Akiknek kedvez a kőkemény pálya

Dina Márton és Valter Attila nagyszerű eredményt értek el az országúti Európa-bajnokságon. Dina 8., Valter 9. lett az U23-as mezőnyversenyen. Peák Barnabás az időfutamon mutatott kimagasló teljesítménye után itt is a mezőny első harmadában végzett, a 48. helyen tudta befejezni a 140 kilométeres versenyt. Összességében elmondható, hogy a magyar U23-as fiúk remek EB-t zártak.

A csehországi Zlín környékén kijelölt pálya különösen kemény volt, a Pannon Cycling Team versenyzőinek kimondottan jól jött a mountain bike-os képzettség is. Hazaérkezésüket követően az EB-n történtek mellett az országúti és a mountain bike szakágban nyújtott párhuzamos jó teljesítményről is beszélgettünk a srácokkal:

BringaSport: Kezdjük a versennyel, hogy képzeljünk ma el egy országúti Eb-t, milyen mezőnyben kell versenyezni?

Dina Márton: A dánokon és briteken kívül mindenki ott volt a rajtnál, 47 országból, aki csak számít Európából, olyanok, akik már WorldTour-ban vagy Pro Continental szinten versenyeznek, a Cofidisből, Burgos BH-ból, vagy éppen az Ag2R-ből. A svájci srác, aki nyerte, a Sunweb fiókcsapatában teker, jövőre már a WorldTour csapatban folytatja.

A 10 és fél kilométeres kör is elég nehéz volt, de ez nekünk feküdt is. Rögtön egy 6-700 méteres macskaköves emelkedővel kezdődött, majd minimális lejtő rossz minőségű úton. Ezután egyből kezdődött egy 8 perces mászás, az eleje lankásabb, a közepén volt 10%-os rész, a vége minimálisan ismét kilankult. Utána elég hosszú lejtő hasonlóan rossz minőségű úton, majd 3 kilométer sík a célig.

BringaSport: Mi történt a futamon?

Dina Márton: A verseny elején voltak próbálkozások, voltak is szökések, aztán körülbelül a 3. körtől a szlovén válogatott átvette az irányítást. amikor ők elfogytak, kezdődött a lószparádé. Volt egy minimális megtorpanás amikor elment egy francia és egy olasz versenyző, akkor ugrottam fel rájuk én is, ezután megtorpant teljesen a mezőny, úgyhogy el is engedtek minket közel egy percre. Utána jöttek fel ránk páran hátulról, körülöttem úgymond cserélődtek a versenyzők, én elöl tudtam maradni. A cél előtt egy kilométerrel értek utol hárman és a sprinten utolsóként jöttem be, 8. helyen.

BringaSport: Mik az elvárásaitok egy ilyen komoly nemzetközi verseny előtt?

Valter Attila: Velem egy nagyon érdekes dolog történt, Fetter Erik reggel fél hétkor a verseny reggelén azt írta, hogy megálmodta: kilencedik leszek. Ezen egy nagyon jót nevettünk, ezek alapján bíztam a top10-ben, de írtam azt is, hogy ilyen csúnyákat ne álmodjon, ennyire lenéz engem…

Nyilván amikor reggel az ember odaáll a rajtba 160-170 hasonlóan erős ember közé, először inkább bizakodunk, hogy már az se rossz, ha befejezzük értékelhetően a versenyt… Láttuk, hogy a többi válogatott társunknak, junioroknak vagy lányoknak a befejezéssel is voltak gondok.

Brutálisan nehéz volt a pálya, és ahogy körről körre fogytak el az emberek, úgy nőtt a motiváció is. Amikor Marci elment, már csak egy kisebb mezőnyben tettem a kereket és innen is minden körben 5-en leszakadtak, a végére már csak 10-en maradtunk nagyjából. És innen tudtam még kicsit újítani a meredeken az utolsó körben. Egy hosszabb meredek részen még láttam is Marcit – azt a a bolyt, amivel ő ment – és az előtte lévő sort is a távolban. A végén mindösszesen 14 másodpercet kaptam, úgyhogy ez nagyon motivált, hogy ilyen közel lehetek a trikóhoz. Megtettem mindent.

BringaSport: Egymást is képesek vagytok motiválni a csapatban? Kívülről megnyerő a csapatotok szellemisége, látszik az összetartás, ráadásul bárhol indultok (akár Eb-n, vb-n), nem a „futottak még helyezések”, megszerzése a cél, hanem komoly célokat tűztök ki…

Valter Attila: Abszolút motiváljuk egymást, hiszen ha én megyek elöl, Marci is nyomja, mert tudja, hogy van olyan erős, mint én. Ha Marci megy elöl, akkor én is elhiszem, hogy kibírom, ha ő van szökésben, akkor tudom, hogy a mezőnyben ki kell bírnom… Lehet, hogy ha most ő nincs az élbolyban, akkor azt hittem volna, hogy ez nagyon nehéz most itt a 9-10. hely környékén, és akkor megelégszem a 15, hellyel is… Úgyhogy motiváljuk egymást és még fogjuk is!

BringaSport: MTB XCO szakágban is fej-fej mellett versenyeztek és ebben is sikeresek vagytok, de sokan furcsállják, hogyan lehet mindkét szakágat egyszerre magas szinten művelni. Most az eredmény titeket igazol, meséljetek erről kicsit a felkészüléstől kezdve!

Dina Márton: A szezon elejét egy elég hosszú országúti blokkal nyitottuk, hétről hétre országúton versenyeztünk és a magyar V4-gyel zárult le ez az időszak. Utána jött egy hosszabb montis blokk és most az ob-val egy teljesen vegyes időszak közepén vagyunk: egy monti, egy országút, egy monti, egy országút…

Elkezdődött májustól az olimpiai kvótafutás, montiban is bizonyítani kell, szerezni kell a pontokat, ami sikerült is, még vezettük is egy hónapig a nemzetek rangsorát. Sokan mondják, hogy ezt így nem lehet, meg úgy nem lehet… Tény, hogy nem egyszerű összefésülni a versenynaptárat, ez a legnehezebb, kicsit más a versenyzés, de mindkettőhöz hozzászoktunk és az eredmény is minket igazol. Mi elhisszük, hogy lehet, és úgy látszik, hogy tényleg lehet!

BringaSport: Mountain bike versenyhetek közben normál esetben kevés a kilométer, hogyan tudjátok eközben mégis fenntartani a nagyobb volument is?

Dina Márton: Nyilván mivel nem versenyzünk országúton olyan sokat, nincs 5-6 körversenyünk, montiban pedig csak egy verseny van egy hétvégén (vagy max kettő), ezért hét közben mi rendesen edzünk. Kedd-szerda-csütörtök edzés, van egy pihenő, pályajárás és verseny. Országúton inkább 3-4 napon keresztül ül a mezőnyben az ember és gyűjti a kilométereket, ezzel minden nap edz és formát épít úgymond. Mi kénytelenek vagyunk a hét közben is komolyabb edzéseket végezni.

Két-három ténylegesen nagyon fontos mtb-verseny van, amire próbáljuk kiélezni magunkat: Eb, vb és pár világkupa. Nyilván kiemelt egy ob is, vagy egy másik világkupa, de nem biztos, hogy azokra olyan szinten rápihenünk. És az nem is biztos, hogy az a jó, van úgy, hogy edzésből megyünk és úgy is kiadja.

BringaSport: Mi a terv a szezon további részében?

Valter Attila: Most következik a mountain bike XCO ob Sopronban, aztán a monti Eb Grazban, ahol már versenyeztünk és jól is mentünk az osztrák pályán, úgyhogy nagyon várom! Ha ez a forma kitart, jó verseny lehet. Utána romániai C kategóriás mtb verseny, utána Tour de Hongrie. Utóbbi kiemelt fontosságú, szeretnénk jó eredményeket elérni, de edzésképpen is tekinthetünk ere a versenyre. Sajnos a sík szakaszokon nem biztos, hogy tudunk nyerni, egy sík verseny nem nekünk kedvez, mi inkább az emelkedőkön vagyunk erősek. Utána lesz egy monti világkupa Franciaországban, Marci kint marad Livigno-ban a magaslat miatt, én pedig hazajövök egy magyar és egy horvát nemzetközi versenyre, majd indulunk a monti vb-re Lenzerheidébe. Utóbbi szintén kulcsfontosságú.

Szeptember elején szlovák kör, ahol szintén nagyon jól kéne menni ott, hiszen rengetegen figyelik, a Quick Step és Bora menedzserei például. Ott lesz akár 8-10 prokonti sor, két hegyi befutó, elég hegyes szakaszokkal, talán meg tudjuk magunkat mutatni. A szlovák kör egyben felkészülés is lesz az innsbrucki vb-re, ami – ha a mostani Eb-eredményből indulunk ki – ugyanúgy fekszik majd nekünk a hosszabb hegyes körpálya miatt. Ha hasonló top10-es eredményt tudnánk elérni, szerintem tárt karokkal fogadnának minket még neves csapatokban is!

BringaSport: Drukkolunk, hogy így legyen, köszönjük az interjút!

Peák Barnabás rövid nyilatkozatában szintén kiemelte, milyen kemény körülmények között kellett versenyezni a vasárnapi mezőnyversenyen, az időfutamon pedig bajnoki győzelme után még jobbat várt magától: Nem éreztem jónak a kronót, az első tízben akartam végezni, nem örülök neki annyira. A mezőnyverseny: 3300 méter szintemelkedés, 35 fokban, ehhez többet nem tudok mit hozzáfűzni. Ennyi ment, nyilván mindkét versenyen a maximumot mentem.