Vége a Csipkerózsika-álomnak

Vége a Csipkerózsika-álomnak, életre kel a bringások által „B-licenc” néven régen várt szabadidős sportolói kártya. Az MKSZ elnöksége napirendre vette a szabadidősport témáját, nevezetesen azt a kérdést, hogy miként lehetne kiaknázni, és a versenysport javára hasznosítani a szabadidősportban rejlő potenciált. Princzinger Péterrel, a szövetség elnökével és Bogdán Csabával, a szabadidős szakág vezetőjével beszélgettünk a tervekről.

A cycling-for-all szerteágazó kérdéskör, ezen belül „örökzöld” téma az ún. „B-licenc”. Induljunk onnan, hogy egyáltalán kit tekintünk szabadidős sportolónak?

Princzinger Péter: A kérdést úgy a legegyszerűbb megválaszolni, ha a szabadidős sportolót elhatároljuk a „licence-es” versenyzőtől és a „hobbi” kerékpárostól. A „licence-es” versenyzőtől (aki a szerződése szerint lehet hivatásos vagy amatőr sportoló) a szabadidős sportoló abban különbözik, hogy nem feltétlenül van klubja (más szóval nincs feltétlenül leigazolva valamely klubnál), és a versenyeken nem a bajnoki eredmény vagy a ranglista helyezés megszerzése céljából áll rajthoz, hanem önmagáért, a versenyzés élményéért. A szabadidős sportoló nem azon töri a fejét, hogy hogy fog a bajnokságban minél jobb helyen végezni, hanem az alapján állítja össze az éves versenyzési tervét, hogy melyik versenyen van kedve részt venni. Adott esetben különböző szakágak versenyein áll rajthoz, évente 3-4, vagy akár 10-12 alkalommal.

Bogdán Csaba: Ugyanakkor nem hobbi kerékpárosról, nem kerékpáros kirándulóról van szó. A szabadidős sportoló célja nem pusztán a táv teljesítése, mint mondjuk egy teljesítménytúra esetében, hanem a versenyben való részvétel, amely egyben motiváció is. Olyan emberekről beszélünk, akik az életükbe beépítették a kerékpározást, mint szabadidős sportot. A szabadidős szakág egyik célja, hogy minél több ilyen szabadidős sportolót érjünk el, gyarapítsuk ezen résztvevők számát a versenyeken.

Hogy kell elképzelni, mennyire népes ez a réteg? Hány ilyen sportoló lehet ma Magyarországon?

B.Cs.: Azt tudjuk biztosan, hogy a szövetség valamivel több, mint ezer licence-es versenyzőt tart nyilván. A szabadidős sportolók közössége több ezres tömeg, egyes becslések szerint 10-15 ezer közé tehető. Mindannyiunk előtt ismert, hogy az MKSZ versenynaptárában szereplő események többsége tulajdonképpen egyúttal szabadidős verseny is, hiszen a versenyszervezők általában nem kötik a licence-hez a részvételt, egy-egy versenyen általában a licence-es versenyzőknél többen állnak rajthoz versenyengedély nélkül. Egyszerűen elolvassák a versenykiírást, regisztrálnak, befizetik a nevezési díjat, és a nevezéskor aláírásukkal elfogadják a szervező által kialakított általános szerződési feltételeket.

P.P.: Ezt a helyzetet legalizálja a sporttörvény az ún. „rajtengedély” fogalmával. Persze nem kerül kiadásra semmiféle külön „engedély”, a rajtengedély tulajdonképpen nem más, mint az elfogadott nevezés. A legnépszerűbb maratonokon, ahol ezer fölötti (esetenként 2-3 ezer) az indulók száma, a szabadidős sportolók négyszer-ötször annyian vannak, mint a licence-es versenyzők.

A szövetség évek óta foglalkozik a „B-licenc” témájával. Miért nem terjedt el széles körben? Miért nem sikerült „B-licenc”-t adni ennek a több ezer embernek? És miért gondoljátok, hogy van vagy lesz rá igény?

B.Cs.: Rögzítsük először is, hogy az, amit „B-lincenc”-nek nevezünk, nem „igazi” licenc, tehát nem a sporttörvény értelmében vett versenyengedély, ami sportolói jogviszonyt tanúsít, hanem egy szabadidős kártya, ami bizonyos szolgáltatások igénybevételére jogosít. Én szándékosan nem használnám a „kedvezménykártya” kifejezést – több okból sem. Az egyik, hogy a köztudatban ez egy bevezetett, de egyúttal sajnos elcsépelt fogalom. Márpedig mi nem egy szeretnénk lenni a sok kedvezménykártyát kínáló cég között. Az MKSZ kártyával szolgáltatásokat szeretnénk nyújtani, valamint közösséget szeretnénk építeni, identitást, életformát szeretnénk a vele kifejezni. A szóban forgó kereskedelmi kedvezmények inkább eszközök lehetnek ahhoz, hogy elérjük a célcsoportnál, hogy minél többen csatlakozzanak a szabadidős sportolók közösségéhez.

P.P.: Meggyőződésem, hogy jelenleg a sok ezer „szabadidős rider” zsebében két okból nincs ott a szabadidős sportolói kártya, az ún. „B-licenc”: Az egyik probléma, hogy a szabadidős sportolók nem tudnak róla, hogy a kártya egyáltalán létezik, megrendelhető, illetve arról sem tudnak, hogy mire jó. A másik, inkább technikai jellegű, de komoly akadály, hogy alig lehet megtalálni az igénylésre vonatkozó információkat, és túl bonyolult a kártya igénylési folyamata. Minden nap rám akarnak sózni valamilyen pontgyűjtő kártyát a bevásárlóközpontokban, a benzinkutaknál. Miért igényelnék egy kártyát, amit igazából még csak rám sem akarnak sózni, ami nem tudom, hogy mire jó, milyen szolgáltatásai vannak számomra – de legalább rettentő körülményes hozzájutni…? Én magam is alig fejtettem meg, hogy ha szabadidős sportolói kártyát szerettem volna, akkor eddig a rendes versenyezői licence nyomtatványt kellett PDF-ben kinyomtatnom, az „értelemszerű” eltérésekkel, tollal kellett kitöltenem, majd visszaküldenem a szövetség részére, és külön e-mail-ben kellett fényképet küldenem hozzá. A digitális világában egy ilyen termék így egyszerűen nem adható el.

B.Cs.: A szabadidős kártyának (ami egyébként ugyanúgy néz ki, mint a versenyzői licence) ma egyetlen szolgáltatása van, de az egy igen értékes szolgáltatás: a kártyabirtokos minden versenyen, amin rajthoz áll élet és balesetbiztosítási védelem alatt áll. A biztosítási feltételek a honlapon olvashatók.

P.P.: Emellett a szabadidős kártya megrendelésének lehet egy érzelmi motívuma is: a kártya igénylője a kártya díjával a szövetséget támogatja, magyarul azt a pénzalapot gyarapítja, amelyből a szövetség a tagjainak szolgáltatásokat nyújt. A célunk természetese az, hogy a kártya fokozatosan egyre több szolgáltatást és különböző kereskedelmi kedvezményeket is biztosítson a szabadidős sportoló számára.

Mikortól és hogyan igényelhető a szabadidős kártya?

P.P.: Mivel a szabadidős sportolói kártya kiadásának nem feltétele a sportorvosi engedély, az igénylési folyamatból elhagyható a papír, a kék golyóstoll és a bélyegző. A koncepció hamarosan az elnökség asztalára kerül, amennyiben az elnökség tagjai konszenzusra jutnak az eldöntendő kérdésekben, a szövetség honlapján akár 2018. január 1-jével megnyithatjuk az elektronikus igénylési felületet, ahol 3 perc alatt igényelheted az UCI logóval ellátott, fényképes „B-licenc”-edet, amely minden versenyen élet és balesetbiztosítást nyújt számodra.

B.Cs: Egyúttal megkezdjük a kártyához kapcsolódó szolgáltatások rendszerének kidolgozását. Ez egy hosszú folyamat, nyilván nem megy egyik napról a másikra, de minden út az első lépéssel kezdődik.

Kádár Kristóf