Sokan úgy tartják, hogy a végső győzelem egyik legnagyobb kulcsa a mentális stabilitás, hogy elhidd bármire képes vagy még akkor is, ha a látszat egészen mást mond. A legnagyobb bajnokok így tartják. Ahhoz pedig, hogy ezt az állapotot elérd igen hosszú utat kell megtenni. Szepesi Tibi amerikai kalandjának egyik legkiemelkedőbb hatása, hogy a környezet behatása gondolkozásában is mély nyomott hagyott. Az önmagába vetett hit erősödésével pedig a fizikai sikerek is megérkeztek. Nézzük csak, hogyan tölti a magyar válogatott tagja napjait többek között Daniel Dhers és Marin Rantes társaságában.
Kezdjük mindjárt az alapoknál. Hogyan néz ki egy átlagos napod?
Eléggé sablonosan. Reggel 6 -7 óra között felkelek, reggelizek, beülök az autóba, vezetek 1 órát, majd megérkezek a pályára. Ott 10-től 2-ig lenyomunk egy edzést a többiekkel, utána van egy ebédszünet, aztán 3-tól este 8-ig bicózom tovább. Olyan este 10 körül szoktam általában hazaérni. Ha van még energiám, akkor elmegyek a konditerembe, ha nem, akkor pedig irány az ágy és másnap ugyan ez a kör.
Milyen a környezet, ahol a mindennapokat töltöd?
A város olyan, mintha otthon lennék a Bükkben. Az időjárás viszont nagyon szeszélyes. Az egyik nap -5 fok van, a másikon +20 kb… most volt tornádó riadó…stb. A pálya eszméletlenül jó. Kicsit zsúfolt, de éppen most folynak az átalakítások, szóval még ennél is jobb lesz. Az itt eltöltött heteim hatására kezdem elhinni, hogy nincs lehetetlen. Eszméletlen látni, hogy milyen körökkel gyakorolnak a többiek. Sokkal extrább trükköket adnak be, mint egy versenyen. Iszonyat motiváló.
Térjünk rá egy kicsit az edzésekre. Mire helyezed a hangsúlyt?
A fejlődésem irányát eddig úgy próbáltam belőni, hogy az összes trükkömet, amit eddig tudtam ki tudjam vinni nagy pályára is, ugyanis az nehézséget okozott, hogy a tudásom nagy részét csak kis pályán tudtam megcsinálni, hiszen otthon azon tudtam gyakorolni. Nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy mennyi időm van a levegőben, mennyivel lassabban kell csinálni 1-1 trükköt, forgást és szaltót. Ezt sikerült kiküszöbölnöm az első 1-2 hétben, a 3. héten pedig megkezdődött a fejlődés, sorra jöttek az új trükkök pl.: csináltam 360 tripla vázpörgetést a nagy boxon.
Most körülbelül 10 napig építik a pályát, így a pihenés kap nagyobb figyelmet. Próbálom kipihenni a vállsérülésemet, ami napról napra javul. Utána már csak az új trükkök tökéletesítésével fogok foglalkozni.
Említetted, hogy kezdesz máshogyan gondolkozni. Tehát az első változás mentálisan következett be?
Pontosan! Elhittem, hogy a lehetetlen igen is lehetséges. Elhittem azt, hogy itt bármit meg tud csinálni az ember. Fejben teljesen átálltam az amerikai mentalitásra, hogy kitalálják, elviszik a szivacsgödörbe, megtanulják és viszik versenyre… Itt ez így megy. Fizikálisan is érzem a változást. Száz százalékosan figyelek az étkezésre és a pihenésre. Úgy érzem, hogy most életem formájában vagyok.
Zárásként pedig ki tudnád emelni, hogy mi volt a top momentuma az eddigi időszaknak?
Volt egy pár szép pillanat. Amikor például beadtam pár próbából a szaltó dupla kp-t spine-on. Felnéztem és nem hittem el. Az nagyon emlékezetes volt. A másik, amikor láttam először biciklizni Marin-t ezen a pályán.