonló kerékpárnemzetnek is becsületére vált volna. Nyolc World Tour- és kilenc prokonti csapat is jelen volt a siófok rajtnál, és története legerősebb mezőnye indult a magyar kör 42. kiírásán, amelyre öt földrész 27 országából érkeztek versenyzők.

Járt a köszönet Peák Barnának a szakaszgyőztestől a Kékesen

Az ötnapos versenyt Damian Howson (Team BikeExchange) nyerte, amiből alaposan kivette részét csapattársa, Peák Barna, aki kegyetlenül megdolgozta a mezőnyt a Kékesen végződő királyszakaszon. A TdH legjobb magyarja (12-en voltak) Pelikán János lett, de a nehéz szezont maga mögött tudó Filutás Viktor is meg tudta mutatni a bajnoki trikót, mikor többek között – a 3. szakaszon elszenvedett bukásával az összetettből „kiszálló” – Fetter Erikkel szökött a budapesti záróetapon.

Utóbbi egy hónappal később első profi évében első győzelmét aratva magyar időfutambajnoki címmel vigasztalódott, Filutás a mezőnyversenyben szerzett újra aranyat az ob-n, Peák pedig ott volt a Tour de France fő felkészülési versenyén, a Critérium du Dauphiné-en, később második lett a Settimana Ciclistica Italiana egyik szakaszán.

Ha valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva eddig nem dagadt a mellünk a büszkeségtől, Vas Blanka tett róla, hogy ez változzon.

Az évek óta három szakágban sziporkázó, áprilisban a világ egyik legjobb női csapatához, az SD Worxhöz aláíró 19 éves tehetség nem bízta véletlenre, és mindent begyűjtött, amit itthon lehetett. Úgy várta az olimpiát, hogy januárban terepkerékpárban 15 perces előnnyel nyert bajnoki aranyat, júniusban országúton duplázott, az ötkarikás játékok előtt bő egy héttel pedig hegyikerékpárban lett bajnok. Utóbbiban indult Tokióban, de az előzményeket tekintve és következő hónapjait elnézve körülbelül mindegy lett volna, melyikben teszi (mondjuk a cyclocross nem olimpiai szám), mindenképpen megénekeljük a tettét.

A 38 fős mezőny utolsó helyéről kezdte a versenyt, rövid időn belül azonban már a harmadik volt, mikor egy kanyarban elcsúszott, amivel értékes pozíciókat veszített, de ez nem szegte kedvét. Sorra előzte meg a szám klasszisait, az utolsó körnek hatodikként vágott neki, hogy aztán fantasztikus hajrával még kettő riválist maga mögé utasítson, és a negyedik helyen érjen célba, ami a legjobb magyar kerékpáros eredmény a játékok történetében. Egy minden hájjal megkent montistól is komoly teljesítmény lett volna, nemhogy egy 19 éves olimpiai újonctól.

Mindent elárul ez az arckifejezés a tokiói olimpia mountain bike versenyének befutójánál

Nem sokan vannak, akik mountain bike-kal hangolódnak az országúti Európa-bajnokságra és a vb-re (ha egyáltalán vannak ilyenek), Vas mindenesetre elmondhatja magáról, hogy egy közülük.

A miheztartás végett (kettő országúti versenynappal a háta mögött) összetettben a kilencedik helyen zárt élete első World Tour-versenyén, a Ceratizit Challenge by La Vueltán, úgy, hogy az utolsó előtti szakaszon hatodik, az utolsón negyedik lett. Napokkal később utazott a trentói Eb-re, ahol ezüstérmet szerzett az U23-asok között!

Az, hogy felejthetetlen szeptembere volt, nem is kifejezés: a hónap végén, Belgiumban rendezett világbajnokságon emlékezetes versenyzéssel, gyakorlatilag végig az élmezőnyben tekerve a negyedik lett. De nem ám a 23 éven aluliak korcsoportjában, hanem a felnőtteknél! Világklasszis csapattársa, Anna van der Breggen – aki jövőre már a sportigazgatója lesz az SD Worxnél – szerint kicsit több rutinnal vb-címmel jött volna haza Flandriából.

Csak hogy helyén tudjuk kezelni ezt a sikert: ez volt Vas nyolcadik versenynapja az országúton 2021-ben, az ellenfelek körülbelül egy hónap alatt mennek ennyit.

Mindeközben Fetter Erik is kitett magáért. Még augusztusban a Tour de Limousin négynapos francia viadal zárószakaszát nyerte meg egy utolsó kilométeres támadással, aztán a bátor taktikát megtartva az olaszországi Európa-bajnokság U23-as mezőnyversenyében 800 méterre a céltól szökött. Saját bevallása szerint egy jól bevett kanyarra volt minimum az Eb-dobogótól, ám a vele lépést tartó két belga és az olasz kifékezte őt, maradt neki az így is megsüvegelendő negyedik hely.

Talán Fetter Erik sem gondolta, hogy két győzelemmel zárja első profi évét

Ha azt mondjuk, hogy Eb-n megismerték a nevét az ellenfelek és a hozzáértők, akkor hozzátehetjük, a világbajnokságon valószínűleg meg is jegyezték. Pedig ha rápillantunk az U23-as mezőnyverseny végeredményre (és nem láttuk), akár legyinthetnénk is a 40. helyre, csakhogy a 21 éves Fetter megint „megcsinálta a versenyt”, mikor mindent vagy semmi alapon a hajrában támadott. A mezőny időben eszmélt, megfogta a cél előtt, és a sprintre már érthetően nem maradt ereje, az viszont biztos, hogy sokáig emlékezetes perceket szerzett annak, aki látta az akciót.

Csapatfőnöke, a kétszeres Giro-győztes Ivan Basso minden bizonnyal látta, mert októberben ott lehetett az EOLO-Kometa színeiben az öt legnagyobb egynapos verseny egyikén, a Lombardiai Körversenyen (Peák Barnabás egy másikon, a tavaszról elhalasztott Paris-Roubaix-n zárta a szezont). Bár a „hulló falevelek klasszikusát” Fetter végül nem fejezte be, itt sem maradtunk a végén magyar nélkül, Valter Attila a 12. helyen gurult be, ami a hab volt a magyar országúti kerékpározás idei tortáján.

De vissza Vas Blankához! Ugyanis októberben kezdődött cyclocross-világkupa, és kettő hatodik hellyel kezdte első teljes felnőtt idényét, a harmadik, az Iowa Cityben rendezett vk-állomáson pedig már egy bronzéremmel jelezte, hogy újonc létére nem lehet félvállról venni. Egy versenyt kihagyva rápihent a legtechnikásabbnak tartott pályára, és jól tette, mert nyert Overijse-ben. Több mint két év után először fordult elő, hogy nem holland bringás vihette haza az aranyérmet egy női világkupaversenyről! Hanem egy Kiskunlacházáról indult 20 éves lány.

A moutain bike-ban szerzett olimpiai negyedik hely és az országúti világbajnoki negyedik hely után a cyclocross-Eb-n bizonyította, neki tényleg mindegy, milyen bringát adnak alá, vagy hogy milyen a terep

Másnap (igen, másnap) már a legendás Koppenbergcrosson volt jelenése, ahol a Flandriai Körről jól ismert, helyenként 22%-os meredekségű, kockaköves emelkedőn is tartotta a lépést a legjobbakkal, csak ketten voltak nála gyorsabbak, a verseny címvédője és a vk éllovasa. Így érkezett meg november elején a hollandiai Wijsterben rendezett Európa-bajnokságra, és mutatott formáját látva senki meg sem lepődött, hogy 20 évesen ezüstérmes lett. Bő három hónap alatt a harmadik szakágban tett minket büszkévé.

Mindezek tetejébe november elején jött a rég várt bejelentés: Magyarországról indul a 2022-es Giro d’Italia. Ha úgy vesszük, még jobban is járunk, mint az érhető okokból elhalasztott, majd Szicíliába áttett 2020-as Nagy Rajttal, hiszen annak idején már az szenzációszámba ment, hogy (Valter Attila személyében) indul egy magyar az olasz körön, míg 2022-ben szinte garantált, hogy hárman lesznek ott, sőt a négyben is joggal bízhatunk.

Valter mellett a gyakorlatilag garantáltan szabadkártyát kapó EOLO-Kometa színeiben Dina vagy Fetter biztosan jön (szerencsés esetben mindketten), és a talán legjobb helyre, a legkisebb belga World Tour-csapathoz, az Intermarché-Wanty-Goberthez igazoló Peák Barnabás indulásával is jó eséllyel számolhatunk. Ráadásul mint a Grande Partenza magyar szakmai vezetőjétől megtudtuk, ezúttal már Valter Attila rózsaszín trikójára is gondoltak az útvonaltervezők a nyitóetap megrajzolásánál.

Ha pár éve valaki leírja ezt a mondatot, valószínűleg körberöhögjük.

Nem szeretnénk ismételni önmagunkat, mégis megtesszük. A fentiek egyike sem magától értetődő.

Így festett tehát 2021, az év, amikor a magyar kerékpározás kilépett a sportág világszínpadára. Költői túlzásnak is tarthatnánk ezt a kijelentést… ha nem lenne igaz.