BringaSport – 2015.10.02 – Fájdalommal tudatjuk, hogy 2015. október 1-én elhunyt egy kitűnő kerékpáros, Szabó Lajos. Ő volt az első magyar, aki sárga trikót húzhatott fel, 25 éves kerékpáros pályafutása alatt számos kiemelkedő eredményt ért el, többek között 1953-ban az 514 kilométeres Bécs-Budapest-Bécs országúti viadal egyéni győztese volt, ötvenszer volt magyar válogatott, 45 bajnokságot nyert, a 200 kilométeres magyar bajnokságban ötször volt első, a 15 évig tartó aktív versenyzés befejezésével az Újpestnek és a magyar válogatottnak volt az edzője, 1966-ban érte el a legrangosabb eredményt: a magyar csapat nyerte meg a 20 napos mexikói körversenyt.

Emlékét őrizze Dr. Végh Oszkár korábbi írása, amelyet Szabó Lajos nyugdíjba vonulása alkalmából írt:

Hadizsákmányból szerzett bringával kezdte

Az első magyar sárga trikós

A nemzetközi, többnapos körversenyek vezető pozíciójában levő kerékpárost – általában – sárga mezben versenyeztetik. A trikót többnyire ünnepélyes keretek között, a rajt előtti percekben, a versenybíróság elnöke és a helység szépségkirálynője segíti fel a kerékpárosra, aki addig hordhetja, amíg az összetett verseny első helyén áll. A magyar kerékpárosok közül külföldön, nemzetközi körversenyen elsőként, negyven évvel ezelőtt, Szabó Lajos kapott sárga trikót.

Egyik-másik élsportoló a legfantasztikusabb indíttatás után lépett a siker útjára, de minden túlzás nélkül mondható, hogy Szabó Lajos esete egyedülálló. A főváros ostromakor, 1945 januárjában Szabóék a régi Aréna út egyik földszintes házában laktak, ahol az akkor 15 éves Lajos az ablakból nézte az utcai harcokat. A nagy lövöldözés közben látta, hogy az egyik orosz katona maga előtt tolt egy kerékpárt, de csak az ő házukig, mert valószínűleg ott jött rá, hogy bicikli nélkül könnyebb harcolni. Az orosz eldobta a kerékpárt, s ezzel útjára indított egy sportkarriert.

Bécs-Budapest-Bécs győztese 1953-ban

Ugyanis Szabó Lajos zsákmánya lett az addig hadizsákmányt képező bicikli, amit aztán megjavított annyira, hogy az első évben már túrázhatott vele. Azokban az években igen közkedvelt sporteseménynek számítottak a háztömb körüli versenyek, amikor is a nagymenők rajtja előtt tehetségkutató versenyeket rendeztek, a közhasznú – ismertebb nevén strapa – kerékpáros fiúknak. Természetes, hogy a kerek arcú Szabó Lajos – akit akkor neveztek el a bringások “Dagadtnak” – mindig az indulók, és egyre inkább az első helyen érkezők között volt. Éles Ferenc, a korszak egyik legnagyobb kerékpárversenyzője figyelt fel rá és vitte magával 1947-ben az MTE kerékpáros szakosztályába.

Az ifimezőnyből 1950-ben “öregedett” ki, és akkor igazolt át az Újpesti Dózsába. Sorra nyerte a versenyeket, s így néhány hónap alatt I. osztályú versenyző lett. Nemzetközi mércével is komoly eredménynek számító első igazi siker, a már említett sporttörténeti eseményhez, a sárga trikóhoz fűződik. Az egykori NDK területének körversenyét 1951-ben a magyar válogatott nyerte a német és a csehszlovák csapat előtt. Szabó Lajos az ötödik napon vette át a vezetést, s kapta meg a sárga trikót – elsőként a magyar kerékpársport történetében. Jóllehet, a tíznapos küzdelemben végül is a harmadik helyen végzett, de ez semmit nem von le az elért siker értékéből. A győzelmet L. Meister, az NDK későbbi motorvezetéses világbajnoka szerezte meg, míg a második a magyar Kucsera Pál lett.

100 kilométeres egyéni időfutam bajnokság, 1956.

Két évvel később az 1953-as év ismét nagy eredményt hozott “Dagadt” Szabónak. Öt év kényszerű kihagyás után ismét megrendezték 1953-ban a hagyományos Bécs-Budapest-Bécs kétnapos országúti viadalt. Az 514 kilométeres verseny egyéni győztese Szabó Lajos, a csapatküzdelmet Magyarország nyerte.

Tizenöt éven át versenyzett, ötvenszer volt magyar válogatott és 45 bajnokságot nyert. Jellezően hosszú távú menő volt, a 200 kilométeres magyar bajnokságban ötször volt első. Miután abbahagyta a versenyzést, az Újpestnek és a válogatottnak az edzője 1972-ig. Irányításával az újpestiek országúton szinte minden bajnokságot megnyertek. Verhetetlen csapatot kovácsolt a Magyar, Megyerdi, Mezei, Mészáros, Peterman, Stámusz, Tarapcsák, Török Győző összetételű együttesből. A válogatottal pedig 1966-ban érte el a legrangosabb eredményt: a magyar csapat nyerte meg a 20 napos mexikói körversenyt, és ugyanabban az évben a Békeversenyen Juszkó János és Megyerdi Antal szakaszgyőzelmet aratott.

A sportban eltöltött 25 év után merőben másfelé ívelt a pályája. Tűzoltótiszti, majd főtiszti iskolák befejeztével nem kisebb feladattal bízták meg, mint a Parlament tűzvédelmének az irányításával. Az ország házát 15 évig őrizte, parancsnoksága alatt egyetlen “rendkívüli esemény” sem történt. Ebben az évben már ezt a szolgálatot is más látja el, 1990 végén nyugdíjba vonult.