Cseh Veronika és Vígh Zoltán bírták legjobban a hőséget a Duna Maratonon
BringaSport – 2015.07.05 – A 16. Duna Maratonon, a nyár eddigi legforróbb vasárnapján vették célba a mountain bike-osok a dobogókői sípályát. A mára klasszikus hegyikerékpáros tömegsport rendezvény legfőbb különlegessége volt idén, hogy új, történelmi helyszínen, Esztergomban alakították ki a rajt-cél területet. A hölgyeknél Cseh Veronika állt a dobogó tetejére, mellé pedig Bickei Anna, valamint Balázs Beáta. A férfiaknál Vigh Zoltán, Buruczki Szilárd, Blazsó Márton lett a sorrend.
Teljes eredménylista >>
A Duna Maraton az első években vártól-várig, azaz a Budai-vártól a Visegrádi-várig tartott, majd később – egészen a tavalyi versenyig – Visegrádra költözött a rajtterület is, így lehetőség adódott évről-évre 30 km körüli rövidtáv kialakítására is, a hosszú- és a középtáv mellett.
A jól ismert pályák idén az esztergomi rajt miatt megújultak a Visegrádi-hegységben és a Pilisben, bár egyes szakaszok visszaköszöntek a 65 kilométeres (1800 m szint) közép- és a 89 kilométeres hosszútávon (2600 m szint). Le kellett például küzdeni – felfelé – a dobogókői sípályát, ami a 30 fok feletti hőségben nem volt egyszerű feladat, a bringásoknak ez csak tolva sikerült.
A 29 kilométeres rövidtáv papíron egy könnyebb pályát kínált a kevésbé felkészülteknek és a legfiatalabbaknak, ugyancsak az esztergomi rögbistadionból indulva csak 800 méter szintkülönbséget tartalmazott egy kisebb hurokban. A hőség és a sokáig árnyék nélküli mezőkön átvezető ösvények azonban eléggé megnehezítették a rövidtávon indulók dolgát is.
Akik csak ismerkednek a mountain bike-ozással, egy 11 kilométeres minitávon tehették magukat próbára, 330 méter szintet teljesítve. A Top Maraton sorozat 2 futamának végén minden bringás átélhette – a választott távtól függetlenül – milyen érzés zárt pályán, Esztergom óvárosában, vagy éppen a várban bringázni.
A férfiak versenyében 10-20 kilométeren keresztül egy közepes élboly alakult ki, ahonnan Blazsó Márton (Kross-VKE Nelson) húzta meg többször a tempót, aminek eredményeképpen többen leszakadtak. A sípályán a tolás végére mégis Vígh Zoltán (Waberer’s Areus MTB Team) és Buruczki Szilárd (Cube-Csömör) maradtak elöl, s így haladtak tovább egészen Esztergom határáig. Itt az utolsó frissítőpont előtti meredek emelkedőn szakította le Vígh Buruczkit, s innen szólóban haladt a célig. A harmadik helyen végül Blazsó érkezett.
A célba érkezés után viszont egy aprónak tűnő, de komoly sérüléssel kellett kórházba szállítani, ugyanis egy pályára belógó ágból származó tövis állt bele a vénájába, ami életveszélyes is lehetett volna gyors orvosi segítség nélkül. A Waberer’s Areus MTB Team versenyzője helyett csapatvezetője, Bogár Gábor nyilatkozott:
“A pálya – főleg a hosszútáv része – nem igazán volt jól kitakarítva, nagyon sok helyen belógó tüskés ágak voltak. Egy ilyen csapódott oda Zoli alkarjához, beleállt a vénájába a tüske és benne is maradt, ezt vizsgálják most a kórházban. Csapatvezetőjeként nagyon örülök, hogy összejött a Zolinak a győzelem, nagyon megérdemelte, mert sokat segített az olimpiai kvótafutásban, aminek első éve májusban zárult. Végül a Zoli pontjai számolódtak be harmadik emberként Juhász Zsolt és Parti András mellett. Zoli gyakorlatilag beáldozta a maraton versenyzését, hogy C-kategóriás XCO-kon induljon és pontokat szerezzen. Ennek viszont van egy hátulütője, hogy nagyon sokat kellett indulnia olyan versenyeken is, ami eredetileg nem volt betervezve.”
A nők között – idén már második XCM magyar kupafutamát nyerve – Bickei Anna és Balázs Beáta előtt az Alpinbike Team Giant Endura High5 csapatból Cseh Veronika volt a leggyorsabb, aki a következőképpen látta a 16. Duna Maratont:
“Nekem nem tetszett a pálya, igaz én a régivel is úgy voltam, hogy ez a legnehezebb maraton, amiben közrejátszik az is, hogy többnyire brutálisan meleg van. Ennek a pályának viszont voltak nagyon véleményes részei, gyakorlatilag életveszélyes lefelék hatalmas nyomvályúkkal, és ha valaki éppen ment előtted, nem is láttál semmit a portól. Még ha nagyon lassan mentél, akkor is benne volt a pakliban hogy hibázol. És nem ezek a részek voltak veszélyesnek jelölve, hanem pár köves szakasz, ami viszont nem volt az. Ha már jelölésről beszélünk, azt meg kell hagyni, hogy a szalagozás meglepően jó volt, nehéz lett volna eltévedni, és a frissítőpontok is jól voltak elhelyezve.
Maga a verseny nekem a sípályáig egész jól ment, olyan fiúkkal mentem együtt, akik máskor előrébb szoktak lenni, de a hosszú tolás felénél a gerincsérvem közbeszólt, s mire felértem már folytak a könnyeim és mondtam, hogy nem megyek tovább… Persze aztán továbbmentem, de én azt nem találom értelmes dolognak egy mountain bike maratonon, hogy ilyen hosszan fel kelljen tolni. A végére nagyon elfáradtam, iszonyú meleg volt, amit rosszul bírok és lehet, hogy kicsit keveset is ittam. A vége felé ahogy visszanéztem, az egyik mezőn látni véltem Bicskei Annát, és az időeredmény alapján tényleg közel volt, de végül sikerült megszerezni az első helyet.”
Harangvölgyi András, a verseny főszervezője az egész mezőnynek elismerését fejezte ki az eredményhirdetés alatt teljesítményükért:
“Lenyűgöző volt ez a kitartás, hogy ebben a hőségben ilyen sokan teljesítették a Duna Maratont, nagy köszönet és gratuláció illeti a résztvevőket ezért a szervezők részéről. Igazi sportember itt mindenki, hiszen amikor mindenhol azt halljuk, hogy ki sem szabad menni az utcára, ennek ellenére végignyomták a távokat. Találkozzunk a Top Maraton sorozat következő állomásán, a Bükk Maratonon is!”