V4 • Gilberto Simoni: remélem, hogy egy nap kerékpáron fedezhetem fel a magyar vidéket

BringaSport – 2016.04.15 – A 2016-os kerékpáros szezon egyetlen hazai UCI 1.2 besorolású nemzetközi versenye 2016. április 23-án rajtol a Westend City Center főbejárata elől. A Westend Bringaweekend kerékpáros családi és közösségi napok egyik csúcspontjaként a versenyzők pontban délben indulnak az Eiffel téri főbejárat elől, két egykori legenda Gilberto Simoni és Nico Mattan jelenlétében. Előbbi 2001-ben és 2003-ban is megnyerte az egyik legnagyobb presztízzsel bíró országúti kerékpáros körversenyt a Giro d’Italiát. Ismerkedjünk meg egy kicsit közelebbről vele.

Április végén ismét Magyarországon vendégeskedsz, hogyan emlékszel vissza a korábbi látogatásodra?
– Nagyon jó emlékekkel, épp ezért fogadtam el ezúttal is örömmel a meghívást. Budapest egy gyönyörű város, telis-tele történelemmel, tradícióval és kultúrával. Remélem, hogy egy napon lehetőségem lesz arra, hogy kerékpáron fedezzem fel a magyar vidéket.

Miként kerültél kapcsolatba a kerékpársporttal, hogyan kezdődött a szerelem?
– A kerékpározás mindig is a szenvedélyem volt, még akkor is, ha a labdarúgás kezdetben sokkal jobban vonzott. Ugyebár én Francesco Moser falujában születtem és ott is nőttem fel, így túl sokáig nem kerülhettem el a kerékpársportot. Amikor gyerekek voltunk, egymással versenyeztünk, utánozva a legnagyobbakat, legfőképpen Mosert, az akkori világbajnokot. A srácok még manapság is rengeteget versengnek nyaranta Giovóban. Amikor Girót nyertem, sokszor engem is utánoztak.

Miként lett egy a nagy sztárokat imitáló gyermekből profi kerékpáros?
– Láttak bennem fantáziát, így egy nap beállított a nagybátyám egy sportigazgatóval az oldalán, onnantól kezdve pedig nem volt megállás. Verseny követett versenyt, és ez így ment huszonöt éven át.

Két ízben nyerted meg az egyik legrangosabb háromhetes körversenyt a Giro d’Italiát. Miképp emlékszel vissza a győzelmeidre?
– Igazából a Giro d’Italia volt az a verseny, ami miatt elkezdtem komolyabban kerékpározni. Olaszországban hatalmas hagyományai vannak az országúti bringázásnak. Az Olasz Körön faluról-falura hatalmas ünnepség kíséri a versenyzők áthaladását. Már az egy megvalósult álom, ha ott lehetsz a kerekesek között. A legfőbb célom ellenben az volt, hogy megnyerhessem az összetettet, ami rengeteg áldozatot és elfoglaltságot jelentett. Kétszer nyertem meg a Girót, ami így utólag visszanézve is megért minden fáradtságot.

Volt-e a pályafutásod során olyan pillanat, amelyre mind a mai napig keserű szájízzel emlékszel vissza?
– Közel voltam ahhoz, hogy világbajnok legyek. Talán már száz méter sem volt a célig, amikor utolértek. Ez mind a mai napig keserű érzéseket hagy bennem. Fontos, hogy minden kudarc után fel tudjunk újra állni, új célok kitűzésével, újabb győzelmek elérésével.

Hogyan látod napjaink kerékpársportját?
– A mai kerékpársport újra olyan, mint amilyen régen volt. A versenyzők, fáradtságot nem ismerve szenvednek, krízisbe kerülnek, majd újra felállnak. Szívesen lennék ennek a generációnak a tagja, még akkor is, ha már a technikai újításoknak köszönhetően, koncentráltabban készülnek fel. Gondolok itt a diétákra és az egyre specifikusabb tréningekre. Ezek rengeteg elfoglaltságot jelentenek, és ez idővel csak több és több lesz. Ma nincs túl sok olyan hegyimenő a mezőnyben, mint amilyen én voltam, talán Fabio Aru az, akit ki tudnék emelni a fiatalok közül.

Mennyi időt töltesz manapság nyeregben?
– Az utolsó versenyem a 2010-es Giro d’Italia volt. Onnantól kezdve teljesen megváltozott az életem. Addig a kerékpár volt az első, most viszont már a lista végére került, még akkor is, ha most is és mindörökké az egyetlen kiemelt sport lesz az életemben. Ellenben manapság már inkább a hegyikerékpározást preferálom. Mondjuk úgy, hogy egykor a kerékpározás a munkám volt, most viszont a szenvedélyem.

Ki nyeri az idei Girót?
– Az idei Giro d’Italia főszereplője az Astana csapata lesz Vincenzo Nibalival az élen. Vincenzo mindent meg fog annak érdekében tenni, hogy nyerhessen még egy Olasz Körversenyt.