Valter Attila a TOP10-ben a fiatalok közt a Giro d’Italián

Az Olasz Körverseny második hetét követően Valter Attila az összetett 22. helyéről várja a folytatást, miközben a fiatalok összevetésében már tizedik. Bodrogi László a 2007-es Vuelta a Espanán való szereplése után tizenhárom évvel, a CCC Team kerékpárosának személyében, ismét egy magyar bringásnak szoríthatunk egy nagy háromhetes versenyen.

Szeretnék jól menni az utolsó héten, és mostantól cél is lehet a TOP20, de ez nem lesz könnyű. Itt hiába tervezed meg a szökést, ez nem így működik, hogy kitalálsz valamit előre. Soha nem lehet tudni, melyik elmenést engedik el. Az a legfontosabb, hogy már annyit tanultam, mint sehol máshol, és olyan számaim voltak két hét után, amire nem gondoltam volna. Ez a Giro a jövőt illetően jelenthet sokat. Nézzétek meg Geoghegan Hartot, erős srác, de neki is a negyedik GT-n jött össze a szakaszgyőzelem. ES Bringa

A tizedik szakasz Peter Sagan fantasztikus győzelméről marad emlékezetes, ám Attila is remekül tartotta magát, sőt a penzum elején ő maga is próbált szökésbe kerülni. Az utolsó emelkedőn vesztette el a kontaktot az esélyesek csoportjával, s végül bő két perc hátránnyal a 32. helyen zárta az etapot, ezzel összetettben a 22. pozícióba előreugorva. „Úgy tűnik, hogy mindenkinek jól sikerült a pihenőnap, úgy versenyezett a mezőny, mintha nem lenne holnap. Pályafutásom egyik legnehezebb szakaszán vagyok túl” – mondta a befutót követően.

Riminiben a sprinterek villoghattak, a magyar bringás minimális időkülönbséggel a hatvanadik helyen gurult át a célvonalon, ezzel összetettben is megtartva pozícióját. Később elmondta, hogy két nagyon fárasztó szakaszon van túl a mezőny, ugyanis a pihenőnapot követően mindig nehéz visszarázódni, szerencsére a brutális keddi etap után ezúttal egy kicsit lazábbra vette a tempót a karaván.

A Cesenatico környéki Marco Pantani emlékszakasz pontosan azt hozta, amit előzetesen is várni lehetett, hazaért a szökés, miközben a főmezőny apró darabjaira hullott. Sajnos a CCC kapitánya Ilnur Zakarin is viszonylag hamar leszakadt, innentől pedig a lengyel csapat számára a veszteségek minimalizálása volt a cél. De La Parte, Malecki, Valter és Zakarin kvartettje a győzteshez képest bő huszonegy perccel később érkezett meg, mindezek ellenére Attila megőrizte összetettbeli helyét.

A tizenharmadik etap karakterisztikája papíron nem nézett ki túl bonyolultnak, ám a táv utolsó harmadában helyet kapó két kisebb emelkedőn brutális tempót diktáltak az esélyesek. Valter negyvenegy másodpercet kapott, ezzel a 39. helyen abszolválta a szakaszt.

A valdobbiadénei egyéni időfutam során csapatának minden versenyzője az első ötven között zárt, a legjobb eredményt a cseh Josef Cerny érte el, aki ötödikként végzett, de Kamil Gradek, Joey Rosskopf és Ilnur Zakarin is az első húszban ért célba. A magyar versenyző a legjobb időt elérő Filippo Ganna mögött 2 perc 59 másodperc hátránnyal a 24. lett, így összetettben egy helyet sikerült előrelépnie.

A második hét királyszakaszának végén a Piancavallo meredeke várt a mezőnyre. Attila az utolsó emelkedőn már nem volt a rózsaszín trikóért küzdők csoportjában, végül bő kilenc perc lemaradással a 34. helyen ért fel, így összetettben a 22. pozícióba esett vissza.

A Giro utolsó hetén három kőkemény hegyi szakasz (többek között a legendás Madonna di Campiglio, a Stelvio és a Sestriere emelkedőivel) vár a kerekesekre, a viadal Milánóban zárul, egy tizenöt kilométeres egyéni időfutammal.