Pályakerékpáros Európa-bajnokság a versenyzők szemszögéből – Szalontay Sándor

BringaSport – 2015.10.20 – Október 14. és 18. között került megrendezésre Grenchenben, Svájcban az elit Pályakerékpáros Európa-bajnokság, ahol hazánkat két válogatott versenyző, Szalontay Sándor és Lovassy Krisztián képviselték. Az EB eredményei már ismertek, ezúttal viszont a versenyzőket – először Szalontay Sándort – kérdeztük, hogyan élték meg ők a kontinensviadalt, mi áll az eredmények hátterében. (Lovassy interjú hamarosan!)

Szalontay Sándor (Dr. Bátorfi-Agria KTK) számára ennek a versenynek komoly tétje volt. Sanyi jelenleg a MOB támogatásával a UCI edzőközpontjában, a World Cycling Center-ben készül a versenyekre, az olimpiai kvóta megszerzésére. Ez az EB részét képezte annak a még hátralévő öt kvalifikációs versenynek (EB, 3 világkupa-futam, VB), amelyek során pontokat gyűjthetnek a versenyzők az olimpiai részvételhez. Sanyi a kvalifikáció első lépcsőjét már teljesítette, így részvételi jogot nyert a világkupa futamaira sprint és keirin versenyszámokban. A világbajnokságon akkor indulhat, ha elegendő pontot gyűjt a világkupa-futamok során. Az olimpiai kvalifikációhoz az öt versenyen minél több pontot kell gyűjtenie. Sajnos az EB során teljesítménye elmaradt a várttól, de a kvalifikációs esély egyelőre még adott. Hogy mi áll a háttérben, arról őt magát kérdeztük.

Hogyan sikerült az Európa-bajnokságot megelőző felkészülésed?

A nyár folyamán a litván válogatottal két részletben közel két hónapot készültem együtt. A velük végzett munka legnagyobb tanulsága az volt, hogy igazán hatékony edzést csak csapatban, folyamatosan versenyhelyzeteket szimulálva lehet végezni. Minden részfeladatot közösen gyakoroltunk, közben olyan szituációkat iskoláztunk be, amelyek a futamok során előfordulhatnak. Nagy áttételekkel dolgoztunk, az edzés és a pihenés aránya kedvező volt. Éreztem, hogy fejlődök, augusztusban a GP Prostějovon 10,499”-el kvalifikáltam, holott ezen a pályán 10,7”-en belül korábban még sosem sikerült borítanom, szeptember elején pedig Grenchenben 10,039”-el megjavítottam a 200 méteres repülőrajtos magyar csúcsot. Közben visszatértem a World Cycling Centerbe (WCC), ahol más módszerekkel dolgoztunk tovább. Napi két edzésünk volt, folyamatosan magas intenzitással, heti egy pihenőnappal. Az EB-t megelőzően Aigle-ben versenyezve másodikként kvalifikáltam, de végül a 4. helyen zártam. A futamok során azt éreztem, hogy nem az erőmmel van a baj, hanem összességében fáradt vagyok.

Mennyire lehet a WCC 200 méteres pályáján felkészülni a világversenyek 250 méteres teknőiben zajló versenyekre?

Nehezen, mert nagyon más ez a rövidebb pálya. A kisívű kanyarok megfognak, körülbelül 2 km/h-val alacsonyabb tempóval tudsz haladni, mint amire képes lennél. Ezen a pályán 10 másodpercen belül még nem ment senki, de 10,1”-en belüli időeredményről sem tudok. Állóképességi felkészülésre megfelel, de sprintszámokhoz nem az igazi.

Sprintben az előfutamban kikaptál, majd a reményfutamban sem sikerült javítanod. Mi történt pontosan?

Nem éreztem magamban az erőt, így pörgősebb áttétellel borítottam a kvalifikáció során. Az időeredményem magamhoz képest sem lett túl jó, de szerencsére bekerültem a legjobb 18-ba. Az első futamban Pavel Kelemennel kerültem össze, őt nem lehetett megverni. A reményfutamban a német és a lengyel szintén erősebbek voltak nálam. A keirinben viszont már sokkal jobban éreztem magamat…

A keirin előfutamban második lettél, majd a reményfutamban hatalmasat buktál…

Az előfutam során nagyon odatettem magamat, úgy érzem, nagyon nagyot mentem, kár, hogy a világkupa-futamok rendszerét követve csak az első juthatott tovább. Az orosz Nikita Shurshin piszok erős volt, egy esélyem lehetett volna ellene, talán amikor beállt előre, egyből vissza kellett volna előzni és megpróbálni elölről megverni. A reményfutamban nagyon szerettem volna bizonyítani, de végül hibáztam és elestem.

Ha az ember hetvennel a földre kerül, biztosan nem ez az első gondolata, de nem jutott eszedbe, hogy felkapd a bringádat és besétálj a célba? Így, hogy a neved mellé az került, hogy nem fejezted be a futamot (DNF), automatikusan a mezőny végére soroltak, értékes kvalifikációs pontoktól estél el.

Gondoltam rá, de a WCC-s edzőm, Ross Edgar érthető módon inkább azon aggódott, hogy nem esett-e valami nagyobb bajom, neki akkor ez volt az elsődleges. A bringám villája kettétört, kerékkel együtt elrepült, majd hamar ki is vitték a kerékpár darabjait a pályáról és engem is kivezettek.

Összességében hogyan értékeled az EB-szereplésedet?

A tudásszintem alatt teljesítettem, amit az utolsó másfél hónap felkészülésének számlájára írok, de igyekszem előre tekinteni, illetve mindenből lehet tanulni – ebből is. Egész nyáron az EB-re és a világkupa-futamokra készültem, ez rengeteg lemondással járt. Ha megkérdezem magamtól, hogy mindent megtettem-e a siker érdekében, – mindennapos pihenés, táplálkozás, nyújtás, az előírt edzések elvégzése, egyebek – akkor a válasz az, hogy igen, tehát a lelkiismeretem tiszta.

Mire számítasz a világkupa-futamok során?

Nagyon kemény lesz a mezőny, ha sprintben a kvalifikáció során a legjobb 24-be tudok kerülni azzal már önmagában elégedett leszek, hiszen itt tényleg a világ teljes élvonala jelen lesz. Ez úgy gondolom nem elérhetetlen. Szerencsére pár horzsolástól eltekintve nem sérültem komolyabban, így ez nem fog hátráltatni a felkészülésben.

Jobbulást és sok sikert kívánunk!

Az interjút készítette: Horváth Balázs – Pályakerékpáros Szakági Tanács