Török XCE versenyeken indult Gerely Attila

Október végén egy nem várt üzenetet kapott Gerely Attila Kristof Bruyneel-től, az XCE világkupa sorozat főszervezőjétől. Meghívást küldött egy nem minden napi versenysorozatra, a török Opet Mugla Cup MTB Eliminator International Seriesre. Attila összefoglalta élményeit a sorozatról:

“A Török Idegenforgalmi Hivatal, és számos törökországi nagyvállalat támogatója a Mugla Cupnak. Céljuk, hogy ezeket a versenyeket világkupa szintre emeljék. A sorozat népszerűsítése érdekében meghívták az XCE világkupa-sorozat TOP versenyzőit, hogy vegyenek részt ezen a sorozaton, ami három XCE versenyből áll Törökország híres nyaralóhelyein: Fethiyeben, Marmarisban és Bodrumban. Megtiszteltetésünkre minden költségünket fedezték, az utazásunkat, a szállásunkat, illetve a versenyeinket. Nagyon örültem a meghívásnak, hogy tíz napot ingyen tölthetek Törökországban, és újra versenyezhetek a német, belga, holland, francia, svéd, szingapúri és természetesen török top XCE sprinterekkel.

És akkor a versenyekről:

Az első versenyt Fethiyeben rendezték meg, közvetlenül az érkezésünk napja után. Szerencsénkre kora délután indultunk a verseny helyszínére, így volt lehetőségünk kipihenni az utazást.

Minden XCE verseny egyéni időmérő körrel kezdődik, mely alapján a legjobb 16 időt futó versenyző jut tovább, akiket négyes csoportokba sorolnak. Az időmérőn több apró hibába is belecsúsztam, így valahol a tízedik hely környékére értem be. Szerencsére itt nem mindig az a jó, ha tiéd a legjobb idő. A négyes csoportok kialakításánál két erősebb időt párosítanak két gyengébbel. Az időmérő alapján a mezőny közepe tájékán helyezkedtem el, így tudtam, hogy az első futamban egy nálam erősebbel és jó esetben két gyengébb időt futóval fogok majd versenyezni. Így is lett. A futam már jól ment, sikerült elsőként tovább jutnom a Top 8 közé. Így jöhetett a következő, ahol már kicsit más volt a játék. Ide azok jutnak tovább, akik az első futamban az első két helyen végeznek. Amilyen ’’szerencsés” vagyok, megkaptam magam mellé a német bajnokot Felix Klausmann-t, egy másik nagyon erős német versenyzőt Nils Rieckert, és a svéd Anton Birath-ot, akit eddig még szintén soha nem tudtam megfogni. Sajnos most is erősebbnek bizonyultak nálam, így ebből a futamból 4. helyen kiestem. Anton és Felix tovább jutottak a döntőbe, Nils és én pedig tovább folytathattuk küzdelmünket a kisdöntőben, az 5.-8. helyért.

Itt is négyen álltunk rajthoz. Egy ilyen rövid sprint versenyen nagyon kell figyelni, mert rendkívül hamar változhatnak a dolgok. Riyadh Hakim a szingapúri srác pillanatok alatt elém került az első kör befejezése után. Egy két körös maximum 2,5 perces versenynél ez annyira nem vidám, ugyanis előzni nagyon nehéz. Próbáltam nyugtatni magamat, hogy van még majdnem egy teljes kör, elég, ha a cél előtti utolsó egyenesben próbálok meg támadni a két akadály között.  A cél előtti visszafordító kanyar jó alkalmat adott a támadásra. A kanyarból elsőként tudtam jöttem ki, majd egy sprint-csata után megnyertem a futamot, amivel az 5. helyen tudtam befejezni ezt a napot.

A sorozat második versenyének Marmaris adott otthont. Szerencsénkre az időmérők zökkenőmentesen zárultak, sikerült egy valamivel jobb pozíciót megszereznem, mint Fethiyeben. Az időmérők után egy kisebb szünet szokott lenni, ez idő alatt a versenyzők tudnak beszélgetni és melegíteni a futamok előtt. Majd megkezdődtek a futamok. Sajnálatos módon mind az első mind a második futamban is komolyabb bukás történt, ami miatt eltávolították az egyik akadályt. A versenyt folytattuk, és meglepő módon remekül alakultak a dolgok számomra. Az első futamból tovább jutva Nils-el, a francia Simon Rogier és a belga Bjarne Bamelis-el álltam a rajtvonalhoz. Egy izgalmas futamot zárva Nils és én sikeresen tovább jutottunk a döntőbe. Kellett egy kis idő, mire felfogtam, hogy döntőben fogok versenyezni. A döntőben Nils-el és Felix-el, valamint Riyadh-al küzdöttünk a dobogóért. Egészen a verseny utolsó visszafordító kanyarig a 2. helyen küzdöttem, viszont Nils aznap egy picivel erősebbnek bizonyult, így a célegyenes előtti kanyarból ő fordult ki másodikként. Próbáltam még megfogni, de nem sikerült. De ez abban a pillanatban cseppet sem zavart, hiszen életemben először állhattam fel a dobogóra PRO versenyzők mellé.

A harmadik versenyt Bodrum belvárosában rendezték. A három verseny közül talán ez tetszett a legjobban, annak ellenére is, hogy viszonylag hamar véget ért számomra a verseny. A kvalifikációs kör után tudtam, hogy ez most jó volt. Közvetlenül a célba érkezés után nem hittem a fülemnek és a szememnek. Nekem volt a leggyorsabb köröm, ez azt jelentette, hogy 1. voltam a kvalifikációban. A legjobb az volt az egészben, hogy nem csak én örültem ennek, hanem a többi PRO versenyző is. Odajöttek hozzám és lepacsiztak velem, gratuláltak az eredményhez. Sajnos a verseny első futamában ütköztem egy török versenyzővel, így kiestem és hamar véget ért számomra verseny.”

EREDMÉNYEK