Pannon sikerek a magyar Tour-on

A Tour de Hongrie után pár nappal Bátorfi Bélával – a Pannon Cycling Team vezetőjével – és Valter Attilával – a körverseny legjobb magyar kerékpárosával – beszélgettünk:

Kérlek, mesélj a csapat megalakulásáról, hiszen friss csapatról van szó! Mik voltak az erre az évre kitűzött célok és hogy haladtok ezen az úton?

BB: Tavaly novemberben alapítottuk a csapatot, a célunk az volt, hogy legyen Magyarországnak egy kontinentális csapata. Megkerestük a legjobb magyar versenyzőket és megpróbáltuk összegyűjteni őket, ugyanis kizárólag magyar versenyzőkkel kívánunk részt venni a versenyeken. A csapat többsége fiatal, U23-as korosztályú, több montis és pályakerékpáros is van köztük.

Kontinentális csapatként lettünk bejegyezve és első célunk az volt, hogy a legjobb magyar kerékpárcsapat legyünk. Ez sikerült is, már az OB-ken is domináltunk, illetve a V4-es versenyeken, a Tour de Hongrie-n pedig toronymagasan a legjobb csapat lettünk, a nagyon előkelő hatodik helyen végezve. Ezzel a teljesítménnyel több ismert és nagyon erős kontinentális, sőt egy prokontinentális csapatot is megelőztünk.  Valter Attila révén pedig a legjobb magyar versenyzőnek járó fehér trikó is a miénk lett, mégpedig nagy fölénnyel.

Hazai szinten tehát elértétek a célotokat, mi a helyzet nemzetközi szinten?

BB: A magyar versenyeken nem indultunk csak az országos bajnokságokon és az UCI kategóriás versenyeken. Már idén is elég komoly nemzetközi versenyeken voltunk. Kiemelném a mallorcai évnyitót, ahol négy egynapos napos versenyen vettünk részt többek között a Trek Segafredo, a Sky, a Movistar és a Bora Hansgrohe World Tour csapatokkal, valamint sok prokonti és konti csapattal. Kétszer is benne voltunk a nap szökésében, ezáltal már ott megismertettük a Pannon Cycling nevet. A további cél az, hogy nemzetközi szinten, külföldi versenyeken is egyre jobb eredményeket érjünk el, ezt a jövő évre tartogatjuk.

Van rivalizálás a többi magyar csapattal?

BB: Nagyképűnek tűnhet, de azt kell mondanom, hogy jelenleg nincs, mivel nincs ellenfelünk a magyar mezőnyben. Most 12+1 versenyzőnk van, mivel nemrég felvettünk egy para kerékpárost is, Wermeser Zsombort, aki az olimpiára készül, érem esélye is van.

A fejlődésben a nemzetközi eredményeken túl mi a következő lépés?

BB: Meg szoktak minket mosolyogni, amikor azt mondjuk, hogy a World Tour szint a végső cél.  Ez persze minimum 5-6 év és az már biztos nem lehetséges állami szerepvállalás nélkül, de World Tour versenyen szereplő prokontinentális csapatokat már megvertünk, ezért egyáltalán nem lehetetlen dolog szerintem eljutni a nemzetközi élmezőnybe. Jövő évben még kontinentális csapatban gondolkodunk, majd 2020-ban megcélozzuk a prokontinentális szintet.

Mi a feltétele ennek?

BB: Legfőképp a pénz. Ha van, akkor jelentkezhetünk prokontinentális csapatnak, de mi szeretnénk úgy menni, hogy kellő erőnk legyen hozzá. Bízom benne, hogy jövő év végére már simán ott tudunk lenni.

A Tour de Hongrie-t hogy értékelnéd, így pár nap távlatából?

BB: Lehet, hogy elfogult vagyok, de csak szuperlativusokban tudok beszélni a csapatról. Nagyon sok pozitív üzeneteket kaptunk visszajelzésként, sőt külföldi csapatok és riválisok is gratuláltak a szereplésünkhöz. Legfőképp a hegyi pontversenyben jeleskedtünk, ahol Valter Attila csak egy hajszállal maradt le a piros trikóról és Dina Marci is nagyon szépen szerepelt. Még a pontversenyben is sikerült jó eredményt elérni Szatmáry Andris 16. helyével, köszönhetően az egész napos szökésének Tihany után, ahol több hajrát megnyert. Az összetett csapatversenyre is nagyon büszke vagyok, 19 csapatból egy ilyen színvonalú mezőnyben a 6. hely az parádés. Volt két egész napos nagyon látványos szökésünk is, amiben Dani kis híján haza is ért. A hegyi hajrákban a csapat nagyon komoly felvezetést nyújtott Attinak az utolsó két napon. Ott felfigyelt ránk mindenki, nagyon elégedett vagyok. Azóta minden nap érkeznek emailek, amelyben hazai és külföldi (amerikai, angol, francia, olasz szerb, ukrán, spanyol) kerekesek jelentkeznének a csapatba.

Valter Attilához fordulva kérdezem, hogy hogyan értékeled a csapat és a saját szereplésed?

VA: Nagyon büszke vagyok a csapatra és nagyon örülök, hogy ennek az élménynek részese lehettem, velem még nem történt olyan, hogy ilyen nagy visszhangot váltott volna ki egy verseny, pedig hoztam már eredményeket montin és országútin is. Nagyon jól esik, köszönöm a hatalmas bíztatást.

A verseny nekem nem indult jól. A siófoki prológon a rajtnál leesett a lánc és ezzel 50 másodperc ment el. Ha nincs ez a probléma, akkor akár TOP 10-es eredményem lehetett volna az összetettben. A csapat direkt előre sorolt a rajtnál, amivel nagyon nagy előnyre tehettem volna szert a többi versenyzővel szemben a viharos időjárást megelőzően.

Ezután egyre jobban esett a versenyzés. Első nap még nagyon szenvedtem, Marcinak sokkal jobban mentek a hegyek, akkor még nem tudtam odaérni. Ezt követően minden nap jobban ment és próbáltam tartalékolni a sík szakaszokon, mert tudtam, hogy egy esélyem van Bükkszentkereszten.

És sikerült is győzni a körverseny királyetapján a hegyen…

VA: Mindent megtett a csapat, amit leírtuk a forgatókönyvben azt 100%-ig megvalósítottuk. Megterveztük, hogy mikor állunk előre és hány másodperc előnnyel érhet a szökés a hegy aljára, ami belülről nagyon nagy élmény, nekem is és a srácoknak is szerintem. Én ugye nem dolgoztam a szökés ellen, próbáltam még ott is pihenni a mezőny elején, a sorunknak a végén.

Marcival szerintem nagyon jól bírtuk a hegyet, az első próbálkozások után tudtunk szusszanni és tovább növelni a tempót, mivel nem szerettük volna, hogy körülbelül 25-en érjünk fel. Ott már tudtam, hogy hol tudok támadni, mert bejártuk egy héttel a verseny előtt az emelkedőt.

Bükkszentkereszten nagyon nagy tömeg állt, ami szinte felszívott a hegyre, nagyszerű élmény volt. Nem akartam megállni és bevárni a többieket, amíg csak tudtam elmentem, de tudtam, hogy fél perces előnyt nem lehet 25 km-en 6-10 ember ellen megtartani, ezért beálltam a sorba. Úgy értékeltem magamban, hogy ez jobb lesz mintha maxon mennék az 5 km-es kapuig egyedül, ott pedig megfogjanak és úgy legyek huszadik, annál ez az 5. hely sokkal jobb.

Majd következett a kazincbarcikai zárószakasz.

VA: A zárónap már történelem. Amit művelt a csapat, amit mindenki dolgozott értünk, a hideg kiráz most is tőle. Sajnos nem tudtam megnyerni a hegyi hajrát, mert a lengyel srác nagyon erős volt, ezért szomorú vagyok, de ahogy visszanéztem a felvételeket és néztem a társaim arcát, ahogy egymásért szenvedtünk, szerintem ez nagyon tiszteletreméltó, mindenki 100%-ot adott a maga részéről.

Gratulálunk a fantasztikus szerepléshez! Bátorfi Bélát kérdezem, hogy összességében hogyan értékeled a versenyt és szerinted mennyit segíthet a csapatnak a magyarországi és a Eurosport közvetítésnek köszönhetően a nemzetközi ismertség?

BB: Visszatérve a versenyre nem is az eredmények jelentik a legnagyobb örömöt, hanem a csapat egysége. Ez a hét ember gyakorlatilag egy emberként működött ezen a héten, meghaltak egymásért, mindenki félretett minden egyéni érdeket és csak a csapatérdek számított, úgy működtek, mintha együtt lennének évek óta. Lovassy Krisztián mondta, hogy messze a kontinentális szint felett teljesített a csapat – remélem nem sértődik meg, hogy kibeszéltem – ez tőle sokat jelentett. Én is úgy éreztem, hogy a csapat, mint csapat volt nagyon kiemelkedő.

A kérdés második felére válaszolva nem árulok el nagy titkot, hogy szponzorokkal nem állunk jól és az ismertségtől reméljük megmozdul valami. Várhatóan újabb, a csapatot jelentősen erősítő versenyzők is csatlakoznak hozzánk. Elég sűrűn csörög a telefonom, többekkel tárgyalunk is. Jövőre szerintem erősebbek leszünk.

A Szövetség szakmai és infrastrukturális fejlődése milyen pozitív hatással lehet a céljaitok elérésére?

BB: Egész őszintén, ebből még nem érzünk semmit. Az elnökségnek az az álláspontja, hogy profi csapat ne kapjon szövetségi támogatást. Magyarországon ugyanakkor nincs kerékpárszponzorációs piac, a szövetség pedig sok sportágfejlesztési pénzt kap, amiből szerintem lehetne erre költeni. Az látszik, hogy jelenleg nem bír el Magyarország két kontinentális csapatot, sem a szponzoráció, sem versenyző állomány szempontjából. A szövetségnek kellene segíteni valamilyen formában, de ez nyilván nem a mi döntésünk, így megyünk a magunk útján, ha lesz pozitív változás, annak örülni fogunk.

Az interjú elején elhangzott, hogy vegyes a csapat, hiszen többen a montiban is versenyeztek. Attila, hogy látod, megmaradhat ez a kettősség vagy hosszú távon marad az országút?

VA: A héten indulok Franciaországba montizni, tehát a két szakágban való szereplésem még párhuzamosnak mondható. Nagyon megszerettem ezt a csapatot, ezért kanyarodok az országúti felé, ez egyértelmű, ahogy a többiek is. Szerintem ez egy olyan csapat, amiért megéri sok mindent feladni.

Mi többen montisként nőttünk fel és az országút egy teljesen más világ. Személy szerint a tokiói olimpiára szeretnék még elmenni montisként, ehhez jövőre jól kell szerepelni a kvalifikációs versenyeken és Parti Andrissal kéne megszerezni a kvótákat. Remélem a szövetség igazságosan jelöli ki a kvalifikációs versenyeket, hogy csak a komoly versenyeken lehessen pontokat szerezni. Az olimpia gyerekkori álmom és egy TOP 15-ös olimpiai eredmény nagyon szép lenne, főleg magyarként, hiszen az ország nagyon olimpia centrikus.

Azt mondják, hogy például Peter Sagan többek közt a montinak köszönheti sikereit, neked segít a hegyi bringás tapasztalat?

VA: Szerintem az a montinak köszönhető, hogy Marcival mi ott tudunk maradni a síkon és a hegyeken mi tudunk a leggyorsabban közlekedni. A montinál nem lehet eljátszani – mint egy hortobágyi szakaszon – hogy beülsz a mezőnybe és beérsz velük a célba, ott az első métereken kapsz egy percet, ha nem nyomod maxon és ez nekünk nagy előny.

A montis olimpiai szereplést már említetted, az országúton viszont még nem beszéltél a céljaidról.

VA: Egy Grand Tour nagyobb álom, mint egy olimpia. Kezdem egyre jobban úgy érezni, hogy nem csak álom, hanem elérhető akár magyar versenyzőnek is kellő kitartással. Peák Barna is nagyon szépen szerepel a junior Touron. Nem kizárt, hogy előbb-utóbb induljunk egy három hetesen.

Utolsó kérdés: A Tour de Hongrie-ra érkező Alberto Contador feltűnően sokáig vendégeskedett a Pannon Cycling Team VIP részlegében. Miről beszélgettek, ha nem titok?

BB: Közös szponzorunkon, a Kométán keresztül kerestek meg minket Ivan Bassoval, akivel együtt működtetik a Contador Alapítványt és a Kometa Polartec csapatot, amely itt volt a versenyen. Több jövőbeni együttműködési lehetőségről beszélgettünk, többek között a Giro Big Start-jának Budapestre hozásáról, egy esetleges közös prokontinentális csapatról, és a Contador Alapítvány egyes programjainak a magyarországi megvalósításáról is. Ezek még csak tervek, de megegyeztünk, hogy rövidesen folytatjuk a megbeszéléseket és hamarosan újra találkozunk.

Pintér Ádám (bringasport.hu)