„Minden versenyt végig kell küzdeni!”

A kerékpározás nem csupán sport. Inkább életforma, kapaszkodó a mindennapokban, egyesek szerint hitvallás. Ezen belül a női kerékpározásnak hazánkban nagy hagyományai vannak, amelyekre érdemes néha-néha visszatekintenünk, pláne a mostani időszakban, amikor egyre népszerűbbek a női versenyek, és a magyar női kerékpárosok felnőtt és utánpótlás kategóriában is szép számmal szállítják a jobbnál-jobb eredményeket. Seregély Mártával, a Ferencvárosi Torna Club örökös bajnokával, a Biondo Bike Kerékpárüzlet ügyvezetőjével, csapatfőnökkel, volt kerékpárversenyzővel beszélgettünk.

Márta, hogy keveredtél a kerékpározás közelébe?

A BVSC-ben kezdtem el úszni. Édesapám kedvéért két évig csináltam, de számomra unalmas volt a faltól-falig való közlekedés, mert mindig is szabad csaj voltam. Gördeszkáztam a haverjaimmal, fociztam és hasonlók. Általános iskolás voltam, amikor jött egy kósza ötlet; elmegyek vívni az MTK-ba. Azt hiszem tehetséges lehettem, mert amikor Lukovits Pista bácsi – aki szintén két évig volt ott az edzőm – megtudta, hogy titokban kerékpározgatok, a mellkasomnak szegezte a kérdést, és ultimátumot adott: vagy a vívás, vagy a kerékpár. Hiába csak egy hete bicikliztem, azt választottam.

Nem bántad meg?

Nem, azóta sem. Az első versenyem Fót és Csomád között volt a fóti országúton. Két hónap biciklizés után indultam el, a többiek mind idősebbek voltak nálam, mégis valahogy bekeveredtem az elmenésbe két felnőtt versenyzővel. Tudtam, hogy miután én még serdülő vagyok, óhatatlanul nyerem az ifjúsági kategóriát, ezért nem sprinteltem a végén. Amit utána kaptam az edzőmtől, azt nem kívánom senkinek. Ott és akkor megtanultam, hogy minden versenyt végig kell küzdeni a rajttól a célig, és utána ehhez is tartottam magam.

Válogatott is voltál ugye?

Közvetlen előttünk nem, csak hosszú évtizedekkel volt utoljára női válogatott. Hóbor Lajos (FTC) kezdte el összerakni újra a női csapatot, saját idejét, energiáját és eszközeit, vagy éppen saját buszát nem kímélve. Ennek köszönhetően el tudtunk indulni az akkori nemzetközi szinten meghatározó csehszlovák, NDK-s és egyéb versenyeken. Volt bennünk ráció. A Bohémia nevű nemzetközi versenyen én összetettben például 9. lettem. Tehát tényleg kiderült, van keresnivalónk a nemzetközi mezőnyben. Idehaza 22-szeres magyar bajnoki címig jutottam el. Amikor bejött Magyarországra a mountain bike őrület, ott is az első fecskék között voltunk. Nyertem cross-country és downhill ob-t, de szerettem a pályát és az országutat is. 6 Giro d’ Italia-n vettünk részt a válogatottal. A Szövetségnek nem kellett szégyenkeznie miattunk soha. Pécsről, Mosonból, Debrecenből, Szolnokról és Békéscsabáról is voltak válogatott lányok, akik jó eredményeket hoztak a nemzetközi versenyeken. Életemben a legbüszkébb egy 12. helyezésemre voltam a Colosseum előtt, Rómában, a Giro-n. De megvan még otthon a kék trikóm, amit egy nap a legaktívabb versenyzőként kaptam, szintén ott.

Elképesztő karrier. Mi történt utána?

Amikor abbahagytam, sok mindenbe belekóstoltam. Újságírással foglalkoztam a Nemzeti Sportnál, a Képes Sportnál és a Blikknél, voltam termékmenedzser különböző kerékpáros cégeknél, próbálgattam a szárnyaim, de sosem keveredtem ki teljesen a kerékpározás világából. Amikor saját lábra kellett állni, belecsaptunk egy kerékpárüzlet megalapításába. Nyilván, amikor egy versenyző 16 év karrier után abbahagyja a sportot, nem állhat le teljesen. Azokban az időkben reggelente akár 130 km-t is letekertem, és úgy mentem be dolgozni. Aztán mellém keveredtek tehetséges srácok, akikben láttam fantáziát és azt gondoltam, foglalkoznom kellene velük. Elkezdtek versenyezni, ami persze nekem is rengeteg időmet és energiámat elvitte. Sok amatőr Ob-t és nemzetközi több napost is nyertünk velük Olaszországban. Az utolsó amatőr országos bajnokságot tavaly nyerte a klub. Miután 8 évig spinning oktató is voltam, így szinte 3 állásban teljesítettem. Ez egy idő után visszarúg. Most már önmagamra és az üzletre szeretnék koncentrálni. A csapattal hétvégente foglalkozom, és megyek velük bringázni. Ha igénylik, edzéstervet készítek azok számára, akik versenyeznek.

Most, hogy átültél az üzleti oldalra, hogyan látod kívülről a sportágat?

Ma már a technológia határoz meg mindent. Természetesen profi szinten ez elkerülhetetlen, de hazai amatőr szinten inkább a stílust, a sprintet, a mezőnyben való helyezkedést, a váltott vezetést tanítanám meg. Olyan hézagos a mezőny, nem mernek egymáshoz közel állni az amatőrök. A watt-mérők, a technikai eszközök elveszik a sportág igazi varázsát. Hazai és nemzetközi szinten is azt látom, hogy megnövekedett a bukásszám, egyre rondábban ülnek a biciklin az emberek. Talán még a Nibali-féle stílus az utolsó a régi olasz iskolából, ami követendő. Régen Schillerwein Pista bácsi (FTC) a Népligetben kiállította a srácokat a strapa biciklivel, és aki ott tudott maradni a nagyok mögött, abból lett valami. Az edzőm is hasonlóképpen kezdte el. Ez olyan Hungarian Pantani feeling nekem. Ő is nagy példaképem ugyanis. Nézted akkoriban az NDK-s férfi olimpiai bajnokokat a Millenárison, próbáltál ellesni ezt-azt. A versenyzők most már nem a saját érzeteikre hagyatkoznak, hanem az eszközökre. De ez a közemberekre is igaz. Ismerek olyat, aki Káposztásról Zuglóba nem jut el GPS nélkül. Sokadszorra is eltéved. Nekem kezdőként egy karórám volt, azzal nézte annak idején mindenki, hogy hogy kell menned pl. 90-es lábfordulattal, 40km/h-val. A Millenárison az edződ sípolta a köröket, és pont akkor kellett a vonalhoz érned, se előtte, se utána. Érezned kellett a ritmust, tempóérzék kellett hozzá. A jó kerékpáros kicsit olyan, mint a kiváló táncos, ritmusérzék kell hozzá, és önmagunk ismerete. Mikor, milyen áttétellel tudsz elhúzni a mezőny mellett, és a helyzetfelismerő készség is nagyon fontos.

Ez az utánpótlásra is igaz, ők már ebbe nőnek bele?

Őket sem egyszerű elmozdítani a számítógép mellől, ez tény. Nem akarok álszent lenni, ha én lennék fiatal, engem sem lenne egyszerű a mai világban kivinni biciklizni. Mégis azt gondolom, hogy nem lehetetlen. Az azért látszik, hogy a sportág egyre vonzóbb a fiatalok számára. Jó eredmények születnek, nagy nemzetközi versenyeket rendezünk. Jövőre ide érkezik a Giro. Ezek mind-mind vonzóak lehetnek. Ráadásul egyre több az UP verseny, a tehetségkutató sorozat. Ebből még több kell, főleg olyan helyeken, ahol nem könnyen jut el a gyerekekhez az, hogy létezik bringa sport. Ami javítandó, az véleményem szerint a kritérium versenyek gyakorisága. Hiába nézik a televízióban a nagyokat, hiába elérhető ma már minden segítség, állandó, akár heti rendszerességű kritérium versenyekkel rengeteget lehetne fejleszteni ezeken a gyerekeken, a kanyartechnikájukon, a testtartásukon, a bátorságukon. Fiúkra és lányokra egyaránt igaz ez. Ennek a korosztálynak rövid, gyors, játékszerű versenyekre van szüksége. Nem baj, ha a héten nem nyer, majd jövő héten ismét megpróbálhatja. Így lehetne kitartást nevelni beléjük. A sikert nem adják ingyen, meg kell dolgozni érte. Többször elbukni és többször felállni vert helyzetből, ez a titok.

Ha már fiúk és lányok, fontosak a kimondottan női versenyek is?

Szerintem nagyon! Örülök, hogy ismét egyre többet rendezünk ezekből. A női válogatottal is foglalkozni kell, és érdemes. Nézzük meg Vas Kata Blanka, Buzsáki Virág ifjúsági olimpiai játékok páros bronzérmét, vagy Benkó Barbit, de mondhatnék a teljesség igénye nélkül 10 másik versenyzőt, akinek van keresnivalója a sportban. Kellenek az ikonok, a példaképek. A versenyrendezőknek azonban figyelnie kéne arra, hogy ne azonos körpályán indítsák a lányokat a férfi mezőnnyel, hiszen – mint idén is az országúti OB-n a lányokat – értelemszerűen lekörözi az erősebb és több tagot számláló férfi mezőny, így a zsűri arra kényszeríti őket, hogy álljanak meg és várják meg, míg a férfiak elhaladnak. Ez az utóbbi években többször is előfordult. Ők is versenyeznek, és egy-egy kényszer leállás miatt az addigi próbálkozások teljesen feleslegesnek bizonyulhatnak. Ez nem fair velük szemben. Én a régi iskola híve vagyok, abban nőttem fel, azt tanultam, így sok mindent valószínűleg másképp csinálnék, de egy biztos; szükség van a női versenyekre is.