Hírek
-
BMX Freestyle
A Garden Skatepark tábor és verseny
Július 9-én megrendezésre került a táborunk végén a megszokott házi versenyünk,ezúttal nagyobb létszámban mint tavaly,…
Bővebben » -
-
-
-
Szabályzatok
A BMX Freestyle szakágról
BMX történelem
A BMX Freestyle sport (Park, Dirt, Street, Flatland) világszerte egyre népszerűbb, egyre többen használják sporteszközként a “kis” kétkerekűt. Egyes felmérések szerint kezdik elfogadni sportként hazánkban is, nem beszélve arról, hogy a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség nemrég javaslatot tett az Olimpiai Bizottságnak, hogy a BMX Cross után vegyék fel a Freestyle-t is az ötkarikás játékok közé.
A BMX sport a legtöbb újkori sportághoz hasonlóan az Egyesült Államokból származik. Azok a tehetséges fiatalok, akik nem rendelkeztek megfelelő anyagi háttérrel a motorkrosszozáshoz, egy könnyen kezelhető, fordulékony kerékpárral próbálták leutánozni azt, amit motokrosszos társaik műveltek. Ebből származtatható a BMX név is, melynek első betűje a „B” a kerékpárt, az „M” a motort és az „X” a kettő keresztezését jelenti.
Kezdetben (1970) a motokrossz pályákon gyakoroltak, majd később ezek mására saját nyomvonalakat építettek. A BMX egyre jobban fejlődött, egyre népszerűbb lett, a versenyzők pedig egyre ügyesebbek. Akadtak olyanok, akik nem elégedtek meg a cross-pályák nyújtotta lehetőségekkel, a gördeszkásokhoz hasonlóan elkezdtek betonból épített íveken próbálkozni, különböző trükköket gyakoroltak a döntött falakból kirepülve, ezek voltak a „freestyle” műfaj kezdetei (1980). Mint minden egyéb sport ami fejlődik a BMX is tovább törte az utat magának, népszerűségének köszönhetően a legügyesebb bringásaok összeálltak, és szponzoráció, vagy pénzjutalom kedvéért bemutatókat szerveztek. A freestyle volt a bizonyíték, hogy a BMX önmagában is megállja a helyét, nem egyszerűen csak egy kiegészítő sportág néhány szegényebb gyerek számára.
Az innováció egy részeként lett később a „Street” is különálló műfaj a kétkerekűsök táborában. A mutatványokhoz a cross-pályákon és a rámpákon kívül már az utcán található kitüremkedéseket és döntött falakat használták segítségül (1988).
Eleinte minden BMX-es az összes műfaj mozgásanyagát egyszerre gyakorolta, napjainkban erősen elhatárolódnak egymástól. Vannak, akik kifejezetten az utcán gyakorolnak (street), azok, akik az ugratás élményét és a levegőben kivitelezett trükköket részesítik előnyben (dirt, park), és azok, akik sík területeken az egyensúlyi helyzetekben biciklijüket és önmagukat forgatják saját tengelyük körül (flatland). Ők együtt a freestyle BMX-esek.
Napjainkra a BMX jócskán kinőtte magát. A Cross műfaj olimpiai szám lett, a Freestyle pedig külön iparág. A legnagyobb versenyek világszerte stadionokat töltenek meg nézőkkel, a legjobb sportolók példaképek és szupersztárok lettek. A növekvő tömegbázisnak és médiaszereplésnek köszönhetően megjelentek a legnagyobb multinacionális cégek is, és komoly összegeket fizetnek azért, hogy logójukat feltüntessék a versenyzők ruházatán vagy a versenyek helyszínén. A többi népszerű sport mintájára a BMX is üzlet lett, melynek hatásaként a profi sportolók hivatásként űzhetik azt, amit a legjobban szeretnek.
BMX műfajok
Park
A Park műfaj kialakulását a speciális sportpályák: a „skateparkok” megjelenése eredményezte. Kiépítése (relatív) költséges, viszont nagyon sokoldalúan lehet használni. A BMX-en kívül gördeszkásoknak, görkorcsolyásoknak és rollereseknek is gyakorlóhelyként szolgál. A skatepark készülhet fémből, fából vagy betonból, attól függően, hogy kültéri vagy beltéri használatra szánják.
Pályaelemek:
Általában négyszög alapú területen „elemeket” állítanak fel. Minden elem más és más lehetőségét nyújtja egy adott trükk vagy ugrás kivitelezésének. Az elemek úgy vannak elhelyezve a skateparkban, hogy a sportoló lehetőleg egy lendülettel minden elemet ki tudjon használni.
A legalapvetőbb elemei egy skateparknak:
Negyedív (quarter pipe): egy olyan elem, mely az ég felé repíti a Bmx-est, aki a negyedívből kirepülve trükköt csinál, majd visszaérkezik rá.
Ugrató-doboz (funbox): egy ugrató, melynek az ívéből a BMX-es félig az ég felé, félig pedig a leérkező felé repül, közben trükköt csinál, majd ezt követően leérkezik.
Csúszó korlát (rail): egy korlát, mely szinte teljes mértékben az utcai korlátok mására készül, ezeken a különböző „peg”-ek használatával lecsúsznak a sportolók.
Dirt / Trails
Az ugrások, a levegőben eltöltött idő („air time”) van a középpontban.
Dirt:
A dirt ágazatban a trükkökön van a legnagyobb hangsúly. A cél, hogy az elugrást követően egy minél nehezebb trükköt mutassanak be a levegőben, majd a leérkezőn gurulással tovább tudjanak haladni. A versenyeken pontozással döntenek a trükkökről, trükk-sorozatokról, a szakértőkből álló zsűri pontozza az indulókat, figyelembe véve a versenyző stílusát, a trükk nehézségét, és a “trükk-repertoárt”..
Trails:
Itt az ugratók sokkal technikásabbak, ezáltal a trükk másodlagos tényező. Az ívhez képest a leérkező sok esetben 90 fokban van, kanyarokkal, lejtős, emelkedős részekkel tűzdelt a pálya, komoly kihívást jelentenek a mérnöki pontosságú ugrások. Napjainkban a két műfaj sokszor összefolyik.
Pálya: A dirt\trails pálya a legtöbb esetben földből készül (a mobilitás miatt ritkán szokták fából\fémből építeni az elemeket). Áll egy indítóból, ez kb. 10-15m-es szakasz, ahol a BMX-es lendületet szerezhet. Az ugrató első része egy „ív”, ennek segítségével kerül a levegőbe a bringás. Az ív után pár méterrel van az „érkező”, ez biztosítja a gördülékeny leérkezést a levegőből. Ezek a pályák azért népszerűek, mert egy ásón, egy lapáton és egy kihasználatlan földterületen kívül semmire nincs szükség a kivitelezéséhez.
Vert (nagy félcső)
A nagyfélcső az egyik legősibb műfaja a freestyle bmx-nek. Két, egymással szemben álló negyedívből áll, melyeknek legfelső része függőleges (innen a “vert” kifejezés). A legtöbb félcső fém vázra épül, fa borítással. Az ívek 2,5m – 3,5m magasak. A félcső használója folyamatos “pumpálással” tartja meg lendületét, az ívekből kiugorva különböző trükköket mutat be.
Street
Olyan BMX-esek kezdtek el az utcán biciklizni, akiknek más lehetőségük nem volt a gyakorlásra, nem voltak sem cross-pályák, sem dirt ugratók, sem pedig skateparkok a közelükben. A Street (utca) Bmx-esek a köztereken keresik meg a gyakorlásukhoz szükséges feltételeket. Alapvetően a különböző lépcsőkön ugratnak le és fel, használják a korlátokat (lecsúsznak rajtuk a kerékpárral), de az utcán lévő kiemelkedések, döntött falak, íves építmények mind egy kreatív „Street hely” részei lehetnek. Többnyire olyan helyeken elterjedt formája a BMX-nek, ahol nincsenek erre a célra kijelölt pályák.
A BMX-esek negatív megítéléséhez sajnos nagyban hozzájárul, mivel sok kívülállónak egyedül a rombolás szúr szemet mikor látja, hogy egy-egy biciklis a járdákon, lépcsőkön mutatványozik. Sok bmx-es számára a speciális pályák hiányában ez az egyetlen módja a gyakorlásnak.
Flatland
A BMX sportban a többi ágazattól nagy mértékben eltérő műfaj. A nagy ugrásokat, magas repüléseket és gyors előrehaladási tempót mérnöki pontosságú trükk-sorozatok kivitelezésével helyettesítik. Egy kb. 5m x 5m-es területen mutatják be az egymásba szőtt mozdulatokat, a hangsúly a különböző egyensúlyi helyzeteken és a kerékpár gurulás-közbeni forgatásán van.