Szenzációs idővel nyerték a Downhill OB-t!
Elképesztő mikre képesek a hazai downhillesek, ha összejönnek. Az elmúlt években is már-már felülmúlhatatlan izgalmakat hozott a Downhill Országos Bajnokság, ahogy óriási csatákat vívtak meglepő teljesítményekkel, drámákkal, egészen apró különbségekkel, de idén megint tettek rá egy lapáttal, még ha nem is mindenki tudott rajthoz állni.
2018-ban az augusztusi hosszúhétvégén vették birtokba az eplényi síarénát a lejtősök, olyannyira, hogy rekord számú nevező, 209 fő körözött az ámos-hegyi pályán. Ez már önmagában is komoly látványt biztosított és ehhez jött hozzá, hogy néhány világkupa versenyző nevével is találkozhattunk a rajtlistán. Köztük a gyári Kellys-es rider, a szlovák Rastislav Baranek, aki igen előkelő helyeken képes bejutni a VK-k döntőibe, illetve Európa Kupát is nyert már. Szóval igazi csemege volt a nézők számára, amit ki is használt a nagyérdemű, rengetegen látogattak el a bakonyi völgybe, hogy megnézzék a versengést és szurkoljanak kedvenceiknek.
Augusztus 17-én pénteken a gyalogos pályajárás után már kezdődött is az első edzés, ismerkedtek a bringások az idei évre épült új szakaszokkal, új pályaelemekkel. Összességében úgy gyorsult a nyom, hogy hosszban több lett, azaz hasonló időkre lehetett számítani, mint tavaly. Főleg a hegyoldal felső felében készültek változtatások, de alul is alakult át néhány ív és jelentősen több szikla is bekerült az alsó épített sziklakertbe.
Szombaton már látszott, hogy nagy örömünkre a mezőny folyamatosan fejlődik, sokkal többen teljesítették a technikailag nagyobb kihívást jelentő új elemeket is, köztük a Liszi Attiláról elnevezett új ugratót is. Az erdőben található rézsűs gyökerekre anno Attila nem a mostani hat méteres távolságból ugrott, hanem egészen pontosan 13 (tizenhárom!) méterről repült be egy korábbi híd felhajtó ívéről. Abszolút a beteg kategória, nekünk halandóknak teljesen elegendő ez a hat is!
Ha már Liszi Attila neve felmerült, tavaly egy egyszeri alkalom kedvéért rajthoz állt az OB-n, de idén sajnos egyéb elfoglaltsága miatt ezt nem tette. Bízunk benne, hogy a jövőben azért láthatjuk még, nem esélytelen!
A bajnoki címért folyó versengésből Keresztes Péternek is ki kellett szállnia, még mindig használhatatlan a kézfeje az olaszországi Európa Kupán elszenvedett ujjsérülése miatt. Becsületére legyen mondva, hogy megpróbálta több módon is, például a markolat átalakításával vagy sínbe tett nyújtott gyűrűsujjal, de néhány kör után be kellett látnia, hogy nem fog menni, ugratni abszolút nem lehetett vele. Ezek után azért még másfél napig láthattuk őt a pályán gurulgatni, párját, Vincze Lizit segítette a legjobb, leggyorsabb nyomok begyakorlásában.
A szebbik nemhez érkezve, a kategória idén összesen nyolc főt számlált, ami úgyszintén óriási öröm, emlékezzünk, hogy volt, amikor csak egy elszánt hölgy gyűjtötte a kilómétert az OB-n. Toronymagas esélyesként a visszatérő Megyaszai Lilla hozta is a mondhatni kötelezőt a döntőben, abszolút értékelésben is szép idővel lett a downhill szakág 2018-as női Országos Bajnoka. Külön megsüvegelendő ez, hiszen Lilla már a második kanyarban úgy megütötte egy kőben a pedálját, hogy végig ferde tengellyel kellett mennie és tudjuk, hogy az eplényi nyom nagyon sűrű, folyamatosan történik valami. Második a női legenda Boér Júlia „Indián”, aki jelenleg az ausztrál junior válogatott edzője és 18 éve nem indult az OB-n. A svájci világbajnokság miatt érkezett Európába, és inkább jött pár héttel korábban, így részt tudott venni a versenyen. Harmadik a még mindig rettentően fiatal Bokros Csenge Anna lett, negyedik pedig az alsó részen egy bokorban tiszteletkört tevő Vincze Lizi. Őt követte a tavalyi bajnok Seffer Judit, majd Reichardt Ágnes. A többiek a futamokban már nem álltak rajthoz, de úgy néz ki a sérült László Hajninak sem lett nagyobb baja, megúszta zúzódásokkal a szombati esését, vasárnap már nézőként láthattuk is a pálya mellett.
A szombat délutáni Pro Run-on még csak az érvényes versenyzői engedéllyel rendelkezők mehettek mért kört, de vasárnap már a két nyílt kategóriában is jöttek az időeredmények. A merevfarú kerékpárosoknál Hódi András rajt-cél győzelemmel vitte a kategóriát brutális széles kerekeivel, mögötte Ráti Miklós, majd Klempa Roland végzett.
Az elmúlt négy évben (ebből három Merev) győzelemmel záró Németh Ádám idén a fullysok között, azaz Open-ben indult és kíváncsian vártuk, hogy ötre tudja-e gyarapítani ezt a lehengerlő sorozatot. Tudta, hogy nem lesz egyszerű dolga, hiszen a kategória idén 138 főből állt, köztük „régi” nagy nevekkel és feltörekvő ifjoncokkal. Hihetetlenül szoros csatát vívtak a srácok, az első hat két másodpercen belül végzett, az első három pedig mindössze 33 századra egymástól. Többen is hibáztak a kiszáradó poros pályán, legjobban talán Vér Szabolcs sajnálhatja, aki a felső részen esett és még így is legjobb alsó szektort jötte, 5,6 mp-re a győzelemtől.
Ha már Ádám sorozatáról szó esett, akkor meg kell említeni a legenda Krizsák Jánosét is, aki 2013 óta minden évben dobogón állt, egytől háromig volt benne már minden. Openben (ahogy Juniorban és Elite Férfiben is) öt fős a dobogó és Jani egy újabb helyezéssel gyarapította ezt a pódiumos sorozatát, ezúttal negyedik lett. Alul ő is nagyon jót jött, tizedekre elmaradva csak Szabitól, a felső részen múlt neki is a győzelem vagy a magasabb fellépő az eredményhirdetésen. Ádámmal mi lett? Ő pont Jani mögött végzett, azaz dobogós sorozata megmaradt, de ezúttal nem fénylett érem. Harmadik az időmérőt behúzó Zügn Olivér lett, előtte pedig egy fiatal, de máris visszatérő versenyző. Nem más, mint korábban két éven keresztül Junior válogatott Tóth Péter. Épp, hogy csak kapott egy tesztbringát a versenyre, gyorsan benevezett, majd kezdődött is az ismerkedés a pályán. Elmondása szerint az elején az ugratókat se akarta ugrani, de végül egészen a második helyig gyorsult (vissza). Bízzunk benne, hogy jövőre aktívabban is visszatér, már az Elite-ek között, Peti igazi vidám színfoltja ennek a „downhilleseknek” nevezett kiváló közegnek. A borsodi srácnál is előrébb végzett (azaz legelöl) az ország teljesen másik részéből érkező Galavits Tamás és kisebb meglepetésre, de annál nagyobb örömmel ölthette magára az első helyért járó piros-fehér mezt.
A harminc pluszos Mastereknél párharccá alakult a bajnoki csata, Cser Máté és Vígh-Kiss Gábor „Csope” között. Utóbbi a Pro Run-on esett, majd az időmérőjéhez képest bő négy mp-t javítva kopogtatott be Máté ajtaján. Máté viszont nagyot nem hibázott és éppen csak két percen kívül maradva, viszont négy tizeddel Csope előtt végezve bajnoki trikót kapott. Harmadik Sebestyén Krisztián lett, aki szoros csatában lett volna Papp Norberttel a bronzéremért, de Papszi az utolsó ugrató előtt mindenhol járt, tökön-uborkán, csak éppen a pályán nem, így egy szerény DSQ került a neve mellé a listán és kötögethették vissza szorgalmasan a pályabírók a szalagot és szúrhatták a stanglikat.
Idén összesen tizenegy fő tudta megugrani a két perces álomhatárt. Hét versenyző Elite-ben, négy pedig Juniorban mondhatott magáénak egyessel kezdődő időt a hétvége valamelyik futamában. A fiataloknál a legnagyobb meglepetés Cseh Martin volt közülük, aki épp a legjobbkor tette ezt meg és vívta ki magának 1:59.508-as futamával a harmadik helyet. A Pro Run-on és az időmérőn még mondhatni közel sem volt ehhez, de a döntőt nagyon odarakta! Ki is jött neki a lépés, nem úgy, mint másoknak, nagyon sok hiba volt a „szeleburdi” ifjoncok döntő futamaiban. Többek közt Török Richárd, Füzesi Mátyás, az időmérő negyedik Szabó Boldizsár és még a tavalyi bajnok Ferenczi Marcell is esett. Valószínűleg nem tudott volna idén odaérni a bajnoki helyre, de úgy tűnik a könyörtelen sors visszavette tőle azt, amit tavaly Muszula Balázs kanyaron átesése alkalmával odaadott. Balázs idén nagyon higgadtan ment a harmadik Junior címéért, mindhárom hétvégi futama hat tizeden belül volt, maradt is benne persze, de idén még egyszer (utoljára) kellett neki az a Junior mez. Jövőre a felnőtteknél folytatja és a magyar abszolút harmadik helyezése egyből megremegtetheti az idősebbek lábát. Második a szintén stabilan teljesítő Giebiszer André lett, negyedik Balázs csapattársa, a még U17-es Szász András. Mögötte ismét képzeletbeli kategóriát ugrunk, hiszen a dobogó melletti 5. helyre az U15-ös Kellys Factory Team-es Noel Danko-t hívták ki.
Az esemény csúcspontja, azaz az Elite Férfiak döntője volt már csak hátra. Keresztes és Liszi nélkül, de gyarapodva három szlovák kiválósággal, Peter Marcina-val, Lubos Stano-val és a Pro Run, illetve az időmérő elsőjével Rastislav Baranek-kel. Magyarok közül hármas csatára lehetett végül számítani, ami már a Pro Run-on elkezdődött. Akkor még Palotai Gábor, Zámbó Dávid, Lenthár Gábor sorrendben, ami az időmérőre pont meg is fordult. Így cserélgették egymást a másodiktól a negyedik helyig.
A döntőben Palla Gergő jött be először két perc alá, rögtön egy 58-as idővel állt az élre. A szlovákokig nem is tudtak a közelébe kerülni, Marcina is csak két másodpercre tőle. Következett Lubos Stano, aki a Pro Runon esett akkorát felül, hogy széttörte a térdvédőjét, majd az időmérőn a cél előtti utolsó erdős kanyarban feküdt meg látványosan. Tudni lehetett, hogy ha összerakja, akkor nagyot fog menni, ugyanis egészen addig az abszolút legjobb felső szektor az ő kvalisa volt. A döntőben pár tizeddel elmaradt attól, de csak pár tizeddel és alul is jót tudott jönni, három mp-vel vette át a vezetést „Güzütől”. Lubos viszont egyből mondta, hogy nem volt egy jó kör és számítani lehetett rá, hogy még ezzel az idővel sem fog megmaradni a hot seat közepén. Őt követve Jelenszky Bálint és az idén világkupán is debütáló Vikker Marcell is hibázott, azaz már csak a bajnokaspiráns trió és Rastislav Baranek volt hátra. Elsőként közülük a címvédő Palotai Gábor volt a pályán, részideje néhány tizeddel már jobb is volt szlovák versenytársánál. Előnye a célra már közel két mp-re hízott, de már aggódhatott is, mert Győri Kristóf, az OB már megszokott speakere nagy hangerővel jelentette be Zámbó splitjét, ami jobb volt Gáborénál. Felül még hibázgatott is Dávid, de alul kijöttek a dolgok, egészen a célterületről már jól látható sziklakertig. Ott ugyanis átesett a kormányon és elúsztak az esélyei a harmadik bajnoki címére.
Zámbó Dávid döntő köre eséssel:
Ekkor már páran elkezdtek gratulálni a címvédéshez, de ideje korán, hiszen Lenti még pályán volt, igaz nyolc tizeddel Gábor mögött a féltávon. Nagyon jól tudjuk már, hogy a pálya alsó felében is bármi megtörténhet és a tavalyi Masters bajnok lőtte is, ami csak a csövön kifért, annak ellenére, hogy pénteken még kisebb agyrázkódása is volt egy esés következtében. Nagyon szorosnak látszott, de végül nem tudott hozni Gábor idején, bejött mögé közvetlenül. Itt eldőlt a bajnoki cím sorsa, de a hangulat nem csillapodott, sőt! Megtudta a célterület környékén szurkoló népes közönség az Európa Kupa győztes részidejét, ami minden eddiginél még másfél másodperccel jobb volt! Elképesztő tempóban érkezett a szlovák kiválóság, a sziklakert utáni erdőbe érve végig fent a rézsű tetején, hogy a lehető legjobb ívről vegye belülről a híres lefordulós tuskót. Őrületes tempóban szelte át a célvonalat, három és fél másodperccel a Magyar Bajnok előtt, egyedüliként 1:50 alatt. Hihetetlen teljesítményt láthattunk tőle, érdemes megnézni döntő futamát, végigfolyt a pályán, semmi megtorpanás még a lassabb technikás részeken sem.
Rastislav Baranek győztes döntő köre:
Rasto nem is rejtette el örömét: „Ez volt az első versenyem Magyarországon és nagyon izgatott voltam. A pálya nem volt nagyon hosszú, úgyhogy kezdettől fogva tudtam, hogy nehéz lesz vasárnap stabil és gyors kört futni. Nagyon jól éreztem magam egész hétvégén, megnyertem a mért edzést és az időmérőt is, de még mindig tartogattam egy kis időt a döntőre. A rajtban azt mondtam magamnak, hogy mennem kell egy tiszta kört és ezt is tettem, hiba nélkül, mindenhol keményen tekerve. Hogy őszinte legyek, meglepődtem az időmön, jobb volt, mint amire számítottam és egy tökéletes befejezése lett a hétvégének. El se tudom hinni, hogy hány ember jött el megnézni. Az idő, a szervezés, a szép fotók, az eredményhirdetés mind félelmetes volt. Hatalmas köszönetet szeretnék mondani Gács Péternek, hogy meghívott minket és mindenkinek, aki segített abban, hogy ez az esemény ennyire jó legyen. Találkozunk legközelebb!”
Az eredményhirdetésen rengeteg vidám arcot láttunk a tömegben, született sok meglepetés, de egy címvédés is Palotai Gábor személyében. A díjazottakon kívül még jó páran vihettek haza értékes nyereményeket, melyeket a célba érkezők között sorsoltak ki, köztük egy DJI Spark drónt és egy Saint hajtókart is!
Mindenkinek köszönet jár, aki bármilyen formában részt vett az eseményen, ezzel hozzátéve ahhoz, hogy ilyen fergeteges hangulat költözzön be ismét a szűk eplényi völgybe! Idén még több nézővel és résztvevővel zajlott a lejtősök bajnokavatása elmúlt hétvégén, minden évben fel is tesszük a kérdést, hogy lehet-e ezt felülmúlni és eddig valahogy évről-évre sikerült is. Nem lehet kijelenteni, hogy a hangulat továbbra is fokozódik, mert elképesztő méreteket ölt már, de azt, hogy jövőre látunk egy unalmas OB-t azt teljes nyugalommal kizárhatjuk!
