Immáron 114. alkalommal vágott neki a mezőny az év első monumentumának a La Primavera klasszikusának, azaz a Milánó-Sanremo egynaposának. A 294 kilométeres táv ezúttal is egy túlélőversenyre hasonlított, a penzumban a Passo del Turchino emelkedőjével, a Capikkal, majd a befutóhoz közeledve a Cipressa és a Poggio dombocskáival.
A rajtot követően szinte azonnal kialakult a nap elmenése, a szökés legnagyobb előnye mindössze bő három perc környékén tetőzött, miközben a főmezőny élén nagyrészt az Alpecin-Deceuninck, a Jumbo-Visma és a Trek-Segafredo csapatai diktálták a tempót – a holland sorban a magyar bajnok Valter Attilát is láthattuk dolgozni.
A Cipressához közeledve egyre idegesebbé vált a főmezőny, ezt tökéletesen szemléltette egy bukás, valamint az, hogy közben olyannyira megnövekedett a tempó, hogy megfogták az elmenést. A Poggiohoz egy viszonylag nagy létszámú csoport érkezett meg együtt, az emelkedőn aztán az UAE Team Emirates tempóváltása rostált először, majd Tadej Poagacar (UAE Team Emirates) indult, akire csak Filippo Ganna (INEOS Grenadiers), Wout van Aert (Jumbo-Visma) és Mathieu van der Poel (Alpecin-Deceuninck) tudta tenni a kereket. Utóbbi a hegytetőn tovább is ment, minimális előnyre szert téve a lejtmenet kezdetén, amelyet meg is tudott tartani, így a holland sztár győzelmével ért véget az év első monumentuma.
A verseny egyetlen magyar résztvevője, Valter Attila a Poggio kezdetén még az első csoportban tekert, végül a 34. (+ 32 mp) lett, ezzel újabb tíz UCI világranglista pontot gyűjtve.
“Elég gyors napom volt, egy tök jó szökés jött össze a mezőny számára – mondta az M4Sport helyszíni stábjának nem sokkal a célba érkezést követően Valter Attila. – Az utolsó száz kilométer gyakorlatilag egy sprint felvezetés volt, ott pedig már nagyon kellett figyelni. Ahogy leértünk a tengerpartra, végig nagy hátszélben tekertünk, gyakorlatilag ötven-hatvannal haladtunk, úgyhogy elég nagy volt a tempó. Természetesen nem vagyunk csalódottak, hiszen ismét sikerült egy dobogót elhozni az első monumentumról, erről az óriási versenyről, de természetesen nyerni jöttünk. Nem volt rajtunk extra kényszer, így is elég jól alakult a szezon eleje, de mi mindig nyerni szeretnénk. Lehetett volna jobban versenyezni a részünkről, és akkor talán több esélyünk lett volna nyerni. De pont ettől jó ez a csapat, és ezért szeretem, hogy most le fogunk ülni és meg fogjuk beszélni, hogy kinek mit kellett volna másképp csinálni. Én biztosan többet tudtam volna hozzátenni a győzelemhez.”
A folytatást illetően Attila elmondta, hogy elég sokat versenyzett Olaszországban, ezért most nem marad, visszautazik Andorrába, felkészül a Baszk Körversenyre, amelyen a dán Jonas Vingegaard lesz a csapatkapitány. Hozzátette: a nagy célja, hogy a klasszikusokon jól szerepeljen.