Minden eddiginél jobb magyar szereplés a DH VB-n és EB-n! – részletes beszámoló a versenyekről

BringaSport – 2015.09.23 – Összességében a várakozásokat felülmúlva teljesített a magyar downhill-válogatott a 2015-ös Downhill Világ- és Európa-bajnokságon, két dobogó és egy abszolút top10-es helyezés lett a magyarok mérlege! A VB-n Megyaszai Lilla (Cube-Csömör) kiválóan küzdött, egy esés és egy kisebb ujjsérülés sem állíthatta meg, bronzérmet szerzett a junior nők kategóriájában! A lengyelországi Európa-bajnokságon Muszula Balázs (LiMiT Racing Team), a mindössze 15 éves junior magyar bajnok U17-ben bronzérmet szerzett, a bokaszalag szakadásából éppen felépülő Liszi Attila (LiMiT Racing Team) pedig a döntőben a 8. helyen végzett, ezzel megdöntötte az eddigi legjobb magyar EB eredményt, amit még ő tartott a 2013-as bulgáriai 10. helyezése óta. Elképesztő eredmények, gratulálunk minden versenyzőnek!

Ha szeptember, akkor világbajnokság, és ahogy a mondás tartja, ha lúd akkor legyen kövér, azaz közvetlenül egy héttel a VB után rendezték meg az EB-t. A válogatottságért a kvalifikáció különösen izgalmasan zajlott, utolsó pillanatos kardinális fordulatokkal, melyekről korábban részletesen is beszámoltunk. Következzen hát e két verseny taglalása, mely számunkra oly kedves.

Az idén Andorrába vitt Downhill Világbajnokságon hat fővel képviseltette magát Magyarország, Junior Nőknél Megyaszai Lilla, Junior Férfiaknál Tóth Péter, Elite-ben pedig Zámbó Dávid, Liszi Attila, Ettingshausen Máté és Keresztes Péter indult.

Előzetesen sejteni lehetett, hogy kifejezetten nehéz lesz a pálya, amihez hatványozó tényező, hogy 2,5 km hosszú volt egy falat pihenő nélkül. Ez teljesen rendjén is van, ez a világbajnokság, az év legfontosabb versenye, itt dől el ki lesz a bajnok!

Az akklimatizálódás és a helyszíni adminisztrációk miatt már a verseny előtt egy héttel, vasárnap reggel útnak indult a válogatott a törpeállam gyönyörű vonulatai közé. 8-9 nap alatt pedig feje tetejére is állhat a világ, így a száraz kánikulából az edzésekre már hideg, esős sarazás lett, majd megkegyelmeztek az égiek és a hétvégére újra napsütéses idő várta a bringásokat, ezzel minden adott volt az óriási tömeghez és hangulathoz a döntők napjára. Na de ne rohanjunk ennyire előre, mert sajnos csütörtökön a pálya egyik legmeredekebb részén Zámbó Dávid egy ártatlannak tűnő, de annál inkább szerencsétlen mozdulat következtében átesett a kormányon és ezzel olyannyira mélyre zuhant, hogy a becsapódástól kiugrott a válla. A pálya melletti mentősök sajnos nem tudták neki visszarakni, így semmilyen más alternatíva lévén helikopterrel kellett kórházba szállítani 2015 Downhill Magyar Bajnokát, ahol helyre tették és még aznap el is jöhetett a kórházból. Szerencsére „csak” néhány hét pihentetés lett az eredménye. A helikopterre várás közben az áztató hideg eső még egy kicsit megmutatta neki, hogy ezúttal bizony a természet győzött, majd félelmetes módon még néhány fa is kidőlt az érkező gépmadár keltette széltől, ráadásul az egyik fenyő pont a pályára esett. Mondani se kell, hogy az amúgy is kevés edzésidő így tovább rövidült, közel egy órát állt a gyakorlás a történések miatt. Na de ez nem csak Dávid esése miatt volt, hiszen úgy járt a helikopter a pálya és a főváros között, mintha a délutáni csúcsforgalomban szállítaná haza a munkában megfáradt dolgozókat.

Még a hivatalos programot is módosították gyorsan, több óra edzésidőt tettek át péntekről a szombatra várt jó időre és a már száradó pályára. Ezzel minden bizonnyal megóvták pár versenyző testi épségét és/vagy rajthoz állását a világbajnokságon, még ha okoztak is vele kellemetlenséget több versenyzőnek a hirtelen jött időterv változtatás miatt. Na de a biztonság az első és ebben kiválóra vizsgáztak a vallnord-i rendezők és az UCI. A reggeli edzésekbe is belenyúltak kicsit, mert a 7:30-as napfelkeltében hangulatos bringázni, csak nem annyira hasznos és akkor mit mondhattak volna azok, akik 7:00-ra voltak kiírva, mikor még sötét van Andorrában szeptemberben. Így aztán eltolták a programot és minden tökéletesen mehetett tovább.

Videó az edzésekről

Térjünk rá a számunkra nagyon kedves eseményekre, ugyanis az időmérőket a Junior Nők kezdték, akik között a már kétszeres magyar bajnok Megyaszai Lilla is indult. A szenzációs harmadik helyen végzett, ezzel előzetesen bejelentkezve az első magyar éremre a downhill világbajnokságok történelmében. A felül gyors, alul meredek és saras hosszú pálya nehézségeit mutatja, hogy Lilla ideje 7:50 volt, ami igencsak rendkívüli egy DH verseny tekintetében. Természetesen rengeteget javult mindenki vasárnapra, a jóval szárazabb talajon.

Videó az időmérőkről

Srácainknál az időmérők felejthetően sikerültek. A lista elejére a dél-afrikai Greg Minnaar hozta be magát és a mustársárga színekben pompázó V10-est, mögötte a két évvel ezelőtti világkupán győzedelmeskedő Remi Thirion, majd a tavalyi vb-t az utolsó ugratón elbukó Josh Bryceland. Minden szempontból nagyon izgalmasnak ígérkezett a döntő, mely nem is alakult másként…

Már a 18 év alatti lányoknál lerágtuk a körmünket, folyamatosan néztük a live timing részidőit (ekkor még nem volt közvetítés a helyszínen sem). Perceket javítottak a csajok a száradó pályán és tovább fokozta az izgalmakat, hogy az időmérés is elsötétült, mikor Lilla közeledett. Már csak ketten voltak hátra mikor felvillant a számunkra nagyon fontos idő… hatalmas zöld háttérrel! Lilla átvette a vezetést, ezzel bebiztosítva magának és Magyarországnak a világbajnoki érmet. A nagy öröm közben feltűnt, hogy a női magyar bajnok jobb kezének középső ujjából folydogál a vér, gyorsan el is vitték az elsősegélyes sátorba, ahol percek alatt ellátták és folytatódhatott a boldogság. Ezalatt a két francia lány bejött az első két helyre, de ez mit sem számít, megvan az érem! Lilla mindezt egy eséssel tette, ott vág(at)ta körbe az ujját. Illusztris helyen történt, szinte ugyanott, ahol kis idővel később a tavalyi világbajnok Gee Atherton is bukott a döntőben. Megyaszai Lilla dobogóra állt DH VB-n és ez a bronz Magyarország első világbajnoki érme a szakágban! Lenyűgöző, gratulálunk és köszönjük Lilla!

Megyaszai Lilla

Az események folytatódtak, a nemzetközi izgalmak fokozódtak. Junioroknál a brit Laurie Greenland a tavalyi ezüst után idén győzni tudott, Tóth Péter 50. lett. Felnőtt nőknél a papírforma szerint Rachel Atherton nyert, Manon Carpenter és Tracey Hannah előtt.

A fő attrakció természetesen az Elite Férfiak versenye volt, óriási tömeg, brutális hangzavar, igazi VB hangulat! A magyar különítmény igaz kicsit megtörve, de jelentős javításban bízva várta a döntőket. Nem könnyítette meg a dolgunkat, hogy Liszi Attila még a hazai OB-n begyűjtött bokaszalag szakadása és csonttörése miatt volt kénytelen „visszafogottabban” bringázni, így is nagy teljesítmény, hogy a szalagszakadása után ilyen kevés idővel már rajthoz tudott állni. Keresztes Péter a helyszínen gyűjtött be egy kisebb bokasérülést, de ő is el tudott indulni. Zámbó Dávid ugye kiesett, maradt az elmúlt hetek szorgalmas kilométer gyűjtője Ettingshausen Máté, aki jó tempót diktált a Pireneusokban is. A száradó, változó pályán rengetegen elestek, sajnos közéjük tartoztak srácaink is, de szerencsére megúszták sérülés nélkül. Máté megajándékozta a nézőket még néhány izgalmas pillanattal az utolsó ugratón, de láttunk már ilyet tőle (2012, Val d’Isére világkupa). Attila bukása kicsit szerencsétlenebbre sikerült. Próbált visszafutni a meredeken a bringájáért, eközben kicsit megkínozta sérült bokáját és emiatt kérdésessé vált az egy héttel későbbi EB-n az indulása. (Két nappal később már szerencsére jobb lett neki és elmehetett Lengyelországba.)

Az eséseken kívül az első igazán nagy ováció akkor volt, mikor egy kisebb felhő beszédelgett a nap elé és ezzel üdítő frissességet hozott a tömegre. Ezt követően az erejéről és állóképességéről különösen híres Mick Hannah vette át a vezetést, majd sokáig ott is ülhetett a hot seat tetején. Huzamosabb ideig bitorolhatta a trónt Mike Jones is, aki végül a negyedik helyen zárt. Ahogy a mezőny többi részében, úgy az elejében is több esés volt a megszokottnál, sok nagy név emiatt szállt ki a dobogóért és a győzelemért folytatott küzdelmekből. Így járt Sam Hill, Troy Brosnan, a világkupa összetett győztes Aaron Gwin és még bőven lehetne sorolni. Az időmérő elsője Greg Minnaar azonban stabilan és főképp gyorsan teljesítette futamát, ezzel a 10. világbajnoki érmét szerezve. Ám, de be kellett érje az ezüsttel, ugyanis az utóbbi két év folyamatos balszerencsése, a francia Loic Bruni, annyi defekt, láncszakadás és esés után végre minden a helyén maradt és több, mint két másodperces előnnyel lett 2015-ben a downhill világbajnoka! Szinte az egész DH-s társadalom egy emberként üdvözölte őt és a címét, annyira kijárt ez már neki, totálisan megérdemelten győzött! Gyanítható, hogy hamarosan valami arany beütésű Lapierre bringán is láthatjuk majd Bruni-t, hiszen amúgy is oly gyakran változik a szín alatta. A VB-n például egy króm géppel állt rajthoz, amit az elmondások alapján nem két napig polírozgattak…

Loic Bruni

A dobogó legalsó fokára az időmérőn is harmadik helyen végző Josh Bryceland állhatott fel. Fontos, hogy felállhatott, ugyanis tavaly az utolsó ugratón a lábfejét törte, ezzel elszalasztotta a világbajnoki címet és lett végül még így is második. A lábára azonban nem tudott ráállni és azonnal kórházba is kellett szállítani, így nem vehetett részt akkor a díjátadó ceremónián. Ezt idén bepótolta és gyanús, hogy az aranyra is be fog újra jelentkezni!

Lilla sikerének és a srácok javítási vágyának tudatában készülődhetett a válogatott a következő feladatokra, mert szinte azonnal el kellett kezdeni kizárólag az Európa-bajnokságra koncentrálni. Keddi hazaérkezés után csütörtökön már útnak is eredt a csapat Lengyelországba, az EB-re. Sajnos ifjú bronzérmesünk és a helikopterező Zámbó Dávid sem tudott velünk tartani sérüléseik miatt, de a többiek kitettek magukért, többszörösen bepótolták a VB-s bakijaikat.  A felnőtteknél így Liszi Attila, Keresztes Péter és Ettingshausen Máté, junioroknál Tóth Péter, U17-eseknél az újdonsült junior magyar bajnok Muszula Balázs alkotta a keretet.

Azt tudtuk, hogy Wisla pályája feküdhet a srácoknak, de csak a legszebb álmainkban gondolhattuk, hogy Attila felülmúlja az általa tartott legjobb EB helyezést (anno 10.), illetve hogy Muszula Balázs dobogóra állhat.

Ezúttal is sárral indult az ismerkedés a pályával, de koránt sem volt olyan veszélyes, mint a VB-n. Ettől függetlenül sajnos megint kiesett egyik piros-fehér-zöldbe öltözött versenyzőnk, Ettingshausen Máténak mozdult el a helyéről a hüvelyk ujja egy esésnél, ami igaz egyből helyre is ment, de nem tudta már utána terhelni. A többiek szerencsére megúszták az efféle problémákat és sok-sok nyomnézegetés, elemezgetés és próbálgatás után elérkeztünk az időmérőkhöz.

Muszula Balázs a 3. hellyel kezdte sorainkat a kvalifikáción, kísértetiesen hasonlóan, mint ahogy Lilla tette ezt a világbajnokságon. Azonban szerencsére nem ugyanúgy folytatódott, ugyanis Liszi Attila begyűrte magát az élmezőny sűrűjébe és a gyönyörű 11. helyen várhatta a döntőket. Keresztes Péter még kicsit vergődött az 53. hellyel az OB döntője óta tartó hullámvölgyében és balszerencsésségében, Tóth Péter junioroknál 17.

A döntőkre még szorosabb lett a mezőny, ezzel feltüzelve az amúgy sem szolid népes szurkoló tömeget. Le a kalappal a nézősereg előtt, az a sokaság és hangulat, amit a nézők hoztak, simán megállta volna a helyét bármelyik világkupán is.

Muszula Balázs tovább fokozta az izgalmainkat azzal, hogy már a részidőhöz két másodperces előnnyel érkezett és végül 3,7 mp-s különbséggel aktuális elsőként szakította át a képzeletbeli célszalagot. A hátralévő cseh és lengyel kortársa a döntőben is jobbnak bizonyult Balázsnál, ám a dobogó meglett és a mindössze 15 éves junior magyar bajnok U17-ben harmadik helyen végzett!

Muszula Balázs

Tóth Péter Junior kategóriában 18. lett, majd együtt vártuk a még fent lévő két magyar Elite Férfi versenyzőt, Keresztes Pétert és Liszi Attilát. Mindketten nulláztak a magyar OB-n Eplényben, Attila bokasérülése, Peti pedig defektje miatt. Ettől aztán különösen fontos számukra minden világranglista pontszerző verseny, hogy gyűjthessenek elegendő egységet a jövő évre a jó rajtszámokhoz és a világkupákon az ’A’ kategóriás edzésekhez, ami jóval jobb körülmények között zajlik.

Liszi Attila

EB-n az első 40 szerez pontot, de az igazán vaskosokat az első húszban osztják. Petinél a fő cél ennek ellenére az volt, hogy valahogy kijöjjön végre a július óta tartó hullámvölgyből, ami még az időmérőn is meglátszott. A döntőre már sokkal jobban összejöttek a dolgok és bőséges 11 másodperces javítással az aktuális második helyre érkezett be. Jó sokáig süttethette is az arcán eluralkodott mosolyát a hot seat dobogón, egészen addig, míg meg nem érkezett az igazi daráló része a mezőnynek. Próbáltuk kiszurkolni a pontszerzését, de a 45. helyen megállt a történet. Csalódottnak nem lehet lenni, sőt, Peti pár hónap után újra egy jó időt jött, az pedig most úgy alakult, hogy a tizedek nem az ő oldalán álltak. Mindeközben a brit Harry Molloy vezetett egy űridőnek mondható számsorral a neve mellett és már azon gondolkoztunk, hogy lehet meg is nyeri az Európa-bajnokságot. Ez nagyon nem így lett! Sokat javítottak a többiek is, de bizakodva vártuk Attilát. A bokája még mindig nem volt az igazi, de nagyon érezte a pályát, az ideális nyomok is be lettek tanulva, még ha volt köztük néhány rizikós is.

Érdemes ezek közül néhányra kitérni. Az egyik és nagyon fontos egy erdészeti útról bevezető gödrös-gyökeres rövid egyenes volt, végén egy kanyarral. A híresebb riderek és néhány helyi huszár elkezdett az útról beugrálni a kanyarba, mintegy a gödröket áttriplázva, nem kicsi tempóval. Ettől persze tovább gödrösödött és mire Attila kitanulmányozta a helyzetet, már újra egyre kevesebben vállalták el. De mivel ő már csak ilyen állapotában ugrotta, hát maradt a triplázás. Igaz egyszer szétrobbantotta a váltóját a vele találkozó szinte ló comb vastagságú gyökéren, de béke poraira, ott szinte repkedtek az alkatrészek. Az élelmesebb nézők már biztos össze tudtak állítani a leszakadó cuccokból egy működőképes Shimram Xaint váltót.

A másik durvulás egy duplázgatós, eszeveszett tempós, gyökeres egyenes végén található erdőből kiugrás volt. Kanyarból szűk fák között. Attila körbejárta a fenyőtörzsöket a levegőben, az egyik oldalon lévőn egyszer két kerékkel átpattogott, másik alkalommal pedig a túloldalt bodicsekkelt a szivacsokon.

Szóval volt matek, de aki nem mer, az nem is nyer és hát mikor kéne ellőnie a négyszeres magyar bajnoknak, ha nem egy ilyen szituációban. Egy szenzációs szezonfél, majd egy sérülés az OB-n az UCI pontoktól elesve, amit be kell pótolni, illetve egy ígéretes időmérő után az EB-n a szezon vége felé. Vigyázni persze kell magára, de ez pont az a helyzet, amikor jöjjön a NYÉL! Attila nem is volt rest, már a részidőnél látszott, hogy nagyon nyomja. Hihetetlenül jó idővel jelent meg a célterület látóterében, kijött neki minden, amit eltervezett és hat másodpercet faragott a kvalifikációs eredményén. Előrejött a 8. helyre, ezzel megdöntötte az eddigi legjobb magyar EB eredményt, amit még ő tartott a 2013-as bulgáriai 10. helyezése óta. Nincs taktika, nincs spórolás, el lett lőve és megcsinálta!

Az Európa-bajnokságot kisebb meglepetésre a szlovén Jure Zabjek nyerte, a lengyel Slawomir Lukasik előtt, akik ketten bő két másodperccel a mezőny előtt jártak a hétvégén. Harmadik a szintén nagyon jó kört elcsípő svájci Lutz Weber lett. Attila mindössze 2 mp-re volt az éremtől és 4-re az öreg kontinens bajnoki címétől!

Videó az Európa-bajnokságról

Liszi Attila: „A VB után nagyon csalódott voltam, nem voltam megelégedve az ott nyújtott teljesítményemmel. Így a szezon vége fele szeretnék egy-két kiemelkedő eredményt, boka sérülés ide vagy oda. Az EB 8.hely hatalmas siker és motiváció számomra, úgy érzem lassan visszatérek a szezon eleji formámba! Fast or last!”

Végtelenül jó érzés látni ilyen eredményekkel magyar DH versenyzőket, reméljük a világbajnoki és EB dobogós helyek, illetve az abszolút 8. hely után tovább tudunk fejlődni és közelebb érhetünk az élmezőnyhöz! Hajrá magyarok!

Forrás: Gács Péter, downhill szakágvezető
Fotók / videók: Bedécs Péter